Az idei tájfutó naptár Szilicére invitálta
mindazokat, akik a technikás, töbrös terepek kedvelôi.
Mivel én is ezek közé tartozom, már a legelsô
alkalommal beneveztem az idei Karszt Kupára, ami ezúttal négy
nap nívós versenyzést ígért.
Rövid, alig három órás autózás után
érkeztünk, ahol a versenyközpontban még azt is megengedték,
hogy külön fizessük a saját szállásdíjunkat,
mivel nem volt nálam elég pénz, hogy mindent kifizessek,
de azért szerettünk volna már bemenni a kollégiumba,
mielôtt a többiek megérkeznek. A szlovákok rendszerint
nagyon megértôek mindenféle külön kérés
esetén, sôt még olyan eset is volt késôbb,
hogy valaki rossz térképet vett fel az elsô napon és
megengedték neki, hogy azon a pályán versenyezzen a többi
napon is, így elkerülve az egyébként szokásos
diszkózást.
Az elsô két napon egy nekem teljesen új terepen voltak a
versenyek, bár a szlovákiai versenyek veteránjai mind ismerték
ezt a többnyire nyílt, töbrös, Szilicétôl
északnyugatra fekvô, bozótos részt. Barátaim
azzal ijesztgettek, hogy ez volt az a terep, ahol egyik klubtársam pár
évvel ezelôtt annyira elszállt, hogy egy azóta is
híres mondást fogalmazott meg, ami így szólt: „Ha
tudnám, hogy hol vagyok, azonnal feladnám!” 100 %-os koncentráció
volt szükséges ahhoz, hogy hibák nélkül fusson
az ember. Ez nem mindenkinek sikerült, de a számos magyar versenyzôbôl
egy jó pár az elsô három közé került.
A cél terület nagyon jól volt kialakítva, egy, a falu
temetôjétôl 500 méterre levô szép réten.
A befutókat már elég messzirôl lehetett látni,
volt büfé és még zuhany is, bár szappant nem
lehetett használni és csak hideg víz volt. Mivel az idôjárás
kánikulaira fordult, ez alig zavart akárkit.
A második nap, ha lehetett még technikásabb volt, mint
az elsô. Egy pár esélyes magyar versenyzônek sajnos
sikerült 30-40 perces kitérô utakat produkálni ezen
a napon, ami többnyire az ô hibájuk volt, de egyesek a térképet
is hibáztatták. Nekem semmi kifogásom nem volt a térkép
ellen, bár az én rövid pályám nem ment el a
legszörnyűbb bozótig, ahol sokszor lutri volt, hogy a térkép
ábrázolja-e azokat a szűk kis átbújókat,
ahol át lehetett a bozóton jutni. Mindezen problémák
ellenére, az ezen a napon zajló szlovák-magyar szenior
vetélkedôben nagyon jól szerepeltünk – ennek eredményei
a szenior oldalon olvashatóak.
A harmadik és negyedik napra a cél átköltözött
Szilice falatnyi foci pályájára, ahol nagy nehezen, de
éppen csak elfértünk. Itt a terep megváltozott, és
bár a töbrök hasonlóak voltak, a nehezen futható,
köves, itt-ott meredek erdô meglehetôsen különbözött
az elsô két nap nyílt bozótjától. Ez
és a nagyon rövid pályák kifogtak sok versenyzôn,
mivel egy egész pici hiba is sok helyezés elvesztéséhez
vezethetett. Az idôjárás kezdett enyhülni, pedig az
erdôben jobban viseltük volna a hôséget, de így
is jól jött a lehűlés.
Este mindenki nagy érdeklôdéssel várta a vadászrajthoz
a rajtidejét, amit kitűztek, nemcsak a versenyközpontban,
hanem a rozsnyói kollégiumban is. Míg ezt silabizáltuk,
az egyre sötétebb estében eleredt az esô. Az idôjárás
most az egyik végletbôl a másikba esett. Egy egész
éjjeli viharos zivatar, villámlás és dörgés
után, a vasárnap állandó szemerkélô
esôvel, néha zivatarral és hideg széllel fogadott
mindenkit. Ez sajnos azt eredményezte, hogy sokan nem álltak rajthoz,
pedig nagyon jó, fantáziával kitűzött pályákról
maradtak le. A rendezés is nagyon ötletesen zajlott, nemcsak, hogy
az elsô 10 versenyzô új rajtszámot kapott, amin rajta
volt a vadász rajtbani poziciójuk, hanem mindenkinek adtak egy
kis vignettát, amin rajta volt a negyedik napi rajtideje és egyéb
adatai, és ezt kellett a rajtszámra felragasztani. Ebbôl
csak egy probléma lett, ami persze nem a rendezôk hibája,
hogy a zuhogó esôben sokan a vizes számra próbálták
ezt felragasztani, ami így persze nem sikerült. Itt is nagyon lezser
volt a rendezés és emiatt senkit nem küldtek el a rajtból.
Sôt, még azt is elintézték, hogy az esôkabátjainkat
is visszahozzák a célba, hogy ne kelljen magunkkal cipelnünk
a pályán.
Minden este 7-kor volt az eredményhirdetés a versenyközpontban,
a gombaszögi kemping színpadán. Míg az elsô
három napon csak a gyôzteseket hirdették, a végén
minden kategóriában az elsô három ajándékot
kapott, az N21 és F21-esek meg szép kupát is. A szörnyű
idôjárás ellenére én nagyon örülök,
hogy elmentem. Nívós, jó versenyben volt részünk,
és nem panaszkodhatunk eredményeinkre sem.
Grant Julianna
Vissza a Tájoló 2004/07 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!