Az egész úgy kezdôdött, hogy az oroszok lemondták.
Eredetileg ugyanis Kalinyingrád környékén került
volna megrendezésre az idei VB, de (szerencsére) az oroszok a
különbözô vízumproblémákra hivatkozva
lemondták a rendezést a tél folyamán. Ekkor ugrottak
be a lengyelek és fél év alatt összehozták
a versenyt. És ha így nézzük, akkor egész jól
helytálltak. Persze azért voltak problémák, a tavalyi
észtországi VB nagyságrendekkel jobb volt, de tényleg
csak fél évük volt rá, és azt hiszem nekünk
tényleg csak jó, hogy így alakult.
A terepeket a csapat nagy része már ismerte a 2002-es Ifi EB-rôl,
hiszen azt is ugyan ez a gárda rendezte ugyanezeken a terepeken. Az EB
terepe az út jobb oldalán, a VB terepe a balon. Ennyi volt a különbség.
Annak idején még edzettünk is egyik-másik terepen,
úgyhogy valamennyire ismerôsek voltak. Tudtuk mire számíthatunk,
és azt is tudtuk, hogy ezen a terepen aztán igazán esélyesek
lehetünk, ha jól sikerül a felkészülésünk.
És a fiú csapat nevében egészen biztosan mondhatom,
hogy mi meg is tettünk minden tôlünk telhetôt! Azonban
voltak, hogy úgy mondjam „problémák” a válogatott
háza táján, amiket én most nem részleteznék,
olvassátok el a másik cikket Isti és Dani tollából.
Szóval kiutaztunk, és 4-én este már együtt
volt a teljes csapat 4-4 fô. (+ Bogya Tomi Kolozsvárról
egyedül „képviselve” Romániát.) Másnap
kezdôdött a hivatalos program terepbemutatóval, és
megnyitóval Gdansk óvárosában. A terepbemutatón
leginkább nem a tereppel, hanem a térképpel kellett ismerkedni,
az ugyanis elég „pontatlanra” sikerült, és a nyomtatás
is igencsak „szokatlan” volt. Ezt szóvá is tették
a csapatvezetôk, és a hosszútávra újra is
nyomtatták a térképeket. A rendezôk elég érdekesen
oldották meg az egyéni számok cél-, ill. rajtépítési
feladatait is. A célhelyek ugyanis közösek voltak, és
a középtávoknak pedig még a rajtjukat is egy helyre
tették. Ezzel aztán a régi térképek birtokában
lehetett a pályákat tervezgetni… És természetesen
meg is tettük, több-kevesebb sikerrel. A pályakitűzô
valószínűleg tudtában volt ennek, hiszen úgy
próbálta meg kiküszöbölni, hogy felkészüljünk
a pályáiból, hogy jól elrontotta az egészet.
Ebbôl a terepbôl sokkal többet ki lehetett volna hozni erre
a VB-re, de nem élt a terep adta lehetôségekkel. Én
fôleg a hosszútávból hiányoltam a gondolkodtató
átmeneteket, voltak ugyan próbálkozások útvonalválasztásra,
de nem volt az igazi.
Na de elôbb a középtáv selejtezô és döntô
következett a versenyprogramban. A selejtezôn jól szerepeltünk,
a magyar junior VB óta nem látott jó arányban jutottunk
a döntôbe. És nem is rossz helyeken, Isti és Detti
ötödik, én nyolcadik helyen. Ez mindenképpen bíztató
volt. A döntô azonban már kevésbé volt sikeres.
A lányok egész hátul végeztek, míg Isti és
Dani is csak a középmezônybe tudtak befutni. Nekem jól
összejött minden, és egyetlen apró hibával holtversenyben
a hatodik helyen végeztem. Nálunk az elsô tízben
mindössze 4 skandináv végzett, a tavalyi címvédô,
toronymagas esélyes svájci Matthias Merz „csak” a második
lett.
Másnapra aztán „összeszedte” magát, és
nem kevesebb, mint egy másodperc elônnyel megnyerte a hosszútávot
a svéd Johansson Martin elôtt. Harmadik lett Simonas Krepsta, a
2002-es Ifi EB gyôztese, és ezzel két nap alatt begyűjtve
második bronzérmét. A középtáv világbajnoka
Bjerkreim, csak a középmezônyben végzett. Csakúgy,
mint középtávon, most is csak 4 skandináv fért
be az elsô tízbe… Nekünk ez a nap sem sikerült úgy,
ahogy szerettük volna, én egy felszabadult futással a 12.
helyet szereztem meg, de a többieknek ismét be kellett érniük
a középmezônnyel, pedig bármelyikük képes
lehetett volna az elsô tízbe kerülni.
Pihenônap után a váltó következett, itt a lányoknak
sikerült egy jó futást produkálni és a kilencedik
helyet szerezték meg. Isti és Dani után még mi is
az elsô tízben voltunk, nekem azonban nem sikerült egy újabb
jó futással megtartani ezt, sok hibával végül
a 13. helyen értem célba. A lányoknál az északiak
taroltak, a finnek majdnem rajt-cél gyôzelmet arattak, de harmadik
futójuk, a hosszútáv világbajnoka hibázott,
így be kellett érniük a második hellyel. A svédek
végre örülhettek, a lányoknál és a fiúknál
is ôk szerezték meg az elsô helyet, helyreállítva
ezzel a „világrendet”.
Az egész versenyre vonatkozóan az egész biztosan megállapítható,
hogy a világ élmezônye kontinentális terepen sokkal
kevésbé sűrű, mint skandináv terepen. Nem mi
vagyunk jobbak, hanem ôk gyengébbek. A különbség
annyi, hogy ôk elôbb-utóbb meg fognak tanulni európai
terepen futni, mi viszont meg sem próbálkozunk a skandináv
terepekkel megismerkedni.
Jövôre Svájcban lesz a VB, a terep kevésbé fog
feküdni nekünk, de fel lehet rá készülni! Mi azon
leszünk!
Gösswein Csaba
Vissza a Tájoló 2004/07 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!