Az idei norvég hosszútávú bajnokságot Pünkösd
hétvégéjén rendezték meg, akárcsak
tavaly. De a tavalyival ellentétben, ami Kongsberg mellett volt, az idei
hosszútávú fent volt a messzi Északon, legalábbis
nekünk "délieknek". A verseny Bodø közelében
volt, kb. 1600 km-re Oslotól, a sarkkörön túl. Ez nekünk
messze van, de ha az ember megnéz egy térképet, akkor könnyen
láthatja, hogy Oslotól Bodøig a táv alig hosszabb
mint a Bodø és Norvégia legészakibb pontja közötti
táv, azaz Bodø Észak-Norvégia déli részén
van.
A rendezők szép tereppel, jó térképpel, és
kitűnő pályatervezővel (többszörös
válogatott Carl-Henrik Bjrseth) kecsegtettek. Talán ennek következtében,
és talán mert Bodø elég sok dél-norvégnak
"egzotikus" hely, elég nagy volt a résztvevők
száma. Norvégiában hosszútávú országos
bajnokságot csak a felnőtteknek rendeznek, tehát csak 2
kategória van: férfi és női. A férfi kategóriában
56-an álltak rajthoz, a női kategóriában meg 40-en.
A férfi pálya 21,5 km, kb. 1100 m szinttel, a női kategória
meg 14,5 km kb. 700 m szinttel volt megtűzdelve. Persze ennél hosszabbat
is lehetett futni, és jóval többet is lehetett mászni.
Rendes egyéni rajt van, nem tömegrajt, így mindenki egyedül
teljesíti a pályát, ami a legjobbaknak 2-2 és fél
órájába telik, a lassabbaknak esetleg 4-5 órájába.
A verseny lefutása után mindenki igazat adott a rendezőknek,
a terep valóban érdekes volt, jellege változott a nagy
meredek dombok, nyílt mocsarak, dobott mészköves részek
között. A pálya technikás, több útvonalválasztási
lehetőséggel, kemény, fárasztó volt.
A Hanne Staff - Bjørnar Valstad pár győzött, nem teljesen
váratlanul. Nekem sikerült az 5. helyre jönnöm, de ezzel
nem voltam igazán megelégedve. Futottam már ennél
jobban. De az áprilisban kificamodott bokámra gondolva elfogadható
volt az eredmény, ha a verseny holmi Oslo környéki köves
terepen lett volna, akkor nem is indulhattam volna azzal a bokával.
De hát milyen is volt a verseny? Csodálatos, a fáradtságot
leszámítva. Az istenek meghallgatták a rendezők
és a futók kérését, és elfújták
a rossz időt. Gyönyörű napos időben futottunk.
Előtte a rajtban/célban (mert egy helyen volt) csodálatos
kilátásban részesültünk, az egyik irányban
a Steigtind köves, kalap formájú csúcsa látszott,
a másik irányban meg a Børvass-hegység hófedte
csúcsai. Az erdő szélen meg virágzott a szellőrózsa.
A pálya elején és végén holmi sűrűbb
fenyőültetvényen keresztül kellett áthaladnunk,
de utána gyér, jól futható nyíresben futottunk.
A pálya egyharmada után meg felértünk az erdőhatár
fölé (ami ilyen északon és ilyen közel a tengerhez
elég alacsonyan van, kb. 400 m tengerszint feletti magasságban).
Itt a kilátás oly szép volt, és én annyira
élveztem a tájat, hogy egy kb. 3km hosszú átmeneten
10 percet kaptam a győztes Hanne Stafftól. Ez egy kicsit sok volt...
Főleg, hogy az egész pályán 22 percet kaptam tőle.
Ez nem csak a kilátásnak volt köszönhető, hanem
egy nem túl jó útvonalválasztásnak is köszönhetően.
A helyes útvonalválasztásnak általában döntő
szerepe van a hosszútávú pályákon. Ez volt
a pálya leghosszabb átmenete, de volt még egy, több
mint 2 km hosszú átmenetünk. A pálya kb. 3/4-e után
átfutottunk a célon. Az utolsó kb. 3 km-es körön
rövid átmenetek voltak, ahol nagyon oda kellett figyelni, ami a
fáradtság miatt elég nehéz volt.
Mindent összevetve a rendezvény nagyon jól sikerült,
kemény, fizikailag és technikailag is magas színvonalú
pályákon futottunk.
Fey Zsuzsa
Vissza a Tájoló 2004/06 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!