Az 1990-es évek virágzása - Oláh Kati két
felnőtt és Doma három junior világbajnoki címe
- után a magyar tájfutás felnőtt szinten a XXI.
században visszaesni látszott. Kati portugáliai Világkupa-futamgyőzelme
óta Makrai Évi szállította az első érmet
hazánknak felnőtt világversenyről!
Az idei Főiskolás VB-t Csehország rendezhette, a sör
fővárosának tekintett Plzeò (Pilsen) központtal,
2004. június 22. és 26. között. Magyarország
a Magyar Egyetemi és Főiskolás Sportszövetség
jóvoltából teljes csapattal képviseltette magát,
a következő névsorral: Kelemen Bernadett, Makrai Éva,
Szerencsi Ildikó, Valler Krisztina, Zsebeházy Eszter, Zsigmond
Száva; Balabás Péter, Harkányi Zoltán, Józsa
Gábor, Koprivanacz Imre, Scultéty Márton, Szundi Attila
versenyzők - valamint Litresits András csapatvezető a MEFS
és jómagam, Less Áron az MTFSZ részéről.
A Váltó OB-t követő napra terveztük az utazást.
Ennek folyamán Humpolec mellett átmozgatást is tartottunk
egy varázslatos szépségű fenyőerdő
közepén, ami - mint ahogy azt méltán reméltem
- nagyon hasonlított a két nappal későbbi hosszútáv
terepére. Már itt megcsodálhattuk a cseh térképek
kimerítő pontosságát: a 2-es zöldben is minden
szikla pontosan és követhetően volt ábrázolva.
Prágán átverekedve magunkat 8 óra után értünk
Plzeòbe, Éviék után pár perccel, míg
Skulóék autója valamivel éjfél előtt
futott be.
Elhelyezésünket egy nagy központi egyetemi kollégiumban
oldották meg, kétágyas, fürdőszobás,
tágas szobákban, a belvárostól egyetlen villamosmegállónyi
távolságra. A szállással egyedüli problémánk
a lift miatt adódott: a 300 fős vendégsereget ugyanis két
db, 6 személyes lift szállította - és mi sajnos
a 8. emeleten laktunk. Az étkezéssel szemben is kevés kifogás
merülhet fel: az viszont bizonyosan, hogy jó 10 perc gyaloglással
volt csak elérhető. A reggeli svédasztala minden igényt
kielégített és a négyféle vacsora között
is talált mindenki kedvére valót. Az ebédcsomagot
ugyan meglehetősen szűkre szabták, de túl lehetett
élni.
Már a megérkezéskor meglepve tapasztaltuk, hogy az egyetlen
terepbemutató sem a hosszú, sem a rövidtávra még
nyomaiban sem fog emlékeztetni - a váltóra is csak halványan.
Ennek ismeretében a középtávon nem induló versenyzők
a terepi edzés helyett a városban mozgathattak át. Megtörtént
még a versenyzők távonkénti elosztása is
- sajnos az itthon közzétettekkel szemben némileg másképp,
ami miatt jogosan bíráltak is. Nekem ugyanakkor igazodnom kellett
a Lantos Zoltán szakfelügyelő által kihirdetett válogatási
irányelvekhez és a sértett versenyzővel személyesen
is remélhetőleg sikerült tisztáznom a helyzetet.
Megnyitóünnepség
A megnyitóra a terepbemutató délutánján került
sor Plzeò belvárosában, egy csodálatos szabadtéri
színházban. Sajnos a rendezők protokolláris érdekeket
előtérbe helyezve a csapatokat majdnem egy órával
korábbra a helyszínre rendelték, így a versenyzők
nem sokat pihenhettek. A rendezők mentségére legyen mondva,
hogy a hazai csapatot sem kímélték, ők a tűző
napon állva nézhették végig az újabb szűk
óráig tartó ünnepséget - bár ez az eredményeiken
nem látszott meg. A csapatvezetők ezután a Városházán
egy káprázatos fogadáson vehettek részt.
Hosszútáv, június 23., Sklárna
A hosszútávú versenyek terepe felettébb kellemes
emlékeket idézett fel, ugyanis az erőpróba részben
abban az erdőben került lebonyolításra, ahol Oláh
Kati 1991-ben világbajnok lett! A terület északi része
is jól ismert volt, hiszen 1993-ban itt rendezték az Ifjúsági
EB-t. Tudtuk tehát mire számíthatunk - rendkívül
sok és különböző sziklaalakzatra és fiatal
fenyvesekre. Most ugyan nem voltak nagy mászások, de a '91-es
győztesek kilométer-átlagai az előírtnál
így is 5 perccel hosszabb győztes időket jósoltak
- bár a pályakitűző teljesen biztos volt a dolgában
és végülis neki lett igaza.
Hosszú, jó órás utazás után a rajtban
lévő edzőtérképpel futva az ellentmondásosan
ábrázolt sziklaalakzatok nem növelték a versenyzők
önbizalmát. A lányoknál Kriszti belázasodott
és helyette senki nem vállalta az indulást. Detti már
a pálya elején sem tudott elfutni a mögötte induló,
végül ezüstérmes cseh Štìrbovával
és később, a pálya végén egy figyelmetlenség
miatt - a 14-esről a 17-es pontra ment - ki is zárták a
versenyből. Ildikó minden dícséretet megérdemelve
beugróként lett 38., tisztességesen végigküzdötte
a pályát. Évi az 1. pontra hatalmasat hibázott,
már itt 5 perces hátrányba került. A hosszú
átmenetben a későbbi győztes Brožkovával
sem bírta a fölfelét és ezzel végképp
elúsztak a reményei. 22. helyével rendkívül
csalódottan távozott - "ez lett volna életem nagy
napja!" - mondta a verseny után. De egy picit elszámolta
magát.
fiúk is várakozáson alul teljesítettek, fizikailag
esélyük sem volt a jó eredményre. Imi és Haresz
eléhezett, míg Celinnek a 21. születésnapján
egyszerűen nem ment. Attila viszont csodálatosat futott! Nem várt
meglepetésként a mezőny első harmadában végzett,
ráadásul a pálya legnagyobb részén egyedül
haladt. A fiúknál - csakúgy, mint a lányoknál
- az első két helyet a hazaiak söpörhették be
az immár négyszeres világbajnok Michal Smola és
a futógép Petr Losman révén, a 3. pedig Doma stockholmi
szobatársa, a német Ingo Horst lett. A lányoknál
a bronzérmet 2000 rövidtávú junior világbajnoka,
Camilla Berglund kaparintotta meg.
Rövidtáv, június 24., Plzen- Borský park
Végül is ez lett a mi napunk! Bár Gábortól
vártuk a jó szereplést, de Évi dobogója mellett
az ő 14. helye sem mutat rosszul. Egyébként maga a terep
roppant egyszerű volt - a pályakitűző ezt próbálta
megnehezíteni a szokatlanul sok ponttal (23, illetve 24), amelyeket egymáshoz
bántóan közel helyezett el. Bár a szabályokat
erre vonatkozóan betartották, mégis zavarólag hat
két bóját elhelyezni két hasonló bozótfoltra
egymástól nem egészen 15 méterre, hasonló
kódokkal persze. Ennek megfelelően a rendezők világrekord-közelben
járhattak, nem hiszem, hogy volt már olyan sprintverseny, ahol
140-ből csak 108 embernek sikerült a pályát teljesítenie…
A pályák három részből álltak: az
első km-t egy lakótelepen, bérházak között
kellett teljesíteni, ez volt a terep "legtechnikásabb"
része. Sajnos a pályakitűző az egyetlen útvonalválasztás
kivételével a versenyzőket nem sarkallta túl nagy
gondolkodásra. A második kilométeren egy meredek hegyoldalban
fogdosták a pontokat, ami a két NYVSC-snek, Évinek és
Pavlo Uskvaroknak nagyon feküdhetett, hisz a rádiósponton
ők vezettek! Innen már csak be kellett rohanni a gyeppel borított
réten át a stadionba és várni a többieket.
Évi nagyon nagyot futott és a 3. helyen ért célba.
Bár az idők alapján csak 4. lett volna, az egytized másodperces
lemaradás a dobogóról az egész csapatot sokkolta.
A csehek ajánlatán kapva reklamációt nyújtottunk
be "a rajtrendszer nem megfelelő pontossága miatt" -
ezt a Versenybíróság elfogadta, így a tizedeket
végül eltörölték és Évi este megkaphatta
jól megérdemelt bronzérmét! A dobogóra rajta
kívül végül mindhárom cseh lány felfért
- túl nagy meglepetést nem okozva ezzel. A fiúknál
a norvég ?sterb? nyert tekintélyes, 17 másodperces előnnyel
a semmiből előjött dán Hansen, valamint a végén
hibázgató Uskvarok és a cseh Švihovský előtt.
Gábor 14. lett, ami számára csalódás. Sajnos
volt két nagy hibája: rögtön az 1. pontra mintegy 15
másodperc, valamint további fél perc, amit egy bozótban
hagyott. Ha ezeket levesszük az eredményéből, második
lehetett volna. A többiek várakozáson alul szerepeltek: Detti
29., Eszter 31., míg Skuló 48. lett - fizikailag nagyon megverték
őket. Külön kell szólnom Imiről, aki beugróként,
Celin térdsérülése miatt csak aznap reggel tudta meg,
hogy indulhat. A dugókája törléséről
elfeledkezett, így a térképére lyukasztva igazolta
a pálya teljesítését. Reményét a jó
helyezésre már itt elvesztette és csak a rendezők
jóindulatának köszönheti, hogy nem zárták
ki a versenyből. Az újabb bő negyedórás reklamálás
után már biztosan nagyon elegük volt belőlem! Viszont
végülis mind a hat versenyző teljesítette a pályát,
amire rajtunk kívül csak öt ország volt képes.
Az esti eredményhirdetésen természetesen mi is Évivel
együtt örültünk, amit a kreatív fiúcsapat
által összeállított - és muskátlival
díszített! - csodálatos koszorúnál mi sem
bizonyíthat jobban.
Középtáv, június 25., Plzen- Košutka
A sprinten elért sikerekkel jóllakva már akár haza
is jöhettünk volna annál is inkább, mert a középtáv
terepe versenyzőink többségének nem igazából
feküdt. Harmadik változatként - a sziklák és
növényzeti pontok után - a domborzati elemek kerültek
előtérbe. Rendkívül részletgazdag területen,
egy bánya maradványaiban forgatták meg a versenyzőket,
ami nehezen ábrázolható és még nehezebben
követhető volt - ráadásul a futást a fenyvesekben
növő kiterjedt áfonyamezők sem könnyítették
meg. A pályakitűző - a csehek régi nagy harcosa,
Tomás Prokeš - ennek ellenére "garantálta"
a férfiaknál a 32-33, a nőknél pedig a 35 perces
győztes időket.
A verseny célja a város egyik lakótelepén volt,
ezzel szemben a rajt igen impozáns helyre került: az előrajt
egy homokbánya alján volt, ahonnan végignézhettük,
hogyan küzdik fel magukat a versenyzők a tízemeletes bérház
magasságú tetőre. Az amerikaiak ráadásul
egy zászlót is kitűztek a bánya oldalába,
amitől még inkább holdbéli tájon érezhettük
magunkat. A pályakitűző a verseny első részében
használta fel a bányamaradványokat, majd rendkívül
felgyorsult a verseny a tiszta, jól futható erdőben - bár
még kétszer a szabdalt részbe is bele kellett menni. Itt
bizony sokat segített volna, ha a versenyzők részt vettek
volna a Szlovák Középtávú Bajnokságon
Kassa mellett, amely igen hasonló domborzati elemeket tartalmazott. A
szlovákok "helyismerete" az eredményekben meg is mutatkozott!
Ezen a napon a fiúk szerepeltek jobban, hárman is a mezőny
első felében végeztek! Imi helyett Gábort neveztem
- Imi úgyis futott már kettőt beugróként,
a sorsolás után versenyzőt is lehetett volna cserélni
és ha bejön a sorsolás… Némileg bejött,
ugyanis egy finn indult Gábor után, akivel el is futott, de a
sok hiba miatt ez csak a 42. helyhez volt elegendő. A sérüléséből
felépült Balabás Peti után az előző
nap egyik bronzérmese, a cseh Švihovský indult, ám
az ő betlijét Celin is megszenvedte, így lett 52. Attilának
egyedül versenyezve nem sok esélye volt, gyengén futott és
- egy ismét bántóan közel elhelyezett - pontnál
rosszat fogott. Haresznak nagy feladata volt, hiszen a hosszútáv
győztese, Smola ment utána 4 perccel és Zoli - ha nehezen
is, de végigbírta vele, így futott fel a jól csengő
30. helyre. Smola így végül 2. lett régi jó
ismerőseink, a szlovák Marian Dávidík és
Lukáš Barták között - utóbbi egyébként
a befutón bukta el az ezüstérmet. A tervezett győztes
időt jócskán túllépték.
A lányoknál hasonló volt a helyzet: a hosszútáv
bronzérmese, a cseh Berglund a 35 perc helyett több mint 41-et töltött
a pályán és a legjobb átmenetidőket összeadva
sem jön ki a tervezett győztes idő. A nagy esélyesnek
kikiáltott 2003-as junior világbajnok Doèkálová
rendkívül sok hibát vétett, csakúgy mint az
előző nap ezüstérmese, Macúchová. Ekkor
jött kapóra a cseheknek, hogy négy versenyzőt indíthatnak,
hiszen a dobogó két alsó fokát 3. és 4. számú
versenyzőik, Klechová és Stehnová kaparintották
meg. Lányaink sajnos gyengén szerepeltek, egyedül Száva
tudott a középmezőnybe odaérni, ráadásul
az elején befogta az esélyes Macúchovát és
előtte haladt! Többi versenyzőnknek is - ismételten
- a nehéz domborzati viszonyokkal gyűlt meg a baja.
Váltó, június 26., Klabava
A váltók összeállítását már
a sprint estéjén megbeszéltük. A Szövetség
sajnos megkötötte a kezemet azzal, hogy elfogadta az összeállításokat
és csak a sorrendet illetően variálhattunk. Ugyanakkor
én is vállalom a felelősséget a fiúk gyengébb
szereplése miatt, legközelebb ígérem agilisabb leszek.
A sorrendet illető döntést demokratikusan hoztuk meg, ahhoz
mindenki hozzászólhatott. A lányoknál így
egyértelmű volt az Évi - Eszter - Száva - Detti felállás,
míg a fiúknál végülis Attila kezdetését
illetően merültek fel kételyek. Utólag egyáltalán
nem volt rossz a döntés, őt sorrendben Skuló, Haresz
és Gábor követte. A lányoknál a 6-10., a fiúknál
pedig a 11.-16. helyet tartottam a verseny előtt reálisnak. Az
ezúttal kimaradó futók vegyes váltókban próbálhatták
ki a váltóverseny pályáit.
A cél egy faluszéli réten került kialakításra,
ahol egy sörsátor kivételével semmi nem védett
volna meg a melegtől vagy az esőtől. Ide viszont az összes
csapat befészkelte magát, így az itthonit idéző
tömegnyomorban érezhettük magunkat. A terep utólag rendkívül
gyorsnak és váltónak megfelelően egyszerűnek
bizonyult, a fiúk 5 percesnél is jobb kilométer-átlagra
is képesek voltak. Sőt, az első férfi futók
az elején 4 perceshez közeli időket produkáltak! Bár
a tervezett győztes időknél sokkal jobbak születtek
- még férficsapatunk is jobbat jött annál -, úgy
érzem a pályakitűző kihasználta a 4 fős
farsta váltóban rejlő lehetőségeket és
nagyon változatos kombinációkat tervezett, melyek ugyanakkor
nem okozhattak jelentős hátrányt.
Először a fiúk pályájáról jött
részidő és Attila 4. helyen állt a 22 váltóból!
Később ugyan hibázott, de sikerült visszafutnia az
élbolyra és az átfutó 6. helyéről
az utolsó pillanatokig versenyben volt a szakaszgyőzelemért.
Végül 4. helyen váltottunk, ami igen kellemes meglepetés
volt mindannyiunknak. Skuló sajnos nem tudta Attila remek futását
folytatni és igen sok hibával az élbolytól reménytelenül
leszakadva a 15. helyen váltott. Haresz és Gábor tisztességesen
futottak, nekik köszönhető, hogy "kulturált"
hátránnyal sikerült a váltónak célba
érnie. A fiúk versenye egyébként rendkívül
izgalmasra sikeredett. Bár a csehek végig vezetve nyertek, az
1-5. csapat között mindössze 3 perc volt a különbség.
Az utolsó futók közül mindenki látta a pályán
a hazaiak befutóemberét, a hosszútáv ezüstérmesét,
Petr Losmant, aki a célba idegileg teljesen kimerülve érkezett
meg, alig bírta felfogni, hogy sikerült nyerniük. A verseny
nagy drámája volt, hogy a szlovák Dávidík
már utolérte és jócskán meg is előzte
Losmant, amikor a bokája kifordult és innen az is csodaszámba
ment, hogy be tudott jönni a harmadik helyen. Az ezüstérmet
- némi meglepetésre - a franciák szerezték meg.
A lányok sokkal kiegyensúlyozottabban versenyeztek. Évi
jó futással 3. helyen hozta a váltót, majd Eszter
remekül tartotta a csapatot talán idei legjobb futásával.
Azt hiszem, Eszter átlagon felüli teljesítménye mindenképpen
kellett a 6. hely végső megszerzéséhez. Száva
futása után a lányok ugyan visszacsúsztak 2 helyet,
ám szerencsére Detti most először nem izgulta el a
versenyt és a németek előtt a 6. helyen futott be! A csehek
egyenletesen jó versenyzéssel nyertek a britek és a svájciak
előtt, meglepetésre a finnek lecsúsztak a dobogóról.
A magyar csapat végülis a reális elvárásoknak
megfelelően szerepelt, mégis bosszantó utólag, hogy
a lányokat megelőzték az egyébként gyengén
szereplő oroszok, a fiúk pedig egészen a 8. helyre felfuthattak
volna. Úgy érzem, a helyzeten több egyfős váltó
edzéssel, tömeg- és vadászrajtos versenyekkel javítani
lehet.
Egészében véve a Világbajnokság lebonyolítása
a csehek részéről nem hagyott sok kívánnivalót
maga után. A kisebb hibák viszont - rendkívül szerencsétlen
módon - nagyon látványosan jelentek meg. A megnyitó
előtt majd' egy órát kellett várnunk, a hosszútávon
az eredményközlés volt szaggatott és lassú.
A sprinten az időmérő-rendszert kellett felülbírálni
és a sok diszkvalifikált versenyző vetett rossz fényt
a rendezőkre. A középtávon a női pótszimbólok
a mezőny háromnegyedénél egyszerűen elfogytak,
míg a váltón az eredményhirdetésre kellett
két óráig várnunk. A verseny megítélésének
nem tett jót az sem, hogy a csehek túlnyerték magukat.
Ugyanakkor a rendezők a problémák megoldásában
az elvárhatónál is sokkal segítőkészebbek
voltak - legyen szó akár az ellenőrző bíróról,
akár a szpíkerről, akár a lótifutis lányokról.
Hátravolt még a bankett - ezt egyedülálló módon
a plzeòi sörgyár területén, Csehország
legnagyobb söntésében tartották - ahol ismét
kitettünk magunkért, azt hiszem, a lehető legjobban éreztük
magunkat. Vasárnap reggel aztán eljött a búcsú
pillanata és mi is erős nosztalgiával hagytuk el Nyugat-Csehországot,
amely olyan sokat elvett és mégis sokat adott nekünk. Két
év múlva a Főiskolás Világbajnokságot
Kassán rendezik meg, számunkra ugyancsak ismerős terepeken.
Ameddig le nem zárják a terepeket, addig a lehető legtöbbet
kellene versenyeznünk Kelet-Szlovákiában, hogy a Szlovák
Karszt nekünk is hazai pálya lehessen.
Végezetül szeretném megköszönni a támogatást
a Magyar Egyetemi és Főiskolás Sportszövetségnek,
az MTFSZ-nek és a Crosswear-nek. Különleges élményt
jelentett ennek a mindig jókedélyű és egymást
segítő csapat kicsit külsős tagjának lenni,
úgyhogy remélem találkozunk 2006-ban Kassán, immár
versenyzőtársakként!
Less Áron
Csapatvezető
Vissza a Tájoló 2004/06 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!