A tavalyival megegyező helyszínen és céllal került
megrendezésre, az idei Vértesi tájfutó fesztivál
első napja.
Remek választás ez a terep, hiszen évekig nem jártam
és nem is járhattunk versenyen a Vértesnek ezen remek terepén
és most, hacsak ilyen kis területen is - alig 1,5 km? a kijavított
rész -, de újra "Újkotlóhegyeztünk".
Én tehát elfogult vagyok ezzel a területtel, ezért
nekem nagyon tetszett a terep minden bozótjával és sűrűségével
együtt. A térkép 5000-es méretaránya is jó
választásnak tűnt, de szerintem néhol ez a méretarány
egy kicsit részletesebb kirajzolást is lehetővé
tenne és már a tavalyi versenyen is ez volt a véleményem.
A pálya elemzését kaptam feladatul, amit azért is
szívesen vállaltam, mert hosszú idő óta először
futhattam olyan felnőtt elit pályán, ahol kicsit esélyem
is volt a jó helyezésre.
Csak ne lett volna az a rajt. Cél - Rajt 300 m. Jó volt benne
a látványosság. Bár sokan először nem
értettük a jelentkezésnél, miért is van ellenőrzőpont
olyan közel (80 m-re) a rajthoz. Aztán jött az AHA élmény
"az térképrajt", de akkor meg miért van 30 m
szint a rajthely és térképrajt között. Nekem
az egész hétvégémen e két pont között
szerzett egy perc alatti elzsibbadás volt a lábamban. Jobban tetszett
volna, ha ezt a 80 m / 30 m-t a verseny időmön kívül,
mondjuk a rajt procedúra alatt szenvedem el. Világ Kupa futamaim
alatt volt rá példa, hogy a beállás és a
tényleges rajt között 15 percet hagytak a rendezők.
(Itt elég lett volna 4 perc minden korosztályt figyelembe véve.)
Ami azonban a rajt után jött, az egy kihívásokkal
és feladatokkal teli nem túl gyors, de nagy odafigyelést
igénylő versenypálya volt!
Klassz volt!
A sok pont - 21 ep. 4480 m / 210 m távon - miatt az útvonalválasztásnak
nem volt nagy jelentősége, inkább a finom tájékozódási
feladatok voltak a dominánsak a pálya teljesítése
közben. Ez alól kivétel a rajt-1 és 14-15 átmenet
a dobogósok átmeneteit elemezve, de lényeges időbeli
eltérés csak a teljesítés közben ejtett technikai
hibák miatt alakultak ki.
A pálya első fele a meredek szintezések és a sűrű
erdő leküzdése mellett a szintkülönbség
miatt marad emlékezetes. Itt 2 km alatt 150 szintet kellett teljesíteni.
A fizikai különbségek már itt jelentkezhettek is. Ezután
az erőt igénylő szakasz után, 1 km gyorsaságot
igénylő rész három ponttal, aztán egy kis
bozót, majd a pálya befejezése lefelé és
"síkon", nyílt területen, igazi hajrázós
szakasz, de itt már kevés technikai nehézséggel.
Összehasonlítva a tavalyi pályával, ahol akkor jobb
km átlagok születtek a közel hasonló pályán,
ami részben a rajt elhelyezés miatt is lehet, és azért,
mert most kevesebbet kaptunk a ligetesekből, inkább a sűrű
erdőben küzdöttek a versenyzők és ez látszik
a győztes időn is, de egy változatos lüktető
pályán zajlott az idei ötödik Elit ranglista futam.
Szerintem élvezetes, változatos 32:22 perc volt Dénes Zolinak
is. Az abszolút legjobb idő egyébként 30:51, az
SI táblázat alapján, ami Zoli egyenletes jó iramú
futását feltételezi. Ő 9 átmenetet nyert,
míg Molnár Tibi 8 átmenetben volt a leggyorsabb, és
4 jutott Gösswein Csabának, aki csak 5 mp-cel maradt el a második
helytől. D. Z. versenyzésében nem volt semmi rendkívüli,
kiegyensúlyozottan futott. M. T. az első és a hetedik pontra
vétett, ebből az utóbbi volt jelentős, egy perces
hiba. E két hiba ellenére küzdött, harcolt, ez látszik
a 8 megnyert átmenetből. G. CS.-nak talán az a legnagyobb
tanulság, hogy a végéig koncentrálni kell, ui. a
16 pontig első helyen áll, több mint 30 mp előnnyel,
itt azonban vétett 2 perc hibát, ami miatt az első pontra
hibázó és ezért hátrányba került
Maki is megelőzte. Reméljük a világversenyeken már
hasznát veszik mindketten ennek a tapasztalatnak is, mert Csaba 26 percig
- így az adatokat és útvonalakat nézve - bátran
és magabiztosan versenyzett. Maki pedig a korai hiba ellenére
igyekezett és sikerült feljebb kapaszkodni. Nekem kicsit tovább
tartott a verseny, de ezt nem is bánom, mert a 80-as évek "csúcs"
terepén jó volt újra gyakorolni és átélni
a régi tapasztalatok ízét.
A verseny jól szervezettnek, nagy hibáktól mentesnek érzékeltem,
egyedül a versenyközvetítést hiányoltam a célból,
de ez a mai versenyek nagy részéről hiányzik, mint
ahogy az is, hogy egy jól feltöltött adatbank esetleg felkerüljön
az SI szpíker programja mellé. Ez persze nem ezen versenyt rendezőknek
szól, mivel az ötlet is csak arról szól, hogy jó
lenne archiválni a versenyzők jelentős eredményeit
és ez lehetne alapja ennek a programnak is és segítség
ahhoz, hogy a versenyek a nézőknek, a befutott versenyzőknek
is élvezetes lehessen, valamint a fiatalok is könnyebben ismerkedhetnének
meg sportágunk történelmével és esetleg könnyebben
találhatnának példaképeket az erdei sportpályán
is.
A mai napig bennem van a 78-as egri Hungária Kupa, ahol Bársony
András közvetítésében élhettük
át, nap mint nap Boros Zoli (Kapitány) fantasztikus harcát,
a cseh Kachmarcikkal, és borzongunk bele ma is az öt nap alatt kiharcolt
centiméteres különbségek és küzdelmek zajába.
Ehhez a zajhoz talán kellene az a segítség, amit egy digitális
archívum tudna adni, és persze szpíker is a versenyekre.
Bocs az elkalandozásért, de egy kiemelt versenyen ezt is fontosnak
gondolnám, és úgy éreztem ehhez a technikai háttér
meg volt ezen a versenyen is.
Összességében "semmi" különös nem
történt, mint jó időben, jó helyen, jót
versenyezhettünk. Jól éreztük magunkat! Köszönjük!
Lejegyezte: Viniczai Ferenc
Vissza a Tájoló 2004/06 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!