Az "újkori" rövidtávú bajnokságok
történetében egészen biztosan az eddigi legjobb bajnokságon
vagyunk túl, hiszen a terep ezúttal futhatóságában
valóban kielégítette az ehhez a versenyszámhoz támasztott
követelményeket. Nem kellett kettes zöldben bujkálva
versenyezni, így igazán látványos, és élvezhető
lehetett volna az erre a célra kitalált versenyforma. Azonban
az erkélyről a színes, furcsa öltözékű
futókra ki-ki nézegető csekély létszámú
helyi lakosságon kívül ismét nem élvezhette
senki más a versenyt - mármint rajtunk kívül természetesen.
Persze már ez is hatalmas előrelépés az előző
évekhez képet, de az én elvárásaimtól
még mindig messze elmarad.
Az OB-t megelőző hétvégén Pozsonyban nézőként,
illetve utána a kísérőverseny keretében magam
is részt vettem a PWT egy fordulóján. A rajt és
cél egy helyen, a hangulatos óváros főterén,
a pálya pedig innen indulva egészen föl a várba, majd
vissza a térre vezetett, közben számtalan, sétáló
turistával teli utcákon kanyarogva, sörözők és
éttermek között. A főtéren a szpíker egyaránt
közvetíti a befutó, a rajtoló és az átfutón
átfutó versenyzőket, nem kevés bámészkodót
állítva meg több-kevesebb időre a téren. Ugyanakkor
a tájékozódási feladat sem volt jelentéktelen.
Maga a pontfogás természetesen városi környezetben
nem lehet túl nehéz, de az odajutás annál inkább.
3-4 igen gondolkodtató, és még úgy kétszer
ennyi kisebb jelentőségű útvonalválasztás
volt a 15 pontos pályában… A győztes Marian Dávidik
két kiváló útvonalválasztásával
a 4. és 6. pontokra érte el, (na meg egy kis helyismerettel) hogy
45 másodperccel győzzön a PWT-n abszolút favoritnak
számító Yuri Omelcsenko előtt! A térképen
Dávidik útvonala mellett a női győztes, korábbi
Junior Világbajnok Dana Brozková útvonala látható.(…ha
látható a fekete-fehér térképen…) (Forrás:
http://pwt.org/) (És az enyém még nincs is rajta, pedig
néhány helyen bizony mindkét útvonaltól eltért…
Mondjuk lehet, hogy ez nem is olyan jó dolog az én szemszögemből
nézve, de volt még alternatíva az biztos!)
Persze egy ilyen versenyt nem lehet egy az egyben összehasonlítani
egy hazai rövidtávú OB-val, hiszen ott csak két kategória
van, és nem 20-szor annyi, és ez a résztvevők számára
nézve még nagyobb különbség, de a célnak
és magának a terepnek a megválasztása mindenképpen
elgondolkoztató.
Egy másik igen hasonló esemény volt a május végén
Fürstenfeld központtal rendezett Thermenland Open második napjának
rövidtávú versenye, ami egyben felnőtt osztrák
bajnokság is volt. A versenyt a Bad Blumau határában elterülő
termálfürdőben, illetve annak környezetében bonyolították
le. Délután háromkor rajtoltak a "rendes" kategóriák,
majd hat órától - előbb a női, majd a férfi
elit mezőny. A "rendes" kategóriákat és
az eliteket nemcsak a rajtidő, de a terep is elkülönítette
egymástól. A mezei kategóriák versenyét fele
részben egy igen egyszerű parkszerű környezetben, másik
felét pedig egy útvonalválasztós átmenetnyi
városi rész után, egy jól futható erdőben
bonyolították. Az erdős rész miatt a bozótruha
kombinált cipővel volt (lett volna) a legjobb párosítás.
De ami igazán érdekes, az a felnőttek "különversenye"
volt. Az ő pályáikat a termálfürdő és
a hozzá kapcsolódó szálloda épületei
között rendezték. Fél órával az első
rajt előtt karanténba gyűjtötték a versenyzőket,
ugyanakkor a terepet megnyitották a nézők számára,
így mindenki kedvére kereshetett pontokat a "labirintusban"
a megvásárolható pontnélküli térkép
alapján. A "terep filozófiájáról"
az értesítőben a következőket olvashatjuk:
"A természetben nincsenek egyenes vonalak, az építészek
találták ki őket, akárcsak az egyenes felületeket."
"Épület építésekor elveszünk valamennyit
a természetből, ezt azonban kötelességünk pótolni
valahogy, ezért borítja növényzet a fürdő
épületeit." Ebből is látható, hogy egy
egészen extrém terep várta az elit futókat. (Próbáljátok
meg összevetni a fotót a térképpel! ) Mint az a térképből
könnyen leolvasható, a térképolvasás igencsak
nehéz lehetett futás közben, valamint csak úgy hemzseg
a pálya az útvonalválasztásoktól. Ebből
adódóan persze jogosan felmerülhet, hogy rövidtávú
tétversenyre nem a legmegfelelőbb, mert akárcsak a Monostori
Erőd, ez sem fair teljesen a különböző szintbeli
kereszteződések 2D-s térképen való ábrázolhatatlansága
miatt. Ugyanakkor néző szemmel rettentő szórakoztató
volt! A néhol teljesen különböző irányokból
felbukkanó futók között sétálgatva a terepen,
több pontot is felkeresve és ott buzdítva a szívünknek
kedves futókat, mindenki, aki nem volt túl fáradt a saját
pályája után és kisétált nézelődni,
egész biztosan egy újabb maradandó élménnyel
gazdagodott.
Ezzel mind csak azt szerettem volna illusztrálni, hogy rövidtávú
verseny lehet egyszerre látványos, szórakoztató,
de ugyanakkor technikailag is jelenthet kihívást a futónak.
És hogy visszatérjünk a mi bajnokságunkra, amiről
ennek a cikknek szólnia kellene, a másik dolog, amit a nézőkön
kívül hiányoltam az eddigi rövidtávú bajnokságainkon,
az a tájékozódási feladat. Aminek rövidtávú
verseny esetében leginkább útvonalválasztásnak
kellene lennie. Ha nagyon tüzetesen átvizsgáljuk a férfi
felnőtt pályát, akkor is csak 1 vagy maximum 2 átmenetre
lehet ráerőltetni ezt a jelzőt. De ezek is mindössze
a "melyik oldalról kerüljem a házat" kategóriába
tartoznak. Ilyet azt hiszem már szalagos kategóriában is
meg lehet kockáztatni…
Úgy vélem mindössze ez a két komoly hiányossága
volt az idei Rövidtávúnak, amik ezen kívül előfordultak
nem hiszem, hogy döntően befolyásolták a verseny színvonalát,
még ha egyes kategóriák végeredményében
játszottak is szerepet. Bizonyára sokan hallottak Józsa
Gábor esetéről a szárítókötéllel
az utolsó előtti pontnál, ami miatt elvesztette pár
másodperces előnyét Doma előtt, így veszítve
el a bajnokságot, arról nem is beszélve, hogy súlyosabb
sérülést is szerezhetett volna.
A Főiskolás VB (és a Felnőtt VB) válogatás
miatt a felnőtt és a junior pályák azonosak voltak,
így jó összemérési lehetőséget
biztosítottak mind nekünk, mind a felnőtteknek.
A fiúknál Doma és Józsa Gabi eredménye kiemelkedik
mintegy fél perccel, őket viszont meglehetősen szorosan
követjük előbb ketten Pelyhe Danival, majd Lévai Fecó,
Foresz, Maki és Skuló, végül Isti "zárja"
a sort az elő hat felnőtt és első három junior
tekintetében. Ugyanakkor a részidőkből az is kiderül,
hogy Maki volt a leggyorsabb, ugyanakkor ő volt az, aki a legtöbbet
is hibázott, így csak az ötödik helyet szerezte meg
végül. Mi juniorok egyetlen egy átmenetben tudtunk jobb részidőt
futni a felnőtt mezőnynél, a többi 14-ben a felnőttek
- többnyire Maki - voltak a jobbak.
A lányoknál kevésbé volt szoros a küzdelem
a korosztályok között. Makrai Évi egy kiegyensúlyozott
futással nyert Füzy Anna, és a nagyot hibázó
Oláh Katalin előtt. Őket követik mintegy negyven másodperccel
lemaradva előbb a junior győztes Kelemen Detti, majd Viniczainé
Kovács Ildikó, és a tőle egy másodperccel
kikapó Zsebe Eszter. Őket szorosan követi a junior második
helyezett Szerencsi Ildikó, őt pedig szintén egy másodperccel
az utolsó felnőtt pontszerző Császár Éva.
Tőlük jócskán lemaradva, mintegy 45 másodpercre
a változatosság kedvéért ismét mindössze
egy másodperc döntött a junior dobogó harmadik fokáról
Kerényi Kriszti és Zsigmond Száva között az előbbi
javára.
Azt hiszem összességében egy jó Országos Bajnokságon
vagyunk túl, amibe ugyan becsúsztak hibák, és a
rövidtávú versenyek műfajában is van még
mit fejlődni, de a rendezők egy újabb mércét
állítottak föl a jövő évi gárdának,
hogy jövőre egy még jobb OB-t rendezhessenek majd Balatonfüreden!
Gösswein Csaba
Vissza a Tájoló 2004/05 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!