Egy nagyon élvezetes futáson vehettünk részt ezen
az esős délutánon az aznapi normáltávú
verseny teljesítése után. Élvezetes volt a szokatlansága
miatt, változatosságot jelent és azért is, mert
nagyon oda kellett figyelni. Ráadásul a térkép minősége
sokkal jobb volt a másikénál. A terep nagyon illett ehhez
a számhoz, hiszen a nézők az egész pályát
láthatták, és követni tudták a versenyzők
haladását. Ez minden hasonló szám esetében
követendő példa lehet, különösen, ha meg akarjuk
mutatni nem tájfutóknak is sportágunkat.
Zsebeházy Isti és Máthé Fanni szaporán szedte
a lábát és jól koncentráltak, mi többiek
pedig időt vesztettünk számos ponton. Igazából
szorosabb eredményeket vártam, de most már csak legközelebb
tudjuk megmutatni, hogy képesek vagyunk-e jobb eredményre. A résztvevők
számához viszonyítva elég sok volt a hibázók
száma. Részben a pontsorrendet tévesztették el,
még többen pedig (a fiúk között), a 142. helyett
a 143-ast fogták. Visszaemlékezve a szituációra:
nagyon sokan álltak ott, és bizony sokunknak emiatt egyáltalán
nem volt látható a 142. pont. Ez is egy olyan zavaró tényező,
amihez itt hozzá kell szokni. Persze leginkább a szokatlan méretarány
teszi próbára az indulókat, hiszen mire megnézi
az ember a térképet talán már túl - vagy
mellé - is futott azon, amit éppen néz. Csak ajánlani
tudom mindenkinek, nagyon jó koncentrációs próba,
nincs idő mélázni egy pillanatig sem.
Jómagam azért is szívesen indulok ilyen versenyeken, hiszen
1992 óta számos ehhez részben hasonló - villám-tájfutó
- versenyt rendeztem, kihasználom tehát az alkalmat, ha részt
vehetek rajtuk.
Sokan lebecsülik, lenézik a rövid tájfutó számokat,
különösen az élmezőnyből - külföldön
is - nem tudom miért? Azt szoktam ilyenkor kérdezni, hol tartana
ma az atlétika, ha csak a 10 000 m-es síkfutó számot
tekintenék igazinak, a 100 m-es vágtaszámot pedig bohóckodásnak
neveznék. Ezzel szemben a helyzet az, hogy a sprintszámok bajnokai
sokkal népszerűbbek és ismertebbek a hosszútávok
menőinél.
Azt hiszen a tájfutásban nem kell félnünk ettől,
bár ahhoz hogy ismertebbek lehessünk, a tájfutást
minél több embernek bemutathassuk, akár a helyszínen,
akár a TV-n keresztül a nézőknek, ahhoz sokkal több
mikrosprintet, villám-tájfutást kell rendeznünk. Egyetértek
persze azokkal, akik egy többnapos versenyen kevésnek tartják,
ha egy nap csak egy rövidtávú számot kell teljesíteniük,
de a példa is mutatja, hogy délután rövid idő
alatt lezajlik egy ilyen.
Ráadásul további ötletek is felmerülnek: azzal,
hogy a nők és a férfiak külön pontokat fogtak,
jobban kellett figyelni, és ez tovább fejleszthető, ha
vannak olyan pontok, amik egy pályában sem szerepelnek, viszont
zavaró tényezőt jelentenek. Könnyű ugyanis a
tájékozódás a valóban egyszerűbb terepen,
ha "csak oda kell menni", de ha "ott" egyszerre 3-4 bója
is van, értékes (tized)másodperceket veszíthet a
futó. Itt most útvonalválasztási feladatot nem kaptunk,
de más jellegű terepeken (lásd Thermenland!) igencsak meg
lehet nehezíteni a versenyzők dolgát. Jó volt a
két kis kör az elején, de mivel valóban kevés
az idő a térképnézésre, érdemes lenne
ezt láthatóbbá tenni, pl a csomópontra visszatérő
átmenetet egy - a csomópontot el nem érő - nyíllal
jelölni. Ha már a nézőket, kívülállókat
említettem, mindenképpen felvetődik a látvány
növelése azzal, hogy kettő vagy több versenyző
egyszerre induljon és pálya közben folyamatosan követni
lehessen, ki hol tart, mi a verseny állása. Persze ez térképpel
tájékozódva nehezebben megvalósítható,
de volt már rá példa, úgyhogy nem lehetetlen.
Köszönjük a lehetőséget, az élvezetes, pörgős
futamot, jövőre is eljövünk.
HZ
Vissza a Tájoló 2004/05 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!