Május elsején - EU csatlakozásunk napján
- nekünk a vadregényes Bakony kínált tájfutó
programot. A Honvéd Kupa világ- és elitranglista futamként
várta a tájfutókat Ezen írásban az elitranglista
pályáinak és győztes útvonalainak elemzését
kaptam feladatul Schell Tónitól, bár az eseményen
ellenőrző bíróként és IOF tanácsadóként
voltam jelen. Végül is eredményesen működtünk
együtt az előkészítés során is, a rendezőgárda
magja sokat tett a sikeres rendezésért, bár az időhiány
időnként mindannyiunkat meghajszolt.
A terepválasztás - ismertsége ellenére - alkalmas
volt a verseny színvonalához. Nemzetközi eseménynek
megfelelő feladatot kínált fizikailag és technikailag.
A meredek oldalak, sok kis völgy, mély avar hamar kiveszi az erőt
a futók lábából, cserébe a tiszta erdő
gyors futást, jó láthatóságot tesznek lehetővé.
A nagy domborzati formák az útvonalválasztási képességet
teszik próbára, a sok "csipke" az oldalakban pedig a
térképolvasást nehezíti, különösen
pontközelben.
A térkép alapvetően jó, de sok helyen az előző
helyesbítők munkájára hagyatkozva a meglévő
hibákat nem javították ki, másutt pedig az elvégzendő
munkára kevés idő jutott, ezért egy egységes
átdolgozást, pontos méréseket megérdemel
a következőkben ez a térkép. Hangsúlyozni szeretném
azonban, hogy néhány területet leszámítva igényes,
korrekt, színvonalas a térkép, a magyar mezőnyben
előkelő helyre rangsorolom.
Mindkét elit pálya kemény, technikás, csak jól
felkészültek lehetnek rajta eredményesek, és közelebb
állnak a világversenyek pályáihoz az itthoni átlagnál.
Komoly állóképességet, gondolkodást és
koncentrációt igényelnek. A pályakitűző
(Faggyi) alapos munkát végzett rajtuk, elitranglistára
ez kell.
A férfi pálya: 13 500m/700 m/29 ep. Sok elgondolkodtató
útvonalválasztási feladatot kínált, még
a rövidebbek is, sőt igazából a leghosszabbakon eléggé
adta magát a kerülő lehetősége, ezért
különösen a 4-600 m hosszúak adtak több alternetívát,
akár 3-4 különböző megoldás is akadt, melyek
közül persze a versenyzők stílusa is meghatározó
lehetett.
Nézzük meg a három legjobb magyar útvonalát:
merre járt Doma, Maki és Fecó? Már az egyesre szétváltak,
Domáé a legrövidebb útvonal, ő lett a legjobb.
A kettesre Fecó megoldása tűnik a legcélszerűbbnek
- vezetővonalakon, jó támadópontról, legkevesebb
emelkedővel - mégsem ő nyert. Kérdés milyen
gyorsan futott. A hármasra Maki megoldása ránézésre
a legközelebbi az ideálishoz, Doma viszont a meredekfalú
völgyön átrohanva gyorsabb lett. A 6-ra Maki nem használta
ki a kerítésen belül vezető utat, és ez egyértelműen
veszteséget okozott neki, a 9-re pedig csak egy kicsivel ment magasabban
a hegyoldalban, ezzel több szintet mászott, így ez hátrányos
volt számára. Itt még többen is előtte vannak,
később kapaszkodik fel a második helyre. A 11-re Doma kerüli
a bozótos gerincet, és ez megéri neki, ezzel ő a
jobb. A 13-ra csak felülről érdemes, nem is próbálják
máshonnan. A 14-re úgy tűnik Fecó útvonalában
van a kevesebb szint, mégis a másik kettő jobb időt
fut. A következő átmenetben viszont Fecó nehezebb,
szintesebb, figyelősebb megoldást választ, ehhez képest
az egy perc veszteség nem is olyan sok. A 17. nem tűnik nagyon
nehéznek, Doma figyelme viszont kihagy, elnézi a 16-ról
kifutást, nem kapja el a vezető ösvényt, így
plusz 250 m futást és egy meredek bozótos lejtőt
kell teljesítenie, ez két perc veszteség. Igaz végig
vezetett az első ponttól kezdve, és itt is már négy
és fél perc előnye van, bár ezt ő akkor nem
tudhatta. Innen kezdve - bár végig figyelni kellett - már
szinte egy folyosóban haladnak élversenyzőink, és
az átmenetben futott időik is alig térnek el. Kár,
hogy Fecó elrontja az utolsó előttit (egy melléfutás,
el az útig - egy perc veszteség), és Thomas Krejci megelőzi,
oda a dobogó.
A pálya végén a nézők kedvéért
és az izgalom fokozására átfutó pont és
egy kis kör várt az elcsigázott futókra. Az itteni
egyszerűbbnek tűnő pontok is alkalmat adtak azonban kisebb
nagyobb hibázásokra (mint Fecó tette, később
pedig majd a lányoknál láthatjuk), amit talán a
cél közelsége is okozhatott.
Érdemes megfigyelnünk, hogy három menő versenyzőnk
tudatosan tájékozódik, kihasználja az alkalmas tereptárgyakat,
vezetővonalakat, támadópontokról megy a pontokra,
kisebb hibáiktól eltekintve nagyon jól oldották
meg a feladatot.
HZ
Vissza a Tájoló 2004/05 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!