Szorospatak, 2004. május 22.
Változatos, nem túl bonyolult, fizikálisan igen nehéz,
általában jól futható terepet választottak
a salgótarjániak versenyük színhelyéül.
A terület nagysága és a közepén elhelyezkedő
bozótos igencsak megnehezítette a pályakitűző
feladatát. Ennek ellenére színvonalas, kemény pályán
versenyezhettünk. A berajzolt térkép jól tükrözi,
hogy az átmenetek nagy részében több, egymással
közel egyenértékű útvonal közül kellett
választani.
A térkép minősége sajnos elég sok kívánnivalót
hagyott maga után. Mind síkrajzilag, mind növényzetileg
és domborzatilag sok torzulás, pontatlanság jellemezte.
Színvonalas térképet készíteni, készíttetni
persze sokkal költségesebb, de ennek hiánya rengeteg lelkes,
áldozatos és kiváló minőségű
munka értékét halványítja el.
Férfi pálya
A verseny érdekes, szoros küzdelmet hozott, mely a hibázások
miatt az utolsó pontig kiélezett maradt. Az SI adatokból
kiolvasható, hogy az első 25 percben az első hat helyezett
szinte teljesen felcserélődött. Ezután a helyezések
már nem sokat változtak. Csupán Pavlo Ushkvarok tudott
előrébb lépni. Ő a 12-es pontig összegyűjtött
4:46 hátrányát a célig majdnem teljesen ledolgozta.
Bár a helyezések ezen kívül a verseny végéig
nem változtak érdekesség, hogy a 27-es pont után
az első hat helyezett mindegyike hibázott legalább 2 percet.
Ez nagyrészt biztosan a fáradtságnak tudható be,
ami mindenképpen az ilyen hosszú, fizikailag megerőltető
pályák létjogosultságát, szükségességét
bizonyítja.
Vonyó Péter
Női pálya
Mint felnőtt női elitben versenyzőt kértek fel értékeljem
a Petőfi kupa N 21 A pályáját.
A versenyen ugyan nem vettem részt, azonban ismerem versenytársaimat,
akik gondolom nem kis erőfeszítéssel küzdötték
végig a hosszúra sikeredett pályát.
Ebben az évben immár többedik alkalommal kell huzamosabb
időt a terepen tölteni a női elit versenyzőknek, csaknem
annyit, mint a férfiaknak.
Azt gondolom szükség is van rá, meg nem is.
Szükség van erre, ha egy kijelölt, válogató jelleg
a cél, illetve bajnoki címeket kell eldönteni!
Akkor viszont, amikor csak 4 nő indul el "A" kategóriában
, határozottan nem.
Ők még minősítést sem tudtak futni. Talán
ha a táv és a szint kevesebb, akkor nem neveznek inkább
"B"-be az amúgy A-ban versenyző hölgyek és
a fiatalabbak is kedvet kapnak a próbálkozáshoz a felnőtt
mezőnyben.
Visszatérve a pályához: szép vonalvezetésűnek
találom, mely kínált útvonalválasztási
lehetőségeket is. A versenyzők berajzolt útvonalát
megtekintve, szinte teljesen hasonló módon tájékozódtak,
egyedül a 12-13 átmenetben tér el gondolkodásuk.
Számokban kifejezve az abszolút győztes idő 85,27
lehetett volna, minden átmenet legjobb idejét tekintve (győztes
idő. 93,13)
Az átmenetek legjobb ideit számolva 6,20-15,30 között
mozgott a km-átlag, a pálya egészére tekintve 10,16
perc/km jön ki, mely tükrözi a pálya nehézségét
is.
A versenyzők a feladatot jól oldották meg, csekély
különbség alakult ki közöttük (2,2- 6,5 %),
melyet talán a térkép pontossága (ezt csak férjemtől,
Viniczai Ferenctől hallottam) okozhatott.
Nehéz úgy bármilyen észrevételt tenni a versenyre
vonatkozólag, hogy "saját bőrén" nem tapasztalja
az ember, így gondolataim inkább csak szubjektív benyomások!
Viniczainé Kovács Ildikó
Vissza a Tájoló 2004/05 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!