A magyar tájfutósajtó mély hallgatása övezte
azt az apró tényt, hogy Domonyik Gábor (Doma) magyar színekben
három átmenetben is a legjobbnak bizonyult a tavalyi Világbajnokság
klasszikus (hosszú) számának döntőjében.
Mindkét lapunk megemlítette, hogy Doma jól kezdett: Tájfutás
2003/3: "a pálya első körénél harmadik
helyen futott át" (Hites Viktor kiküldött tudósító).
Tájoló 2003/7: "Az átfutópontokon az elsők
között volt a pálya első órájában"
(Makrai Éva kiküldött versenyző). Való igaz,
hogy a végeredmény számít, de azért az izgalmasabb
részidőket is számon tartja a szakmai közvélemény.
Mielőtt részletekbe bocsátkoznánk, tekintsünk
vissza, volt-e már példa arra, hogy magyar fiú a legjobb
részidőt futotta a VB-n?
Volt bizony, mégpedig 1983-ban a Sátor-magason. Itt került
lebonyolításra a klasszikus (akkor még egyetlen) táv
döntője, mivel ez volt az első VB, ahol selejtezőt
rendeztek. A verseny eredményfüzete a korábbi VB-khez képest
mintaszerű, először ad a göngyölített idők
mellett átmenetenkénti részidőket is. Így
szerencsére gyorsan megtaláltam, hogy a 9. helyen végzett
(máig a legjobb magyar férfihelyezés) Kiss Zoltán
(Csonti) a 8-9-es átmenetben a vele együtt haladó Sallinen-nel
holtversenyben az élen végzett. Gyors telefon az MTFSZ-be:
- Csonti, emlékszel még, hogyan nyertél átmenetet
a VB-n?
- Hogyne, nagyon jól. A pályának ezen a szakaszán
a finn fiú ment elől, inkább őt illeti a dicsőség.
Nem így volt ez mindenhol, próbálkoztam én is, de
a végére nagyon elfáradtunk. Ha bírjuk, ő
dobogóra, én hatba kerülhettem volna. De kérdezd csak
meg Lantos Zolit, ő hogyan lett a legjobb az első átmenetben!
Újabb böngészés a részidők között:
valóban, a 29. helyen végzett Zoli több átmenetben
is a legjobbak között volt, az első pontra pedig majdnem fél
perccel verte a másodikat a (végeredményben is második
helyezett), legendás norvég Öyvin Thont!
- Lazán, nem túl gyorsan kezdtem, de ismerős volt a terep
típusa, talán ezért sikerült a bizonyára túl
óvatosan kezdő mezőnyt megverni. Magam is meglepődtem
a különbségen. - mondja mobilba a válogatott vezetője.
Ezen a sikeres VB-n kívül nem találtam több magyar férfit
a világ tájfutói előtt, akár egy átmenetre
is. De térjünk vissza a svájci hőségbe!
Doma a 3-4, 4-5 és 8-9-es átmeneteket nyerte meg, az első
átfutásnál harmadik volt, a 9 és 10-es pontoknál
második, a 21-esig (kb. féltávig) tartotta magát
az ötödik helyen. A további átmenetekben, a futósabb
szakaszon, a 16-44. helyen végzett, és fokozatosan lecsúszott
a 18. helyre.
A 8-9-es az első szalagozott átmenet volt, itt Doma egy másodperccel
verte a végül 31. francia és kettővel a 17. finn versenyzőt.
A 4-5-ösben Mamleev-vel holtversenyben lett első, egy másodperccel
a világbajnok Bührer előtt. Pedig Bührer biztosan igyekezett,
mert mint Doma szavaiból tudjuk, szembetalálkoztak az úton
és biztosan a későbbi világbajnok is érezte,
hogy Doma itt jól áll, bár csak a 7-esen került eléje
összidőben.
Egyébként Bührer pont abban a 21-22-es átmenetben
vette át a vezetést, ahol Doma fáradni kezdett és
a tizedik helyre lépett hátra.
A 3-4. átmenet viszont bekerült az O-sport elemzett szakaszai közé,
az angol nyelvű újságból átvett táblázatban
láthatjuk az etap összes fontos adatát. (A térkép
Doma példánya, amelyre ráhúztam a többiek útvonalát
az O-sport alapján). Látható, hogy a világbajnok
választotta egyedül a legrövidebb és (majdnem) legkevésbé
szintes útvonalat, ami a terep és a térkép alapos
előtanulmányának eredménye lehet, de mivel ez rosszabbul
futható volt, Bührer itt több mint egy percet kapott Domától.
Valstad majdnem 300 méter kerülőt vállalt 30 méter
szintért, ez fél percébe került. Voltak, akik balról
a falun keresztül próbálkoztak, de jelentős hátrányba
kerültek. Az élmezőny zöme a folyóparti kerülő
útvonalat választotta, amely nagy utakon vezetett, de tartalmazott
két kisebb választást is. Doma, futósebessége
mellett, annak köszönheti sikerét, hogy mindkétszer
jó döntést hozott: az átmenet elején került
az út hihetetlen nagy kanyarján, a végén pedig átvágott
az erdőn.
Lássuk végül az érintett emlékeit!
- Doma, eddigi hosszú sikerlistádhoz egy újabbat tettél
hozzá: a tavalyi VB klasszikus számában megnyertél
három átmenetet. Melyikre vagy a legbüszkébb?
- A 3-4-es átmenetre, amely az első hosszú és talán
a legelgondolkodtatóbb átmenete volt a pályának.
Ez a versenyszakasz nagyon mély völgyeket szelt át, ahol
a szintvonalak szinte egymást érték. Az úthálózatot
és domborzatot vizsgálva nem találtam azonnal ideális
útvonalat, mert mindkét oldali kerülőben elég
sok kapaszkodás volt. A meredek emelkedőkön lassan lehetett
haladni és fizikailag is nagy megterhelés volt, ezért a
pálya ezen korai szakaszában érdemes inkább takarékoskodni
az erővel.
- Mikor döntötted el, merre fogsz menni és módosítottál-e
később az útvonalon?
- Az 1-es pont után kiérve a dózerútra, kihajtottam
a térképet és nagyjából végigtekintettem
a pályán. Láttam, hogy a 2. és 3. pont közel
lesz egymáshoz egy hegyoldalban, ezért ott nem lesz lehetőségem
alapos útvonalelemzésre. A dózerúton kb.200m-t futottam,
mire sikerült eldöntenem, hogy merre is menjek. Végül
átmenet közben, látva a terepet, kicsit módosítottam
az útvonalon; a 3-as pont után nem vágtam át az
első gerincen, hanem az úton körbe kerültem. Végül
a pontot alulról fogtam a dózerútról, nem pedig
felülről a műút kanyarjából, ahogyan
azt előzőleg terveztem.
- Találkoztál- e más versenyzőkkel ezen a szakaszon?
- Igen, a 2-es pontra menet találkoztam a 6 perccel előttem induló
Jani Lakanen-nel, aki a bal oldali kerülőt választva felfelé
haladt a megfuthatatlan hegyoldalban. Tempójának látványa
megerősített a hitemben, hogy az én útvonalam jobb
lesz. A 4-es pont előtt a dózerúton szembetalálkoztam
másik két előttem induló versenyzővel is,
Carsten Jörgensennel és Thomas Bührerrel. A köztünk
lévő időkülönbséget megsaccolva sejtettem,
hogy jobb az időm, mint az övéké. Ekkor éreztem,
hogy jól sikerült az átmenet és már csak a
bóját kellett megtalálnom.
- Mikor tudtad meg, hogy megnyerted?
- Természetesen csak a verseny utáni este, amikor megkaptuk a
részidős táblázatot.
- Tanulmányoztad a többi variációkat? Egészen
különböző útvonalakat választottak a futók.
- Átnéztem a többi lehetőséget is, egy ilyen
átmenetből sokat lehet tanulni. Világversenyeken szinte
mindig van útvonalválasztás, ahol súlyos perceket
lehet veszíteni és erőt pazarolni, ami a pálya végén
még jól jöhet. Számomra kissé meglepő
volt, hogy a hasonló női átmenetben Simone Luder ugyanazt
az útvonalat választotta, mint Thomas Bührer, pedig nem az
volt a leggyorsabb.
- Kaptál-e újságírói kérdéseket
erről? Gratuláltak-e a versenyzőtársak?
- Nem, nem volt téma.
- A szélesebb magyar tájfutó társadalom Ács
Gábor leveléből tudta meg ezt a nagyszerű hírt.
Hogy maradhatott eddig titokban?
- Talán azért, mert a végeredmény sokkal fontosabb
volt mások és magam számára is, mint a részletek.
Hiába értem el eddigi legjobb VB eredményemet, csalódott
voltam a 18. helyezéssel, nem szívesen emlékszem vissza
a pályára.
- Az O-sport 2003/5-6-os száma részletesen foglakozik a VB-vel,
és ezt az átmenetet is alaposan elemzi. Mi a véleményed
az újságról?
- Korábban sokat olvasgattam ezt a lapot. A sok érdekes interjú
és szép fotó feldobja az újságot. Nem csak
a skandináv nagy versenyekkel és versenyzőkkel van tele,
hanem a hozzánk közelebb eső országokból is
tudósít. Sajnos ezt a számot nem olvastam.
- Mi újság veled mostanában? Milyen terveid vannak?
- Erről túl sokat nem tudok mondani, mert egy hónapok óta
tartó térdsérülés megakadályoz a folyamatos
edzésmunkában, és a terveim megdőlni látszanak.
Hegedüs Ábel
Vissza a Tájoló 2004/05 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!