Kezdő (és haladó) tájfutóknak kimondottan ajánlott!
Ha lesz rá lehetőségetek, próbáljátok
ki! Én most, 44 éves koromban ismertem meg a tájékozódási
sport e szakágát, és nagyon megtetszett. Bevallom, egyetlen
verseny alatt is sokat tanultam (persze rám is fért) tájékozódásból!
A főbb szabályok (a teljesség igénye nélkül):
" A verseny nem időre megy! Igaz van egy versenyidő, ami
általában 2 óra, de ezalatt mindenki be tudja fejezni a
versenyt. A táv, amit meg kell tenni, néhány száz
méter és nincs nagy szint benne. Nem tudom, hogy van-e maximum,
de ha igen, akkor az szerintem 1-1,5 km lehet.
" Külön kategóriák vannak a mozgássérülteknek
(Paralympic Class), a nyílt tájfutó versenyzőknek.
(Open Class) és a nyílt, teljesen kezdőknek (Come-and-Try-It).
" A térkép méretarányának "nagynak"-nek
kell lenni: M 1: 2500, illetve 1:2000.
" Csak olyan terepen szabad megrendezni a versenyt, ahol kerekesszékkel
is lehet közlekedni. (úthálózat! emelkedő!).
" A rajtban mindenki megkapja a térképet, melyre be van rajzolva
az összes pont.
" A szimbolokat (pontmegnevezéseket) is odaadják ugyanakkor.
" A rajt után el kell indulni a kijelölt útvonalon,
és fel kell keresni az összes pontot. Pontosabban nem mehetünk
oda a tereptárgyhoz, hanem csak "megfelelő" (10-100
m közti) távolságból szemlélhetjük azt.
" Minden pontnak van egy úgynevezett nézőpontja, ami
a helyszínen ki van jelölve. Innét kell nézni a megadott
ellenőrző pontot, és azt a bóját a tereptárgyon
levő 4-5-ből kiválasztani (balról jobbra A-B-C-D-E),
amelyről úgy gondoljuk, hogy a térkép és
a pontmegnevezés szerint éppen jó helyen van. (Lásd
a mellékelt képeket!) Ezt a rajtban kapott versenyzőkartonra
be kell írni. (Az ELIT versenyen van olyan is, hogy egyik bója
sincs jó helyen!)
" A mezőny szétszórása érdekében
vannak olyan pontok is, ahol mérik a jó bója kiválasztásának
idejét. Aki leghamarabb kiválasztja az "igazit" és
a többit sem rontja el, az nyeri a versenyt! Ha nincs ilyen, akkor az,
aki a legtöbb jó bóját jelölte be a versenyzőkartonjára.
Aki a fentiekből még nem értett meg mindent, ne keseredjen
el, hanem próbálja ki. Mi is így tettünk mikor jelentkeztünk
az angliai JK tájfutóversenyt kísérő versenyre
a JK Trail O-ra. Bevallom előtte úgy gondoltam, nem sok újat
fog számomra nyújtani ez a verseny. Még az is eszembe jutott,
lehet, hogy unatkozni is fogok közben. Kellemesen csalódtam! Már
a versenyközpontban levő népes rendezőgárda
is nagyon kedvesen fogadott bennünket. Az edző (training) pont alapos
szemügyre vétele után a rajtidőnket kivárva
(mert itt is volt rajtlista!) nekivágtunk a versenynek. Mind a mai napig
nem tudtuk eldönteni, hogy a szerencsénknek vagy a rendezők
figyelmességének köszönhetően mindkét
időmérő állomáson levő fiatalok magyarul
is beszéltek (második generációs "56-os kivándorlók),
úgyhogy nem volt szükség a kevéske angol és
kicsit többecske német tudásunkra. Minden esetre nagyon meglepődtünk,
mikor Júliát faggattuk az első pont előtt, hogy
mit is kell ott csinálni, mikor tökéletes magyarsággal
megszólalt az ott levő kb. 16-17 éves fiatalember: Azt
én is el tudom magyarázni!! Már meg sem lepődtem,
mikor az utolsó pontnál már magyarul kezdtek el beszélgetni
velem!
A verseny hangulatáról szóljunk még pár szót.
Míg az erdőben is az lenne a cél, hogy egyedül és
csöndben teljesítsük a tájékozódási
feladatot, - ami persze nem mindig sikerül így - legjobb esetben
is a (mellettem) elrohanó versenyzők lihegésétől
"hangos" az erdő. Itt csönd és nyugalom volt, annak
ellenére, hogy a területen a kétpercenként induló
versenyzők időnként "feltorlódtak" egy-egy
pontnál. Senki nem idegeskedett, nem leste a másik versenyzőkartonját,
nem akart a ponthoz közelebb menni a megengedettnél! Mindenki szép
csendben elmélkedett: melyik lehet az igazi bója? Volt úgy,
hogy egy pontnál többen voltak ezért előre mentem
a következőhöz és ott próbálkoztam megfejteni
a pályakitűző által feladott rejtvényt. Aztán
visszamentem az előzőhöz és ott folytattam! Több
rendező is sétált fel-alá, hogy az enyhe emelkedőn
a rászorulókat (kerekesszékeseket) továbbsegítse
a következő pontig, amit a szabályzat természetesen
megenged.
Azt hiszem nagyon kellemesen éreztem magam a verseny alatt. Az már
csak a ráadás volt, hogy a nálam sokkal rutinosabbnak számító
Júliát is sikerült "megvernem". Azt hiszem, ez
lesz az én kedvenc tájékozódási szakágam.
Itt talán fel tudom venni a versenyt a többiekkel! Fizikailag mindenképpen!
Bízunk benne, hogy hamarosan Budapesten is kipróbálhatjuk
a Trail O versenyt! Az előkészületek már megkezdődtek.
Talán ez a cikk is annak tekinthető.
Gyertek el, próbáljátok ki! Nem fogjátok megbánni!
Nemesházi László
Vissza a Tájoló 2004/04 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!