Az idén tájfutó klubtársunknak, Júliának
és férjének, Roy-nak köszönhetően sikerült
megismernünk Anglia szerintem leggyönyörűbb részét.
Igaz, hogy túl nagy területén eddig még nem jártam,
de ahogy a "ködös Albiont" eddig elképzeltem, ez
minden várakozásomat felülmúlta. Persze az időjárás
is kegyeibe fogadott bennünket, és a versenyeken nagyon kellemes,
napsütéses időben volt részünk. Bezzeg itthon
a Mecsek kupán……!
No, szóval az egész úgy kezdődött, hogy többszöri
próbálkozás után már hónapokkal a
verseny előtt hagytuk magunkat rábeszélni (be kell, hogy
valljam nem volt nehéz), és beneveztünk Júlia közreműködésével
Anglia talán legnagyobb tájfutóversenyére a JK-ra.
Az egy kicsit elgondolkodtatott, még a döntésünk meghozatala
előtt, hogy kihagytuk miatta itthon a Hosszútávú
OB-t és a Mecsek kupát, de az én edzettségi állapotomat
figyelembe véve ez Nekem kimondottan előnyös volt. Nem égtem
a többiek előtt a HOB-on. Viszont a JK-n senki sem ismert, úgyhogy
nyugodtan bénázhattam, ami "néha" össze
is jött.
A versenyről: A szervezés példamutató volt. A versenyközpont,
cél megközelíthetősége jól kitáblázva,
a parkoltatás mintaszerű, cél kiépítése
VB színvonalú, a rajtok működése tökéletes.
Még a WC-re sem kellett sokat várni annak, akinek ott akadt dolga,
pedig több mint 3200 induló volt, a kísérőket,
edzőket nem is számítva.
A térkép fóliázva (jó vastaggal és
mind a négy oldalán lehegesztve), úgy, hogy ki sem lehetett
venni belőle. Én mindkét nap azzal kínlódtam
a legtöbbet, mert nem tudtam megfelelően kicsire összehajtani,
és állandóan "vitorláztam" vele futás
közben. A mérete 570 mm x 320 mm, plusz 20-50 mm a fólia!
Különben a térképre kifogás nem lehetett (már
amennyire én értek hozzá).
A terep nagyon részletgazdag, tele kisebb-nagyobb domborzati formákkal,
kisebb-nagyobb sziklákkal, kőkerítésekkel és
sajnos kisebb-nagyobb mocsarakkal. Mikor a rajt után 200 m-rel már
lábszárközépig jártam a mocsárban, akkor
elkezdtem elmélkedni a tájfutás szépségeiről…
Különben a terep nagyon hasonlított a tavalyi Szlovák
Nagydíjon (Magas-Tátra) megismertekre, csak kicsit kevesebb volt
a szint és sokkal több a mocsár.
A pályák technikásak voltak, néhányszor el
is kevertem, de voltak sikerélményeim is. Főleg a második
nap, amikor volt egy-két, az én képességeimhez mért
könnyebb átmenet.
A közönség fantasztikus volt! Én például
még életemben nem futottam be ilyen nagy tapsvihar közepette,
mint a második nap! Azt azért szerényen meg kell jegyeznem,
hogy a befutóban kicsit lelassítottam, hogy a férfi elit
kategória nyertessel Jamie Stevenson-nal együtt "dughassak"
a célban.
Összességében: Egy nagyon jól megszervezett, kivitelezett
versenyen vettünk részt, ahol figyeltek a részletekre is.
Például az egyszerre érkezők egymáshoz nagyon
közeli rajtidőt kaptak (a sorsolást úgy irányították,
hogy Mi négyen, akik egy kocsival jöttünk 5 percen belül
indultunk). Ezt idehaza is bevezethetnénk, mert akkor nem kellene várni
több órát arra, hogy egy klub, esetleg egy család
versenyzői elrajtolhassanak és esetleg még más programot
is szervezhessenek aznapra. Persze annak is igaza van, aki azt mondja: Hát
igen, az ilyen létszám és az ilyen nevezési díjak
mellett sokkal könnyebb jó versenyt rendezni! De azért megjegyezném,
hogy nem minden a pénzen múlik! Ha egy verseny célját,
versenyközpontját idehaza nem találjuk meg, mert nincs rendesen
kitáblázva, akkor az - véleményem szerint - nem
a pénzhiány miatt van!
Nemesházi László
Vissza a Tájoló 2004/04 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!