A TIPO Kupán Lengyel Vilmos új ötlettel állt elő:
nyílt GPS-es tájfutó kategóriát hirdetett
meg. A GPS-ről, a geocachingről és a GPS-es tájfutásról
részletes információ található Vimos honlapján
(http://www.mikronet.hu/tajfutas/tipo/gps_oldal),
itt egy induló benyomásairól olvashattok.
Tavaly májusban egy erdei iskola idejére kölcsönkértem
egy GPS-t. A modern technikával próbáltam a tanítványaimnak
a tájékozódáshoz kedvet csinálni. Néztük
a GPS térképén az útvonalunkat, távolságot,
magasságot, haladási sebességet mértünk. A
kirándulások GPS-szel rögzített útvonalát
utólag térképekre és légifotókra illesztettem.
Közben megkerestünk egy-két közeli "kincsesládát"
(geocache-t) is. Kedvet kaptam a játékra, és karácsonykor
vettem egy saját készüléket.
Azóta megkerestem több, mint száz geoládát
és én is rejtettem ládákat. Futáshoz és
kiránduláshoz néha magammal viszem, inkább az érdekesség,
mint a tájékozódás kedvéért. Húsvét
után Hollandiában voltam, ott egy kölcsön bicikli és
a GPS-be táplált utcaszintű térkép segítségével
fedeztem fel a környéket (egy ottani geocache pedig egy nagyon szép
természetvédelmi területre vezetett el).
Ennyi GPS-es előélet után felkeltette az érdeklődésemet
a TIPO Kupán meghirdetett nyílt GPS-es kategória. Bár
be voltam nevezve F35A-ba, úgy gondoltam belefér utána
még egy futás. Végül rajtidő egyeztetési
nehézségek miatt csak az első nap indultam el: a 9 km-es
F35-ös pálya után újra kifutottam a 2,5 km-re lévő
rajtba, és nekiindultam az újabb, közel 6 km-es pályának.
Már a verseny előtt azt gondoltam, hogy a legjobb megoldás
az lenne, ha a rajtban a megadott koordináták alapján átrajzolnám
a pályát a térképre, és a GPS-t feledve lefutnám
a pályát. Akkor persze nem sok újat adott volna a verseny,
csak a berajzolás lett volna kicsit macerásabb, mint egy szerdai
versenyen. Úgy döntöttem, megpróbálok elsősorban
a GPS alapján tájékozódni: a térképen
csak tized szögperc (kb. 100-200 m) pontossággal néztem meg
a következő pont helyét (erre az útvonalválasztáshoz
volt szükség), majd megpróbáltam a GPS-re hagyatkozni.
Már a rajtba menet kiderült, hogy a meredek hegyoldalban, a fák
koronája alatt meglehetősen szegényesen "láthatók"
a műholdak. Futás közben, amikor én is árnyékoltam
a műszert, többször teljesen elveszett a jel: ilyenkor egy-egy
szakaszon maradt a vakrepülés. Az iránymutató vadul
táncolt jobbra-balra, néha akkor is, ha egy teljesen egyenes úton
futottam, így érdemes volt a tájolót is használni.
(Azt hallottam, hogy a második napon, a nyílt, ligetes részeken
jobb volt a helyzet.)
Az első pontot már az F35-ös pályán is fogtam,
így oda emlékezetből is elfutottam volna - de a GPS térképén
megláttam, hogy ehhez a ponthoz egész közel van a GCSZIR,
azaz Vilmos geoládája. Gondoltam, egy nyílt kategóriás
versenybe belefér egy gyors ládamegtalálás. A rajtból
a meredek hegyoldalban felfelé elindulva a műszer hamar 10 m-en
belül jelezte az eldugott kincset (egy 10-20 cm-es műanyag konyhai
dobozt), de leírás nélkül nem tudtam, hogy milyen
rejtekhelyet kell keresnem. Az összes odvas fa megvizsgálása
után eredménytelenül indultam tovább. 40-50 m megtétele
után kiértem a hegytetőre, a GPS végre rendesen
látta a holdakat, és - az előző helytől 50
m-re újra pontközelt jelzett. Itt egy csomó szikla volt,
végül az egyik alatt megtaláltam a ládát. (Több
mint 20 percem ment el.)
A pontok megtalálása ehhez képest sima ügy volt, de
például a 2. pontnál a műszer iránytűje
makacsul a meredek sziklás völgy jobb oldalán vezetett felfelé.
Épp elkeseredtem, hogy semmit se találok, amikor a túlsó
oldalon, 30-40 m-re megláttam egy bóját. Mire odamentem,
már a GPS-nek is "tetszett" a hely. Végig ezt éreztem:
a műszer a lassabb (pedig az aznapi 20. km-hez közeledve én
se voltam már gyors).
Ezért a verseny után is úgy látom, hogy ha valaki
nyerni akar (és van némi előélete a tájfutásban),
akkor megéri a rajtban rászánni egy kis időt a pontok
berajzolására. (Ehhez írószeren kívül
nem árt egy kis mm beosztású vonalzó és némi
fejszámolási gyakorlat.) Ezután a GPS-t legfeljebb a biztonság
kedvéért érdemes vinni, ha nagyon elkavar az ember, és
nem tudja, merre jár, akkor segíthet a helyrerakásban.
Ha ez igaz, akkor a kategória értelmét kérdőjelezi
meg. (Persze jósolni nehéz, a technika nagyon gyorsan fejlődik.)
Nem tudom, lesz-e következő verseny. Ha igen, akkor érdemes
olyan helyszínt választani, ahol jó a GPS-vétel,
viszont hagyományos tájfutó technikával nem könnyű
tájékozódni (például valamelyik borókás
alföldi terepet). Célszerű lenne időben is jobban szétválasztani
a többi kategóriától (hasonlóan a tájbringához),
hiszen ebben a kategóriában is főleg tájfutók
indul(ná)nak, "külsős" érdeklődőkre
nem számíthatunk tömegesen.
A fenntartásaimmal együtt: tetszett a verseny, jó volt kipróbálni
versenykörülmények közt a GPS-szel futást, örülök
a kalibrált térképnek is. Köszönet érte
a rendezőnek.
Vankó Péter
Vissza a Tájoló 2004/04 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!