Félidôhöz érkezett a 2002-ben megválasztott MTFSZ elnökség mandátuma. Ebbôl az alkalomból kerestük fel Hajdu István elnököt és Vass László fôtitkárt, hogy az elmúlt két év munkájáról, eredményeirôl, az elkövetkezô feladatokról érdeklôdjünk.
– Elnök úr! Két éve választott a Közgyűlés
a tájfutósport elsô számú vezetôjének.
Most a ciklus felénél sort keríthetünk egyfajta összegzésre,
értékelésre. Milyen volt ez a két év és
mik a terveid a következô kettôre? Vannak-e meghatározott
célok, prioritások?
– Az elnökség alapfilozófiája a folytonosság.
2001 tavaszán az akkori elnökség egy stratégiai tervben
megfogalmazta a sportág fejlesztésének legfontosabb céljait,
amelyben 61 tevékenységi területet jelölt meg, ahol
a legfontosabbnak tartotta az elôrelépést. Ezeket a célokat,
feladatokat áttekintve azt mondhatom, idôarányosan nagy
részét teljesítettünk. Nagyon fontos, hogy sikerült
megôrizni a versenyzôi létszámot. Az elmúlt
évben 2205 versenyengedélyt adtunk ki, és emellett a különbözô
versenyeken több mint 3200-an álltak rajthoz. Ezzel a létszámmal
jó helyen állunk más sportágakhoz viszonyítva
is. A teljesség igénye nélkül, a stratégiai
terv néhány fontosabb pontja:
• az utánpótlás nevelésben, mint az egyik legfontosabb
területen, vannak eredmények, de áttörés nem
értünk el. Fontos feladat lenne a sportág megismertetése
a diákokkal az iskolákon keresztül, mert így lehetne
nagyobb érdeklôdés a fiatalok részérôl
a sportág iránt. Egy átfogó akcióhoz azonban
szerény körülmények között is milliók
kellenek. Ha csak 2-3 korosztályt veszünk figyelembe, országosan
az is százezres létszámot jelent. Az iskola- környéki
térképek elkészítése, a versenyek alap-felszerelése
és egyéb költségek legalább 20 milliós
nagyságrendet jelentenek. Ez a feladat most meghaladja lehetôségeinket.
Természetesen vannak azért eredmények és vannak
konkrét további tervek is. Helyi kezdeményezések
alapján e programba illeszkedik az Egri Spartacus SE több éves
népszerűsítô, a sportág megismertetését
szolgáló programja, vagy Budapesten a Szabon János által
szervezett Ariadné program, vagy Kôbányán Valkony
Ferenc „bejutása” az iskolai testnevelési órákra
és az ehhez kapcsolódó iskolai versenyek szervezése.
Az idén a szövetség a SPORTident pénzügyi keretébôl
tud az utánpótlás szerény támogatására
fordítani.
• a gazdálkodás területén – az elôzô
idôszakkal ellentétben – sikerült megvalósítani
egy nyugodt, kiegyensúlyozott, kiszámítható gazdálkodást,
rendezett viszonyokat.
• nagy óvatossággal fogtunk neki az elektronikus kommunikáció
megvalósításához. Az elektronikus levelezés
most már általánossá vált és már
próbaüzemben működik a szövetség hivatalos
honlapja is.
• a média jelenlét erôsítésében
az elmúlt év áttörés volt. Nem tudom tudjuk-e
ezt tartani, mivel eredmények, események nélkül ez
nem megy. Világversenyek rendezése, az azokon elért eredmények,
tájfutó személyiségek kitüntetése és
szerepeltetése vonzza a médiát, de mindehhez részünkrôl
is sok munka és pénz kell. Pedig ez nagyon fontos, mert média
jelenlét nélkül nagyon nehéz szponzorokat szerezni.
– Mit tud mindehhez a fôtitkár hozzátenni?
– Az elmúlt választás után zökkenômentesen
történt meg a váltás, az új elnökség
folytatta az elôzô munkáját. Ami változás,
hogy a 16 bizottság egyre aktívabban dolgozik, amihez minden bizonnyal
az is hozzájárult, hogy pénzügyi keretet biztosítottunk
számukra. Az egyesületek nagy önállósággal
dolgoznak, a szövetség csak abba szól bele, amibe elkerülhetetlen.
– Rövid idôn belül kicserélôdött a
vezetés az elnöki-fôtitkári posztokon. A Juhász
Miklós – Ludvig Ágnes páros után most Hajdu
István – Vass László párosról beszélhetünk
Budapesten is új erôk – Bugár József elnök
és Lengyel Andrea fôtitkár – vették át
a stafétabotot. Milyen az együttműködés az új
vezetôk között?
– Elnök: nagyon fontos, hogy működik a korábban
kialakított jó kapcsolat. Az új elnökkel gyakran találkozok,
hiszen mindketten rendszeres résztvevôi vagyunk a versenyeknek,
ami alkalmat ad a folyamatos eszmecserére. Nagyra értékeljük
mindazokat a kezdeményezéseket és munkákat –
pl. szakmai programok, térképkiadás, honlap, tanfolyamok,
újságkiadás stb. – amelyekben a budapesti szövetség
élenjár.
– Fôtitkár: csak a személyek cserélôdtek,
a folytonosság megmaradt, nincs változás a kiváló
együttműködésben.
– 2003-ban a Szponzori Tanács megszűnésével
minden Sportidenttel kapcsolatos döntési jog és felelôsség
az MTFSZ hatáskörébe került. Így az MTFSZ elnöksége
döntött arról is, hogy a versenyrendezôk indulónként
és versenynaponként az eddigi 150 Ft bérleti díj
helyett 200 Ft-ot fognak fizetni. Miért kellett a bérleti díjat
felemelni, mikor a rendszer üzemeltetése és fejlesztése
az alacsonyabb bérleti díjjal is gazdaságos volt?
– Hosszú, alapos vita folyt errôl az elnökségi
ülésen. Végül az elnökség “elôre”
tekintett amikor az emelés mellett döntött, hiszen az így
keletkezô pénzügyi forrást fontos célokra fordítja,
teljes egészében visszaforgatja a sportágba. Csak kerek
számokban mintegy 2 milliót költ az utánpótlás
nevelésre, 1 milliót sportágfejlesztési célokra,
és 1 milliót a SI rendszer fejlesztésére.
– Elnök úr! Nyakig benne vagy a sportág mindennapjaiban.
Rengeteg versenyen indulsz, a szerdai versenyek állandó résztvevôje
vagy, edzôi képesítést szereztél, most a versenybírói
tanfolyamra jársz. Más sportágakban az elnök bizonyos
mértékig „felette áll” a napi ügyeknek.
Milyen így, szinte „belülrôl” irányítani,
vezetni sportágunkat?
– A tájfutás egy érdekes sportág. Aki szereti,
az gyakorlatban is csinálja, ilyen az egész elnökség.
A sportág lényege, lelke a versenyrendszer, aki benne él,
az világosabban látja a problémákat, tennivalókat.
– Március elején volt a Közgyűlés, még
nagyon friss az élmény. Minden gördülékenyen
ment, de valahogy nagyon csendes, unalmas volt. A tagszervezetek, küldöttek
részérôl nem is volt egyetlen javaslat sem, vita nem alakult
ki semmirôl. Ekkora a passzivitás, vagy mi lehet ennek az oka?
– Baj az, hogy csendes? Az alapszabályban elôírt napirendeket
tárgyalta meg a közgyűlés, és ezeket jól
elôkészítettük. Ez volt a feladata, és ezt maradéktalanul
el is végezte. Igaz, nem volt egyetlen átfogó szakmai kérdés
sem a közgyűlés elôtt, ami viszont érdekessé
és életszerűvé tehetné.
A fôtitkár kiegészíti:
– A Sporttörvény szerint a jövôben kötelezô
szakmai tervet készíteni és megvitatni, a célokat
kitűzni. A közgyűlésnek kell eldönteni, hogy az
élsport vagy a szabadidôsport legyen az elsôdleges. Most
egyszerre vagyunk versenysport és szabadidôsport. A következô
közgyűlés napirendjére kerülnek mindenkit közvetlenül
érintô, nagyon fontos kérdések. Szerintem bôven
lesz vita is.
– Az új sportminiszter felkavarta az állóvizet,
és az új sporttörvény is most lépett életbe.
Sportágunkat mennyiben érintik a változások? Egyáltalán
hol a helyünk a többi sportág között?
– Fôtitkár: A Nemzeti Sportszövetségen belül
a tájfutást képviselve mindig büszke lehetek, mert
sportágunkat, munkánkat elismerik, sok dicséretet kapok.
Folyamatosan vannak eredményeink – Mosa, Oláh Kati, ifi EB
eredményei, VB, EB rendezések stb. – e mellett nem vagyunk
egy „balhés” sportág, nyugalom, rend van nálunk,
a sportvezetés, a sporttársadalom ezt elismeri, és az elérhetô
maximális támogatást mindig megkapjuk. Ennek lehet az eredménye
az is, hogy a Nemzeti Civil Alapprogram 17 tagú Tanácsában
a sportoló szervezetek összefogása eredményeként
Monspart Saroltát választották képviselônek.
Az északi régió kuratóriumának elnöke
pedig dr. Nagy Árpád lett.
– Egyre nyitottabb a világ, májustól az egységes
Európa része leszünk. A nemzetközi tájfutó
életben milyen a helyünk, szerepünk? Milyen a kapcsolat az
IOF-el, vajon elnyerhetjük-e végre a hôn áhított
VB rendezést?
– Ma már legalább 30 olyan ország tagja az IOF-nek,
akik kiváló terepekkel rendelkeznek és elég erôsek
ahhoz, hogy meg tudjanak rendezni egy világbajnokságot, így
10-15 évenként reális egy világverseny elnyerése.
Az utóbbi években folyamatosan pályáznunk, de türelemmel
kell lennünk, nagy a konkurencia. Jó lenne 2008-2009-re elnyerni
a VB rendezési jogot. Mindent megteszünk ennek érdekében,
ezt a törekvést az állami sportvezetés is támogatja.
– Végezetül egy kérdés: két év
múlva, az eredmények összegzésénél mirôl
szeretnél büszkén beszámolni, mint a legjelentôsebb
sikerrôl? Mi az „elérendô álom” a közeljövôben?
– Csak tômondatokban, azt szeretném, ha sikerülne átütô
erejű, országos iskolai tájfutó akciót szervezni,
ha a kiváló ifjúsági versenyzôinkbôl
nagyon jó, eredményes felnôtt versenyzôk válnának.
Létszámban növekedjenek a szenior korcsoportok és
végre jelenjenek meg sportágunkban a mozgássérült
sportolók is!
– Köszönöm a beszélgetést, jó munkát
és sok sikert kívánok a kitűzött célok
megvalósításához.
Schell Antal
Vissza a Tájoló 2004/03 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!