Leginkább úgy, hogy a fiúk a fejükbe veszik. Na de
ne szaladjunk ennyire elôre…
Az egész egy ártatlan párperces látogatásnak
indult, mivel azon a szerdán Budaörsön, „benceközelben”
jártam. Kedvenc sítájfutó bizottságvezetôm
– Schell Toncsi, de még inkább a Tájoló cikkleadási
határidejének nyomása alatt – éppen az OB-ról
szóló beszámolót gyártotta. Gondolom nem
árulok el műhelytitkot, a recept a következô: vedd a
Tájfutásnak írt cikket, tudományos alapon szedj
ki belôle néhány mondatot és cserélj ki egy-két
képet, majd elégedett mosolylyal jelentsd ki: „Ez így
jó lesz.” Hiába no, a népszerűség kötelez.
Ekkor még – naivan és tapasztalatlanul – azt hittem,
ennyivel megúszom (élménynek ez sem kevés), de a
következô pillanatban, mielôtt még eszmélni tudtam
volna, már Visegrád felé tartottunk, Vásárhelyi
Tassal kibôvülve, némi terepszemle céljából
(csak a rend kedvéért: este 7, vaksötét), mondván
kéne rendezni a hétvégén egy idényzáró
sítájfutó versenyt.
Hát Visegrádon az a meglévô 5 centi is olvadt, úgyhogy
mentünk tovább Dobogókôre. Illetve, egy idô után
kezdtünk elbizonytalanodni: talán már 2-3000 méteren
járunk? Sűrű köd és felhô; hótól-jégtôl
roskadozó, az útra és fölé behajló,
valamint kidôlt fák, síri csönd és mozdulatlanság…
a látvány alapján remek helyszín egy horrorfilm
forgatáshoz. Az erdôbe még az utakon sem lehetett bejutni,
döbbenetes a természet pusztítása. Viszont az utcákat
direkt nekünk készítették elô: „leratrakolták”,
viszont nem szórták fel, és csak a leszakadt villanyvezetéket
kellett kikerülni. Ideális. Akkor hát legyen utcai park-sítájfutó
verseny. Most már csak térképet, színes nyomtatót,
SI edzôcsomagot, … kellett szerezni, de hazáig volt idô
felhívni Serdülôt, Jankó Tamást (akik nyilván
éppen mondjuk vacsorázni készültek); valamint megvitatni
azt is, hogy mi az a vasárnap délutáni idôpont, amikor
már kevés a turista, de még látni lehet a térképet
(egyébként nincs ilyen).
Siettünk Pestre, mert Tasst várták a Zöldpontban, bár
ez látszólag ôt zavarta a legkevésbé, mivel
amikor már késésben volt(unk), és sürgetôleg
rátelefonáltak a szerkesztôségbôl, hogy vajon
merre jár, vidáman közölte: „– a Pilisben,
és gyönyörűen esik a hó.”…
Kisjutka
Vissza a Tájoló 2004/03 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!