Üdvözletem küldöm ebbôl a csodaszép városból. Sajnos a versenyhez nem sikerült a rendezôknek az összes hatósági engedélyt beszerezni, így 2004. január 18-án nem volt tájfutás a Villa Borghese nevű parkban. Azért az edzést nem tilthatták meg, így vendéglátómmal Stefano Scarpinivel (Orientalp, Roma) régi versenyek térképeivel edzettünk.
A Villa Borghese remek, változatos terep, van itt minden: nyílt
lovas stadion, kerítéssel körbevett kert tavacskával
és kacsákkal, mediterrán fenyôkbôl álló
jól futható erdô és mindehhez sok-sok szint, ami
többnyire lépcsô formájában kerül a versenyzô
elé. A térkép 1:7500-as, és még az utolsó
virágágyás is, a benne lévô bokorral rajta
van! Nagyon oda kellett figyelni, hogy hol van kerítés, mi van
belül, mi kívül. Sôt, ha valódi verseny lett volna,
akkor igen sokáig kerestem volna egy lépcsôkanyar pontot,
mert az a lépcsô utáni fal alatt volt egy bokrokból
kialakított kis labirintus szélén. Ezt a szintbeli 2 m-es
különbséget nem sikerült leolvasnom a térképrôl.
A terep további elônye, hogy közvetlenül kapcsolódik
a Róma – történelmi belváros (1:7500) térképhez.
Ez kicsit hasonlít a velencei térképre lagúnák
nélkül: szűk kanyargós, néhol fedett sikátorok
(szökô)kutakkal, szobrokkal, de szinte teljesen sík. Van is
olyan térkép, ami ötvözi az utcai és a park részt.
El tudom képzelni, milyen változatos pályákat lehet
így kialakítani. Ha a verseny mondjuk Augustus Mauzóleuma
mellôl rajtolna, akkor az elsô pontok a sikátorokban, egy
szobor talapzatán lennének a belvárosban, majd fel a Spanyol
lépcsôn: egybôl vagy 30 m szint. Jönne a parkos, erdôs,
szintes Villa Borghese, majd vissza az óváros girbegurba utcáiba,
ahol a bozótost a rettenetes tömeg alkotja. Itt sem árt a
turisták kedvenc útvonalait elkerülni.
El sem tudom képzelni, hogyan rendeztek itt Park World Tour versenyt,
mert a belvárost néhol forgalmas utak keresztezik lámpás
keresztezôdésekkel! Leállították a forgalmat?
Most januárban nagyon élveztem a +10 fokot, az otthoni –5-höz
képest! Furcsa a pálmafa az utcán – az elsô
törzsét meg is simogattam, hogy igazi-e –, a citrom az erkélyeken,
de a legérdekesebb a narancsliget volt az egyik közparkban. Szedtem
is pár gyümölcsöt, de olyan savanyúak voltak, hogy
nem lehetett megenni ôket.
Vendéglátóm, Stefano térképei között
találtam néhány megdöbbentôt. Nem messze Rómától
található Enea, ahol évi 4-5 versenyt rendeznek, néha
ceruzával papírra rajzolt térképeken! Az egész
úgy néz ki, mint egy ötéves gyerek rajza, és
ezen regionális bajnokságot rendeznek! Nem hittem volna, hogy
ilyen még létezik manapság!
Stefanotól tudom, hogy egész sorozatot alkotnak Olaszországban
a parkversenyek a történelmi belvárosokban: Róma,
Firenze, Modena, Sienna stb. az állomások, a messzi Velence csak
hab a tortán.
Sietek haza a salgótarjáni sítájfutó OB-ra,
a tavaszból vissza a télbe!
A mihamarabbi viszontlátásra:
Sváb Emese
Kôbányai Tájfutó Klub
Róma, 2004. január 20.
Vissza a Tájoló 2004/02 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!