A második világháború során, mikor a front
közeledett Budapest felé, a német hadvezetés elhatározta,
hogy a magyar fôváros megtartása érdekében
erôdítésrendszert hoz létre a város körül.
1944 szeptemberében rendelték el a munkálatokat. A védelmi
rendszer gerince a pesti oldalon húzódott, félkörívben
körülvéve több lépcsôben a várost.
Ez a védelmi rendszer 4-5 m mély harckocsi árkokból,
lövészárok rendszerekbôl és a már korában
kiépített légvédelmi ütegállásokból
állt. A védelmi objektumok építésénél
több tízezer ember vett részt, zömében a polgári
lakosság és a budapesti gettó lakói. Lényegesen
szerényebb védelmi munkálatokra került sor a város
budai oldalán. A németek a támadást kelet felôl
várták, így nyugaton csupán egy lövészárok
rendszer állt rendelkezésre, mely a Budai-hegységben épült
ki. Ezt egészítették ki a légvédelemnek korában
kiépült bunkerjei és betonozott állásai (pl.
Hármashatár-hegy, Kamaraerdô).
A kiépült védelmi rendszer lehetôvé tette német-magyar
csapatoknak, hogy hosszabb ideig tarthassák a várost, de végül
több mint 50 napos ostrom után 1945 februárjában Budapest
végleg elesett. A kiépített védelmi állásokról
nem maradtak fent pontos adatok, csupán néhány meglehetôsen
pontatlan visszaemlékezés.
A MTA-BME Geoinformatikai Kutatócsoportjával együttműködve,
mint az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai
Tanszék doktorandusza, közösen próbáljuk rekonstruálni
a világháborús erôdítések pontos elhelyezkedését.
Ennek a kutatómunkának a során részben korabeli
légifelvételekre, részben a töredékes levéltári
utalásokra támaszkodunk.
Sok esetben azonban nem elégségesek a felsorolt források
és csak a konkrét terepbejárás tudja tisztázni
a helyzetet. A légifelvételek felbontása sok esetben nem
elégséges, ahhoz, hogy a lövészárkokat, vagy
kisebb tereptárgyakat (pl. bunker) érzékelni lehessen.
A terepbejárásnál rendkívül nehéz rálelni
a lövészárok maradványokra, melyeket ma már
benôtt a bozót és sokszor igen távol fekszenek minden
kiépített úttól. A tájfutó térképek
alkalmazása ezért is óriási elôny. Fôleg
a Budai-hegység területén alkalmazhatóak rendkívül
jól. Részletességük miatt a legapróbb tereptárgyak
is feltüntetésre kerülnek, melyekbôl elsô lépésként
irodában meg lehet állapítani merre találhatóak
lövészárkok. (Az irodai kiértékelésnél
egybevetjük a már rendelkezésre álló ismeretekkel
és a légifelvételek anyagaival. Ennek alapján tudjuk
eldönteni, mely zónában érdemes keresni.)
A lövészárkok a tájfutó térképeken
általában szárazárokként kerülnek feltüntetésre,
sokszor már a cikk-cakk alakjukból is következtetni lehet.
A légvédelem számára kiépült állások
is pontosan azonosíthatóak. (Legjobb példa a Kamaraerdôtôl
délre a mai Szoborpark közelében kiépített
légvédelmi állások, melyek ütegeinek kibetonozott
hatszög alakú állásai teljes tisztán kivehetôek
a tájfutó térképeken is.)
A légvédelmi lövegeknek kialakított állások
maradványait többnyire gödörként tűntetik
fel a tájfutó térképek. Felismerésük
egyszerű: köralakban telepítették ôket, így
ezek a gödrök egy szabályos kört írnak le. Magyar
ütegeknél hat vagy nyolc gödör ad ki egy üteget.
A németek ütegtelepítése más jellegű
volt, náluk a dobókocka ötös értékéhez
hasonló alakban állították fel lövegeiket.
(Egy ilyennek a maradványa látható a Hármashatár-hegyen,
a tájfutó térképek is jelölik, de mint gödröket.)
Végezetül a térképeken külön megkülönböztetik
a bunkereket, mely szintén nagy segítséget jelent ezeknek
a megtalálásában. Meglepô, de a Budai-hegyekben kialakított
bunkerekrôl, vagy lövészárkokról nincs semmilyen
dokumentáció, így ezek pontos beazonosítása
csak terepbejárással történhet meg, melyhez a tájfutó
térképek rendkívül nagy segítséget nyújtanak.
Mihályi Balázs okl. térképész, ELTE Térképtudományi
és Geoinformatikai Tanszék doktorandusza
Vissza a Tájoló 2004/02 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!