Talán túlzás, hogy ezt mondom, hiszen nem gondoltam volna,
hogy egy sprintverseny ennyire tud fluktuálni, hogy 13 perc alatt ennyi
minden meg tud változni, hogy három és fél másodperc
válassza el egy verseny első öt helyezettjét, hogy
a helyi szurkolókkal együtt hördüljünk fel mi is,
hogy egy 43 éves ember majdnem világbajnok legyen és hogy
több ezer svéd énekelje könnyes szemekkel torkaszakadtából
a "Du gamla, Du fria"-t. Elsőre ez jut eszembe az idei svéd
VB férfi rövidtávú versenyéről.
2004. szeptember 15-ét írunk, a VB helyszínének,
Vasterasnak egyik kerületében, Rocklundán vagyunk. Délelőtt
megvolt a selejtező, az igazán nagy esélyesek vették
az akadályt, bár kiesett mind a három cseh (köztük
Ropek(!) és Smola), a francia sprintspecialista Damien Renard és
a mi fiaink is. Bejutott a döntőbe kanadai, amerikai, új-zélandi
és japán (!) versenyző is. A japánok egyébként
finn edzővel készülnek.
Lássuk akkor ki van itt! A Skogssport tippje Thierry Gueorgiou. Bár
ő azt mondja, nem elég gyors hozzá. Itt van a három
svéd, egyik győzelme sem lenne meglepetés. Hakan Eriksson
már 43 éves, de még mindig nagyon erős. A selejtezőn
egy ág fejbecsapta és tiszta vér volt a feje. Niclas Jonasson,
váltó világbajnok. Johan Nasman az örök vesztes.
A három finn, avagy ahogy Janne Salmi írta, a "B-csapat",
benne Marten Boströmmel. EB-3. Vagy a norvégok. Österbö,
az EB-4 és Főiskolás világbajnok. Jörgen Rostrup,
kétszeres világbajnok, viszont utálja a sprintet. Itt vannak
az oroszok: Mamlejev és Hramov, vagy Omelcsenkó vagy az ausztrálok…
Régen volt ilyen nyílt a verseny. Az se semmi, hogy kik hiányoznak:
nincs itt egy sprint Európa- vagy Világbajnok sem: Emil Wingstedt
inkább a hosszabb távokon próbálkozik, csakúgy,
mint Jamie Stevenson. Jimmy Birklin csak tartalékként jött
el.
A pálya 3100 méter 95 szinttel és 12 ponttal. Összevissza
van kint vagy 15 pont, úgyhogy a lányok által kitaposott
ösvények már használhatóak lesznek. Az 1-es
pont még nagyon egyszerű, nincs különbség az útvonalak
között. Jonasson úgy indul el, mint egy őrült.
Marten Boström már itt kiszáll. A 2-est Eriksson fogja a
leggyorsabban, azonban az összetettben Osterbo vezet egy másodperccel.
Csapattársa, Rostrup talán elfelejtette, hogy sprintversenyen
van, hisz' itt még csak 20. A finneknek nincs jó napjuk, az idei
Jukola-győztes piros hajú Antti Harju is kiszáll.
A 3-as pontra van már igazi szóródás az útvonalak
között, csak különbség nem nagyon. Jonasson veszít
vagy 10 mp-et a kamikázés átvágással. A 4-essel
sokaknak meggyűlik a baja, a nagyok közül Omelcsenkónak
és Hramovnak. Jurij barátunk innen kezdve csak kapaszkodik. A
vezetés az örökifjú Erikssonnál van, aki a legbiztosabb
útvonalon jön. Az 5-ös egyszerűnek látszik, Jurij
alulról kerül, a többiek az erdőben maradnak. Az okosabbak
az útról fogják. Osterbo pedig két szék között
a pad alá ül, ez a 10 másodperc itt a világbajnoki
címébe került.
Itt, az 5-ös ponton következett volna be a verseny egyik meghatározó
találkozása, ha a résztvevők egyike nem a hihetetlenül
önfejű Jörgen Rostrup. Történt, hogy a harmadik
finn, Petteri Muukkonen is elszállt és a mögötte induló
Rostrup meglátta. Rostrup rettentő sokat kritizálta az
azóta lemondott szövetségi kapitányt (a korábbi
akadályfutó olimpiai bajnok) Anders Garderudöt és
nagyon nem tetszett neki, hogy pont a legrosszabb számában, a
sprinten kell indulnia. Lehet, hogy egyfajta személyes bosszú
is munkált benne. Ők ketten tehát együtt folytatják
útjukat.
A 6-os átmenet jó hosszú, első blikkre legalább
500 méter. Az elejéből csak Gueorgiou megy körbe alulról,
bár az útvonalba belehibázik és kap Jonassontól
16 másodpercet. Újra változás az élen: Nasman,
aki eddig hibátlanul futott, vezet. Úgy gondolom, érdemes
ilyen átmeneteket elemezni, mert sprintversenyeken egyre gyakoribbak
és mint látszik, versenyeket lehet vele megnyerni (Jonasson) vagy
elveszíteni (Gueorgiou).
Újabb kiváló példa a 7-es átmenet. A pályakitűzők
manapság nagyon szívesen alkalmaznak csiki-csuki átmeneteket
(lásd pl. EB, PWT) és nagy tempó mellett ezeket bizony
könnyű megenni. Ez történt Jonassonnal és Osterbovel
is, akik szerintem pár másodperc múlva erre rá is
jöttek. Délnyugati irányból egyértelműen
könnyebb volt ráfutni a pontra. Az okosok jó felé
mennek, a bátrak néhány másodpercet még a
díjlovaglópályán való áthaladással
is nyernek. Itt már a közönség tombolása is jól
hallatszik. Nasman még mindig vezet és az előnye meglehetősen
szellős ebben a versenyben, három másodperc.
A 8-as pont a szemünk előtt egy épített pódium,
nem történik semmi, csak az iszonyatos rohanást látjuk
és azt, hogy a verseny még közel sem dőlt el. A 9-es
pont megint egyszerűnek tűnik, de hát közel 200-as pulzusnál
és maximális tempónál ilyen már nincs. Hibázni
pedig nem szabad, hiszen itt egy világbajnoki cím a tét!
Jurij úgy látszik jól osztotta be az energiáját,
övé a legjobb részidő, de a pontot még mindig
Nasman fogja elsőnek. Talán egyszer szerencséje lesz? Az
első hét között van összevissza 11 másodperc.
Lehet ezt még fokozni?
Bizony, hogy lehet. A Muukkonen-Rostrup tandem (hisz végig a finn fut
előrébb) a rövid átmenetben hihetetlenül jól
navigál és máris a norvég vezet a versenyben, amikor
már csak egy átmenetben kell tájékozódni.
Nasmannak most az egyenes útvonal nem jön be, de még csak
1 másodperc a hátránya. Most a sorrend mögöttük
Eriksson, Omelcsenkó, Jonasson, Osterbo és Gueorgiou. A különbség
10 másodperc.
Eddig minden rendben is lenne, most kezdődnek a drámák.
Az Úristen nem kegyes a norvégokhoz: Rostrup, aki eddig okosan
és egyenletesen versenyzett, elengedi maga mellől finn bajtársát
és más útvonalat választ. Megmagyarázhatatlan
amit csinál, bemegy a legnagyobb bozótba és veszít
vagy 20 másodpercet. Muukkonen egyébként a célba
57,9 másodperc hátránnyal érkezik, szóval
ha csak végigmegy vele…
Jonasson és Gueorgiou rákapcsol, előbbi a legjobbkor. Az
utolsó előtti pontról már csak tíz másodperc
a befutó és a hangzavar húzza befelé a versenyzőt.
Vetélytársai rossz útvonalat választanak: a másik
két svéd átmegy az erdőn és ez később
sokba kerül neki. A ponton azonban hárman együtt vannak: Jonasson,
Nasman és Omelcsenkó. Eriksson egy teljes másodperccel
mögöttük. Innen már csak futni kell, kb. 180 métert.
Mintha befutóversenyen volnánk, 2900 méter nem volt elég,
hogy szétválasszon 4 tájfutót, most tehát
futásban dől el a világbajnoki cím. És közülük
egy még érmet sem nyer!
Az Úristen nem kegyes Nasmanhoz sem - vagy csak saját balszerencséje
üt be - nem sikerül az EMIT-dobozba betalálnia, hallatszik
is az OJJOJJOJJOJJOJ, ezt már a hidegvérű svédek
sem hiszik el. Kész szerencse, hogy Jonasson hajrázik a végén
a leggyorsabban, így otthon marad az aranyérem. A második
helyen az örökifjú Erikssont és a tarkopasz Omelcsenkót
az óra sem tudja szétválasztani, tizedre azonos időt
repesztenek. A balszerencsés Nasman már 3,3 másodpercet
kap Jonassontól, az 5. Gueorgiou pedig 3,5-et. Osterbo a 6., Rostrup
pedig a 7. Máig sem értem, hogy egy ilyen futás után
hogy lehetett a norvég váltóba utolsó embernek berakni.
Mégis megtették és a húzás fényesen
bejött. Gueorgiou is vigasztalódhatott egy fantasztikus aranyéremmel
a középtávon.
Az eredményhirdetés hangulata a versenyhez méltó
volt: az összes svéd szurkoló - na és persze a kék-sárga
zászlóáradat - ottmaradt ünnepelni hőseiket
és 6-tól 80 éves korig mindenki énekelte a himnuszt.
Közben éltes nagypapák zokogtak, Hakan Eriksson pedig úgy
tudott örülni, mint egy kisgyerek a karácsonyi ajándéknak.
Miért tartom annyira izgalmasnak ezt a versenyt? Mert a körülmények
alakulása folytán hihetetlenül szoros volt és ebből
mi, nézők is nagyrészt belefolytunk. Nem volt egy tökéletes
verseny, sokat hibáztak, ezért lett ilyen szoros. Mert olyan emberek
versenyeztek, akik érzelmeket váltottak ki. Mert kis rásegítéssel
követhető volt a verseny.
Remélem, a 2009-es miskolci Világbajnokság is hasonló
izgalmas versenyeket tartogat majd, melyeknek Ti is részesei lehettek.
Less Áron
Vissza a Tájoló 2004/10 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!