Az idei VB-n nem csak a magyar válogatott képviselte hazánkat,
hanem egy hivatalos küldöttség is. Először fordult
elő a sportág történetében, hogy a kétévente
megrendezendő IOF közgyűlést a VB-vel együtt rendezik
meg. 2002-ben ugyan a tájbringa VB-vel együtt rendezték meg
a közgyűlést, de azért más a normál tájfutó
VB és más a tájbringa.
Egy tagországot három delegátus képviselhet a VB-n,
s számunkra a VB pályázatunk miatt is fontos volt a komoly
jelenlét. Az egyik hivatalos delegátus én voltam, hiszen
mint az IOF Térképbizottság vezetője úgyis
a helyszínen voltam, hiszen a bizottságok zöme is ülésezett
a VB alatt. Hajdu István, az MTFSZ elnöke és Monspart Sarolta
volt a másik két delegátus. Ezen kívül még
a VB pályázatban érdekelt Miskolc képviselői
is a helyszínen voltak.
Talán kicsit szubjektív a megjegyzésem, de többet
vártam a svéd VB-től. Nem a magyar válogatott szereplésére
gondolok, hanem a svéd rendezőkre.
A hivatalos küldöttségünk szombat este érkezett
meg Stockholmba, ahonnan a válogatottnak bérelt kocsival Gerzsényi
Zsolt fuvarozott le minket az innen kb. 100 km-re lévő Västerasba.
Az IOF-ben már többször szóvá tettem, hogy az
IOF tisztviselőknek ajánlott hivatalos szállások
túl drágák. Sajnos ezúttal is egy nem igazán
olcsó, SAS Radisson szálloda volt a helyszín. A Térképbizottság
vezetőjeként az éves bizottsági keret egyharmadát
arra kellett költenem, hogy a kétnapos ülésünkre
itt béreljek tárgyalótermet. Viszont a lobbizás,
a többi döntéshozóval való találkozás
miatt fontos volt, hogy ezt a szállást válasszuk.
Az IOF Térképbizottság vasárnap és hétfőn
tulajdonképpen egész nap ülésezett. Vasárnap
délután a bizottságom egyes tagjai kimentek a kísérőversenyre.
Én kihasználva a lehetőséget kisétáltam
a sprint döntő terepére. Ekkor rendezték meg az európai
elnökök találkozóját, ami számunkra nem
ért véget szerencsésen. A következő ifi EB
rendezéséért folyó versenyben a szavazásnál
alulmaradtunk Szlovéniával szemben. A skandináv országok
- mivel nem vesznek részt - szokás szerint tartózkodtak.
Úgy tűnik, hogy a szláv szimpátia és Szlovénia,
mint új rendező eldöntötte a kérdést.
Vasárnap este az IOF bizottságok tagjai és az IOF elnökségi
tagjai találkoztak a szálloda 24. emeletén lévő
bárban. A fő programpont a leköszönő elnök
(Sue Harvey) búcsúztatása volt.
Hétfő délután az IOF vezérkara egy szeminárium
keretében ismertette az érdeklődőkkel a másnapi
közgyűlés témáit. Mi a bizottság ülését
kb. ennek a szemináriumnak a végére fejeztük be. Este
a svéd szövetség (a SOFT) meghívta a delegátusokat
egy fogadásra. Szerintem a rendezvény elég hangulattalanra
sikerült.
A keddi közgyűlés tulajdonképpen nem egy, hanem két
rendezvény volt. Az első egy nagyon rövid, formális
rendkívüli közgyűlés volt, amelyen módosították
az IOF alapszabályát, majd újabb regisztráció
után kezdetét vette a rendes közgyűlés. Az elején
még 36 ország volt jelen (legalábbis ennyinek volt szavazati
joga, mert a közgyűlésen csak a teljes tagok szavazhatnak).
Az első érdekesebb napirendi pont az új tagok felvétele
volt. Teljes jogú tag lett Liechtenstein, Törökország
és Kolumbia, társult tag lett Puerto Rico, ezzel az IOF-nek 63
tagországa van jelenleg. A jelenlévő Kolumbia képviselője
szót is kapott és megköszönte a bizalmat.
Ezután a beterjesztett javaslatok tárgyalása következett.
Az IOF elnökség működési tervének főbb
pontjai a 2004-2006-os időszakra:
o erősíteni kell az IOF-et és a tagországokat a
sportág fejlesztése érdekében;
o a jelentős IOF versenyek minőségét emelni kell;
o mind a 4 szakágat fejleszteni kell.
Az elnökség második javaslata a regionális struktúrára
vonatkozott. A NOB csoportosításától annyiban tértünk
el, hogy az ott Pánamerika néven szereplő régiót
az IOF szétválasztotta Észak- és Dél-Amerikára.
Természetesen a tagországok megoszlása igen egyenetlen:
o Európa: 33 teljes, 3 társult tag
o Ázsia: 6 teljes, 6 társult tag
o Afrika: 1 teljes
o Észak-Amerika: 2 teljes
o Közép- és Dél-Amerika: 2 teljes, 8 társult
o Óceánia: 2 teljes.
Az elnökség harmadik javaslata az elit versenyek programjának
megváltoztatását javasolta. Ennek lényege a következő:
o regionális bajnokságok kétévente;
o 2006-ban rendeznek utoljára Világ Kupát a jelenlegi formájában;
o Grand Prix versenyeket hoznának létre, melyek jelenleg is meglévő
nagy versenyekhez kapcsolódnak;
o az elnökség tovább dolgozik az új versenyprogram
véglegesítésén, hogy 2007-től be lehessen
vezetni.
Ezután a tagországok javaslatai következtek:
1. Szlovákia a világversenyek díját kifogásolta.
Gyakran előfordul, hogy a résztvevők olyan szolgáltatásokért
fizetnek, amit nem is visznek igénybe (pl. a mostani VB-n csak sprintben
induló versenyzőnk után is be kellett fizetni a teljes
nevezési díjat). Az első szlovák javaslat lényege
az egyes szolgáltatások különválasztása
és külön választhatósága volt. Ezt az
elnökség lényegében támogatta (a 2005-ös
japán VB 2. bulletinje még nem ennek a szellemében készült).
A második javaslat az edzők, a sajtó és egyéb
résztvevők arányos díjfizetését javasolja.
Ők általában jóval többet fizetnek arányosan,
mint amennyi szolgáltatást igénybe vesznek. Az elnökség
a felelősségét az ellenőrzőbíróra
tolta át. A harmadik szlovák javaslat a WRE újonnan bevezetett
licenszdíjának eltörlését kérte. Ezt
az elnökség nem támogatta.
2. Az orosz szövetség a VB-k koncepciójának átalakítására
tett javaslatot: csapat és egyéni VB-k. Ez a javaslat le lett
szavazva.
3. Szerencsésebb volt a másik orosz javaslat, amely a junior VB-k
programjának sprint versenyszámmal való bővítését
javasolja (sí és gyalogos). A 2005-ös junior VB-n lesz ugyan
sprint, de csak nem hivatalos jelleggel. A 2006-os litván junior VB rendezői
még nem döntöttek, hogy meg tudják-e rendezni. A 2007-es
ausztrál junior VB-n minden bizonnyal már megrendezik. A 2005-os
svájci junior sítájfutó VB programjában egyelőre
nem jelent meg az új versenyszám.
4. A dél-afrikai szövetség a Világjátékok
(World Games) indulói helyeinek szétosztását reklamálta.
Szeretné, ha afrikai versenyző is automatikusan indulhatna. A
2005-ös duisburgi versenyen ezeket az elveket már nem lehet érvényesíteni,
de a 2009-es hasonló rendezvényen az IOF ezt a szempontot is figyelembe
fogja venni a helyek elosztásánál.
5. A cseh szövetség mindhárom javaslatát elutasította
a közgyűlés. Ők is a szlovákokhoz hasonlóan
szerették volna elérni a WRE licenszdíjának eltörlését,
szerették volna visszahozni a 4 fős váltókat a VB-n
és szerették volna, hogy az IOF kimondja, hogy szeptember hónapban
ne lehessen VB-t rendezni.
Az ebédszünet után következtek a szavazások.
Először a minket legjobban érdeklő szavazásra,
a 2008-as és a 2009-es VB helyszínének kiválasztására
került sor. Mindhárom pályázó ország:
Magyarország (Miskolc), Csehország (Olomouc) és Franciaország
(Chambéry-Aix les Bains) vállalta mindkét időpontot,
illetve pályázatának része volt a trail-o VB, illetve
a közgyűlés (2008) megrendezés is. A szavazás
menete a következő volt. Ha az első körben valamelyik
jelölt megszerzi a szavazatok 50%-át, akkor ő a nyertes.
Ha ez nem történik meg, akkor a legkevesebb szavazatot kapó
jelölt kiesik és a megmaradtakra új szavazást kezdenek.
A szavazást még megelőzte az IOF ellenőrök
értékelése (ennek a lényege csak egy mondat volt:
mindhárom jelölt alkalmas), illetve minden pályázó
kapott 6 percet, hogy bemutassa a pályázatát. A sorsolás
alapján Csehország, Magyarország, Franciaország
volt a bemutatkozás sorrendje. A magyar pályázatot Monspart
Sarolta vezette be, majd Less Áron ismertette részletesen (Powerpoint
bemutatóval). A cseh pályázatot egyedül mutatta be
Jan Skricka, a franciákéban többen is szerepeltek (elhozták
az olimpiai bizottságuk vezetőjét is, sőt előző
este még egy kis fogadást is rendeztek: bor, sajt).
Lehetőség volt a szavazás előtt kérdéseket
feltenni. A legfurcsább talán az a szituáció volt,
amikor a szerb delegátus olcsóságot firtató kérdésére
a franciák is bevállalták, hogy a legolcsóbb lehetőség
napi 10 euró körül lesz s ebben szállás és
teljes ellátás is benne van. Ezt már nehezen lehetett nekik
elhinni. Csehország az 5 legszegényebb országnak ingyen
részvételt ajánlott, de ezt nem konkretizálták.
Mi nem ajánlottunk semmi különöset, de konkrét
árak szerepeltek a pályázatunkban.
A 2008-as szavazás első körének eredménye:
Csehország-14, Franciaország-12, Magyarország-8. Azaz rögtön
az elején kiestünk. A második körben Csehország
21-14-re nyert. A 2009-es szavazáson Magyarország ugyanígy
21-14-re nyert Franciaországgal szemben. A 2009-es időpont talán
kedvezőbb is nekünk. Egy évvel több időnk van
felkészülésre, nem kell közgyűlést rendezni.
Ha az euró nem is lesz addigra még a hivatalos pénznem,
de remélhetőleg már nagyon közel leszünk hozzá.
Miskolc nagyon sokat dolgozott ezért a sikerért, a két
évvel ezelőtti sikertelen pályázat után volt
erejük (és pénzük) újra belevágni.
További világverseny helyszínek ügyében is
dönteni kellett. A 2008-as és a 2009-es tájbringa VB rendezésére
senki sem pályázott, a rendező ország kijelölésének
jogát a közgyűlés az elnökségre ruházta
át.
A 2007-es sítájfutó VB-t Oroszország rendezheti
meg (nem volt más pályázó), Rybinsk városában.
2009-re egyelőre nincs jelentkező.
A 2006-os közgyűlést az úgyis VB rendező Dánia
(Arhus) vállalta el.
Meglepően gyorsan végzett a közgyűlés a mérleggel
és a tagdíjakkal. Korábban felmerült az elv, hogy
minden ország azonos összegű tagdíjat fizessen, de
egyelőre nem történt elmozdulás ebben az irányban.
Eddig is 3 tagország (Finnország, Norvégia, Svédország)
fizette a költségvetés jelentős hányadát,
de ők ezt a továbbiakban is vállalják. Az ő
éves tagdíjuk 13600 euró. A második csoportba (4700
euró) is három ország tartozik: Dánia, Nagy-Britannia
és Svájc. A 3000 eurós harmadik csoport hét tagú.
Magyarország 11 másik országgal együtt 1700 eurót
fizet. Az utolsó kategóriába tartozó országok
éves tagdíja 700 euró, míg a 19 társult tag
csak 100-100 eurót fizet évente a 2005-2006-os periódusban.
A 2005-ös költségvetés 223 ezer, a 2006-os 248 ezer
eurós.
Ezután a tisztújítás következett. A 10 éve
elnök angol Sue Harvey helyét a svéd Ake Jacobson vette át,
aki egyébként 1992 óta folyamatosan alelnök. 1947-ben
született, egy erdészettel, mezőgazdasággal és
a természeti erőforrások védelmével foglalkozó
cég igazgatója és résztulajdonosa.
Az alelnökök közül újra bizalmat kapott Hugh Cameron
(AUS) és Edmond Széchényi (FRA). Új névként
lett alelnök Marcel Schiess (SUI). Az elnökség 5 további
tagot választott, akik közül csak az angol új név,
bár korábban ő is bizottságvezető volt:
Leho Haldna (EST), Jan-Erik Kusberg (FIN), Iordanka Melnikliyska (BUL), Shin
Murakoshi (JAP), Brian Porteous (GBR). Egy ír és egy orosz jelölt
kapott kevesebb szavazatot.
A közgyűlés az IOF díjainak átadásával zárult. Az először odaítélt Gold pint kapta Sue Harvey, s szintén ő lett az IOF első tiszteletbeli elnöke (korábban nem is volt ilyen poszt, az alapszabály megváltoztatásával hozták ezt létre). Silvert pint kapott (az IOF Térképbizottság javaslatára) a nemrég elhunyt Hans Steinegger, az OCAD szoftver megalkotója. Három Bronz pint adott át az IOF: Roger Aerts (Belgium), a dopping bizottság vezetője, Colin Palmer (Nagy-Britannia) a tájbringa bizottság tagja és Knud Vogelius (Dánia) a trail-o bizottság tagja kapta az elismeréseket.
A közgyűlés után még újra megnéztük a másnapi sprint döntő terepét, a városi parkerdőt. Találtunk néhány pontot az erdőben, de az azért furcsa volt, hogy többen térképpel is futkároztak az erdőben. Este még meglátogattuk a magyar válogatottat egy pizza vacsora keretében. Másnap korán hajnalban a magyar delegáció hazautazott.
Zentai László
Vissza a Tájoló 2004/10 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!