5. Terepi munka hobby GPS-es vevővel
5.1. A terepi munka kellékei
A legfontosabb kellék természetesen maga a GPS. A terepre való
kiindulás előtt ellenőrizni kell a vevő akkuinak
feltöltöttségét és célszerű tartalék
akkukat is magunkkal vinni (AAA-s akkuk esetén akár 2-3 garnitúrát
is) Célszerű a korábbi állományokat törölni
a GPS memóriájából, ezáltal is megkönnyítve
a későbbi adatfeldolgozást.
Fontos különbség a hagyományos módszerhez képest,
hogy a GPS-es helyesbítésnél nem szükséges,
sőt nem is célszerű a fóliával borított
alaptérkép használata ill. a fóliára való
rajzolás, mert azt nem lehet később teljes pontossággal
a térképre illeszteni. Természetesen alaptérképre
mindenképpen szükségünk van és rajzolhatunk is
rá a felvett adatok jó rekonstruálhatósága
érdekében, de a térképre való adatfelvitel
alapját nem a manuálisan készített rajzok template-ként
való megjelenítése és átrajzolása
fogja jelenteni. A GPS-szel (útpontként) felvett objektumok és
egyéb tereptárgyak későbbi beazonosításához
célszerű egy táblázatot vezetnünk, amelyen a
felvett útpontok sorszáma mellé az objektum megnevezését
ill. az esetleges megjegyzéseinket is felírhatjuk.
5.2. A terepi munka során figyelt szempontok
A hobby GPS elsősorban abban különbözik a drágább
készülékektől, hogy a terepi munka során kizárólag
az általunk mért pontok koordináta-adatait rögzíti,
de a mérés körülményeiről (pontosságáról,
a vett jel erősségéről, a műholdak helyzetéről
stb.) semmilyen információt nem tárol el. Ezt a hiányosságát
manuálisan kell pótolnunk azzal, hogy mérés közben
folyamatosan figyeljük a készülék műhold-állásokat,
a vett jel erősségét és a vevő által
kalkulált hiba nagyságát mutató képernyőjét.
Amennyiben például azt tapasztalnánk, hogy kevesebb mint
4 műhold jelét veszi a készülék, akkor ezt a
körülményt fel kell jegyeznünk a táblázatunkban,
mert otthon az ehhez tartozó (pontatlan) adatokat ki kell majd törölnünk.
Gondot jelenthet az is, ha a 4 műholdból 1 túl alacsonyan
(15 foknál alacsonyabban) helyezkedik el, mert ekkor jelentősen
megnő a jel mellett vett zaj aránya is. A túl alacsony
műholdak a képernyőn a külső kör közelében
helyezkednek el. Ha tehát a túl alacsonyan elhelyezkedő
műhold mellett nincs további 4 megfelelő műhold, akkor
is célszerű az adatokat utólagosan törölni.
Fontos megjegyezni, hogy a hobby készülék által (méterben)
kijelzett hiba nagysága csak tájékoztató-jellegű
érték, mert a hiba a kiírt értéknél
nagyobb is lehet a GPS-es vevők által a mérés időpontjában
nem ismert tényezők (pl: műholdak pályahibái)
miatt. Ennek ellenére a gyakorlati tapasztalatok alapján azt mondhatom,
hogy a kiírt hibaértékek arra megfelelőek, hogy
a bizonyosan hibás adatokat ezzel is kiszűrjük. Ha tehát
a vevő által kiírt hiba értéke 9 méter
fölé növekszik, akkor célszerű később
az ehhez tartozó adatokat törölni.
Az eredmények felhasználhatóságát jelentősen
rontja, ha a vevő gyakran váltogatja azokat a műholdakat,
amelyek jelei alapján kiszámítja a pozíciónkat.
A gyakori műhold-váltásokból adódó
bizonytalanságot a hiba érték gyakori változásával
(pl: 5-15 méter között szóródik) is érzékeljük.
5.3. Pontszerű objektumok felvétele
Pontszerű objektumokat úgy vehetünk fel a terepen, hogy odamegyünk,
útpontot jelölünk a GPS-szes vevőn, majd az adott sorszámú
útponthoz felírjuk a hozzá tartozó objektum nevét
(jelét) a táblázatunkba. Egy adott objektumnál célszerű
közel egy percet egy helyben tartózkodni, mivel ez esetben a hobby
GPS-es vevő automatikusan legalább 12-15 trackpontot is eltárol
az adott objektum pozíciójánál, így az útpont
pozíciója a későbbi adatfeldolgozás során
a közeli trackpontok koordinátáinak átlagával
pontosítható. Gyakorlati tanács, hogy a felvétel
során lehetőleg a vevőtől mindig északra
álljunk, mert ekkor nem takarunk el műholdakat és az ott
tartózkodás alatt végig egyhelyben álljunk, mert
a nagyobb mozgások-elforgások műholdváltásokat
idézhetnek elő a vevőnél (azaz bizonyos műholdakkal
megszakadhat a kapcsolat), ami a pozícióknál nagyobb váltásokat
is eredményezhet.
Amennyiben nem tudunk/akarunk odamenni az objektumhoz, mert pl: egy völgy
alján van, akkor a korábbi hagyományos lehetőségeket
is alkalmazhatjuk:
" Egy meghatározott útpontból felvesszük az irányt
és megbecsüljük a távolságot (ezt csak kis távolság
esetén célszerű alkalmazni)
" Előremetszéssel két ismert útponttól
vesszük fel az irányt.
Gyakorlati tapasztalatok alapján, figyelembe véve a GPS pontatlanságát
is, nem célszerű egymáshoz képest 20-25 méternél
közelebb elhelyezkedő, nem vonalas elemekről külön-külön
útpontot felvenni, mert ez esetben a két objektum egymáshoz
képesti pozíciója a hiba miatt jelentősen torzulhat.
Ilyen esetben csak az egyik objektum koordinátáit határozzuk
meg a vevővel, míg a másikat (többit) az előzőekben
ismertetett hagyományos módszerek valamelyikével vegyük
fel.
5.4. Vonalas jelek felvétele
A korábbi munka során általában az utak jelentették
a helyesbítés kiindulási alapját. Ettől eltérően
most már nem feltétlenül kell az utak és egyéb
vonalas jelek felvételével kezdeni a munkánkat, ezeket
célszerű a többi munkával párhuzamosan végezni.
A felvétel kiindulási alapja ebben az esetben a GPS által
végzett automatikus útvonal-rögzítés lesz.
Maga a felvétel általában úgy történik,
hogy a vonalas objektum kezdetén jelölünk egy útpontot,
majd végighaladunk az objektumon és a végén is jelölünk
egy útpontot. Fontos, hogy az eredmények könnyű átrajzolhatósága
érdekében minél hosszabb szakaszon haladjunk végig
a felmérés alatt álló objektumon és közben
ne térjünk le egy-egy másik objektum beméréséhez.
Az egyes vonalas objektumok felmérése közben a környező
fedettség feljegyzését leszámítva mással
ne foglalkozzunk, sőt még az útelágazásokat
sem kell feltétlenül megjelölnünk, mert az elágazó
úton később úgyis külön végig kell
majd haladnunk. Ezzel a munkamódszerrel könnyű lesz a jegyzőkönyv
vezetése, az utak manuálisan is könnyen átrajzolhatókká
válnak az OCAD-be való betöltésük után
a megjelenített track felhasználásával.
Amennyiben nem tudunk/akarunk végighaladni a vonalas objektumon, akkor
ismét csak két lehetőségünk van:
" Az elején felveszünk egy útpontot, majd feljegyezzük
az irányszöget és a hosszt.
" Csak az objektum kezdetén és végén jelölünk
egy-egy útpontot.
Természetesen mindkét esetben egyenes vonalú alakzatot
tudunk csak felvenni. A vonalas jeleknél leírtakhoz hasonlóan
lehet a kisebb domborzati korrekciókat (gerincek völgyek módosítása)
is elvégezni.
5.5. Területi jelek felvétele
Mind a hagyományos, mind a GPS-szes térképjavításban
talán a legnagyobb gondot a nagy kiterjedésű területek
jellegének (elsősorban a futhatósági fokozatok)
felvétele jelenti. Kisebb kiterjedésű területeket a
"hagyományos" GPS-szes módszerrel vehetjük fel:
egyszerűen körbejárjuk a területet és az elején
és végén is jelölünk egy-egy útpontot.
A legtöbb esetben azonban nem ilyen egyszerű a helyzet, a futhatóság
gyakran változik, a határvonalak néha nehezen megfoghatóak.
A futhatósági területek későbbi rekonstruálhatósága
érdekében célszerű folyamatosan jegyezni, hogy utunk
során jobbra és balra milyen fedettséggel találkoztunk.
Amennyiben markánsabb határt is látunk, akkor azon célszerű
végighaladni, szintén feljegyezve, hogy az útirány
szerinti bal és jobb oldalon milyen futhatóságot tapasztaltunk
és persze a határon való haladás elején és
végén egy-egy útpontot kell felvennünk.
Itt is lehetőségünk van a korábban már említett
egyenes vonalú felvételekre vagy az irány és távolság,
vagy a kezdeti és végpont megadásával.
Mind a vonalas, mind a területi jelek felvételénél
nagyon fontos, hogy egy-egy vonal felvételét legalább két
alkalommal (lehetőleg különböző napon, vagy egymáshoz
képest 2-3 órás idő elteltével) elvégezzük
és csak akkor használjuk fel az eredményeket, ha a két
felvétel között csak minimális (néhány
méteres) eltérés van. Csak ezzel tudjuk a "hobby"
GPS-es vevő pontatlanságából adódó
véletlenszerű hibákat csökkenteni.
6. A felvett anyag kiértékelése
6.1. Az adatok letöltése a GPS-es vevő memóriájából
Természetesen ezzel kell kezdenünk az adatok konvertálását.
Ehhez javaslom az internetről (http://www.gpstm.com) ingyenesen letölthető
"GPS TrackMaker" program használatát, mert szinte az
összes hobby GPS-es vevő adatformátumát ismeri ez
a program. Az adatok letöltését követően, már
meg is jelenik az általunk bejárt útvonal az összes
útponttal és még érdekes adatokat is ellenőrizhetünk
ebben a programban (pl: milyen gyorsan mentünk egy adott pillanatban, mikor
érkeztünk egy adott ponthoz stb.). Bár elvi lehetőségünk
meg lenne arra, hogy az útvonalat képként elmentsük,
és "template"-ként betöltsük az OCAD-be a
térkép alá, ettől mégis mindenkit óvnék,
mert a térkép pontosságára a manuális illesztés
(nagyítás/kicsinyítés/forgatás) bizonytalansága
miatt ez a módszer nagyon rossz hatással lenne.
A letöltött adatokat célszerű a további feldolgozást
segítő "GPS Tarckmaker Text Format" formátumban
elmenteni.
6.2. Az adatok átkonvertálása EOV koordinátákra
és DXF fájl készítése
Sajnos ezen rész elvégzéséhez már nem találtam
ingyenes programot a világhálón, ezért magam fejlesztettem
ki egyet és ezt bárki más is meg tudja csinálni
kisebb programírási gyakorlattal. Ez a program most be tudja olvasni
a trackmaker text-fájlt egy adatbázisba, majd (a korábban
említett excel táblából kinyert képletek
segítségével) átkonvertálja a track- és
útpontokat EOV szerinti koordinátákra és ezeket
szintén egy adatbázisba írja ki.
Az útpontok felvételénél említett módon
az egyes útpontokhoz a megadható távolságnál
közelebb eső trackpontokat is kigyűjti és átlagolja,
ezzel korrigálja az útpontok koordinátáit.
Ahhoz, hogy az EOV szerinti koordinátapontokat meg is tudjuk jeleníteni
az OCAD programmal, a CAD programok által használt DXF formátumú
állományt kell készítenünk. Bár több
GPS-es vevő képes DXF formátumú adatkiírásra,
azonban tapasztalatom szerint ezek az állományok az OCAD-ben nem
jeleníthetőek meg helyesen, valószínűleg azért,
mert a vevők 3 dimenziós adatokat írnak ki (a pozíció
x és y koordinátája mellett a magasságot is), míg
az OCAD csak két dimenziós (magasság nélküli)
adatokkal dolgozik. Ezért a kifejlesztett programom képes DXF
formátumú fájl létrehozására is az
EOV koordinátákat tartalmazó adatbázisból.
A DXF állomány programmal történő előállításához
előzetesen csak az kell, hogy megismerjük a (bármilyen szövegszerkesztővel
könnyen kilistázható, text formátumú) DXF állomány
egyszerű szintaktikáját és a megfelelő formátumú
sorok közé írassuk be a programmal a koordinátapontokat.
6.3. Az átkonvertált állomány megjelenítése
az OCAD-ben manuális feldolgozás esetén
Miután elkészítettük a DXF fájlt, a manuális
adatfeldolgozó módszer esetén egyszerűen meg lehet
azt jelenítenünk az OCAD programban az aktuálisan készített
(és EOV koordináták szerint illesztett) térképállomány
alatt. Ehhez az "Import" funkciót kell használnunk,
ezután ki kell választanunk a megfelelő DXF állományt,
majd a megjelenő táblázatban az "Offset" ablakban
az automatikusan felajánlott "new offset" opció helyett
az "existing offset" opciót kell kiválasztani és
a koordinátáknál ellenőrizni, hogy a "GIS"
opció legyen kiválasztva. Ezt követően az "OK"
gomb megnyomható és felmérésünk eredménye
pontosan a helyén, szerkeszthető módon megjelenik a térképen.
A track-ek szürke vonallal vannak jelölve, míg az útpontokat
szürke keresztek jelzik, amelyeket kijelölve alul láthatóvá
válik az azonosítójuk is. A megjelenített útpontok
helyén általában egyszerű jel-cserével megjeleníthetjük
a valódi jelet, amelyet a terepen vezetett jegyzőkönyvből
olvashatunk ki. Útvonalak és területi jelek alkalmazása
esetén értelemszerűen a track mentén kell a megfelelő
jelet végighúzva berajzolni, illetve ebben az esetben is lehetőségünk
van a trackek átnevezésére, így nem kell rajzolnunk.
A módszer előnye, hogy nagyon pontosan jelennek meg a felvett
jelek és ki van zárva a tisztázat illesztésével,
valamint a térkép összeillesztésével kapcsolatosan
bevitt hiba- ill. torzulás lehetősége. A módszer
hátránya a tisztázat készítésének
időigényessége, hiszen egy alkalommal több száz
útpontot is felvehetünk, amit egyenként kell később
behelyettesítenünk.
Ezt a módszert az év eleje óta mostanáig többen,
több alkalommal és többfajta vevővel teszteltük
és jól működik.
6.4. A helyesbítési munka szervezése
Ahhoz, hogy a korábbiaknál pontosabb és a kiindulási
alaptérképhez jól illeszthető térképet
kapjunk végeredményként, véleményem szerint
elengedhetetlenül fontos, hogy a korábbi helyesbítési
technológiát nagymértékben átszervezzük.
A korábbi technológiából ki kell szűrni mindazon
elemeket, ami a térkép torzításához vezethet,
azaz elsősorban a térkép feldarabolásával,
szkennelésével, manuális illesztésével és
átrajzolásával, ismételt digitalizálásával,
ismételt összeillesztésével stb. kapcsolatos lépéseket.
A legtöbb esetben elkerülhetetlen, hogy egy térképen
többen dolgozzanak, így csak abban az esetben tudunk pontos térképet
készíteni, ha mindenki egy állományba dolgozik és
értelemszerűen mindenki az éppen aktuális állományt
kapja meg további rajzolásra. Ez úgy oldható meg,
hogy a helyesbítés kezdetén kijelölünk egy helyesbítési
felelőst, aki koordinálja a helyesbítők munkáját
és figyelemmel kíséri az aktuális térképállományt.
A terepi munkát követően a helyesbítők ennek
a koordinátornak küldik el a GPS-ből letöltött
aznapi útvonalukat, aki az útvonalak EOV koordinátákra
való átkonvertálását elvégzi, az aznapi
munka eredményét a térkép felmérési
eredményeit tartalmazó adatbázisába betölti
és két DXF állományt készít el:
" az aznapi munka adatait tartalmazó állományt
" az eddigi összes felmérés adatait tartalmazó
állományt
Ez utóbbi adatoknak elsősorban a vonalas és területi
jelek pontosításánál van jelentősége,
mivel például egy-egy utat több nap felmérései
alapján lehet végül megrajzolni a felmérések
egyfajta átlagát képezve, így a pontosság
nagymértékben növelhető. Az elkészített
DXF állományokat a koordinátor a helyesbítést
végző részére az aktuális térképállománnyal
együtt akár még a helyesbítés napján
el tudja küldeni, így a tisztázat már aznap este is
elkészíthető. Az egyes helyesbítők a tisztázat
elkészítését kizárólag az automatikusan,
nagy pontossággal illesztett DXF állományok alapján
végzik, majd azt követően természetesen a lehető
legrövidebb időn belül visszaküldik az aktuális
térképállományt, hogy abba majd más is tudjon
dolgozni. A kapcsolattartás és adatküldés egy lehetséges
formája az elektronikus levéllel való kapcsolattartás.
A térkép-állomány a DXF fájlokkal együtt
tömörítve 1.0-1.5 Mbyte nagyságú fájlban
elfér, amit a legtöbb levelezőrendszer könnyedén
küldeni ill. fogadni tud, igaz modem esetén egy kicsit lassan, mert
egy-egy állomány letöltése akár 10 percet is
igénybe vehet.
A módszernek a pontosságán kívül még
egyéb előnyei is vannak:
" a helyesbítés irányítója az egész
munka alatt figyelemmel tudja kísérni az összes helyesbítő
munkáját
" a helyesbítők egymás munkáját is segíthetik
például azzal, hogy a saját területük megközelítése
során a szomszéd helyesbítő területén
található úton végighaladva a GPS-t bekapcsolva
tartják, így az út felméréséhez segítséget
nyújtanak.
7. A módszer alkalmazásánál kipróbált
"hobby" GPS-es vevő paraméterei
Mikor ezt az anyagot elkezdtem írni, azt gondoltam, hogy az alkalmazott
GPS-t inkább nem nevezem meg, hiszen ezzel az anyaggal nem célom
a reklámozás (szponzorokkal sem vagyok kapcsolatban). Mivel azonban
többfajta vevőt is kipróbáltunk és nem mindegyik
típus esetén értünk el túl jó eredményt,
ráadásul a következő fejezetben még egy összehasonlító
mérést is ismeretetek, ezért nem kerülhetem meg az
általunk sikeresen alkalmazott vevő megnevezését:
Tehát egy Geko 201-es vevőről van szó. Ennek legfőbb
tulajdonságai:
" 500 útpont tárolására alkalmas
" 10.000 trackpont koordinátáit tudja tárolni, azaz
4 másodperces fix-ciklusidejű adatfelvétel esetén
több mint 11 órás időtartam adatait rögzíti
" EGNOS vételére alkalmas (bár ezt még nem
tudjuk jelenleg kihasználni)
" A vevőről az adatok letölthetősége a
számítógép soros portjához csatlakoztatható
kábelen keresztül biztosított.
7.1. A vevő üzemeltetéséhez szükséges
minimális konfiguráció
Ezt azért írtam össze, mert a vevő kiválasztásánál
nemcsak a vevő árára, hanem az üzemeltetéséhez
szükséges egyéb egységek megvételének
költségére is figyelnünk kell. Tehát egy vevő
mellé mindenképpen meg kell vennünk az adatok letöltéséhez
szükséges soros adatkábelt, feltölthető akkumulátorokat
és akkumulátor-töltőt is. A legegyszerűbb, de
térképkészítésre már használható
vevő jelenlegi (2004. április) ára a felsorolt tartozékokkal
együtt mintegy 70eFt, amiből a vevő maga csak 45eFt.
8. A "hobby" GPS-es vevő gyakorlati összehasonlítása
egy térképkészítéshez kifejlesztett profi
vevővel
Mivel jelen írásom készítése közben
többek részéről erős kétely merült
fel a hobby GPS-es vevők pontosságával kapcsolatosan, ezért
elhatároztam, hogy egy egyidejű, párhuzamos méréssel
fogom összehasonlítani a hobby GPS-es vevőt egy térképkészítésre
kifejlesztett GeoExplorer 3-as profi vevővel. Az összehasonlító
mérés elvégzéséhez biztosított GeoExplorer
3-as GPS kölcsönzéséért és a GeoExplorerrel
végzett mérés eredményének utólagos
korrigálásáért még egyszer szeretnék
köszönetet mondani Kovács Bélának. A mérést
2004. április 20-án végeztem el Piliscsév térségében
a Tipó kupa terepén. A GeoExplorer 3-as műszer beállításait
Kovács Béla végezte el a mérést megelőzően,
a beállított értékeket nem módosítottam.
A mérés folyamán egyrészt útvonalakat vettem
fel, másrészt több útpontot is, mindkét műszerrel
egyidejűleg. A GeoExplorer 3-as műszert előírás
szerint végig kézben tartottam, míg a Geko 201-est a másik
kezemben tartott mappára helyeztem. A mérés úton,
ligetesben, valamint normál erdőben (szálerdőtől
a 2-es zöldig) történt különböző irányú
hegyoldalakon és laposabb részeken egyaránt.
Az interneten elérhető anyagban táblázatban az összes
eredmény össze van foglalva, most csak a legfontosabb átlagos
értékeket ismertetem:
A két műszer pontjai közötti átlagos eltérés
4,3 méter.
Az összesen 61 pont-párból:
" 41 esetben (67,2%) az eltérés 5 m alatt volt
" 15 esetben (24,6%) az eltérés 5 és 10m közé
adódott
" 5 esetben (8,2%) az eltérés 10 m fölé adódott
Mivel a GeoExplorer beállított mérési pontossága
2-3 méteresnél nagyobb hibát nem engedett meg, ehhez képest
számíthatjuk a feltüntetett távolságértékeket.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a két műszer közötti
hiba nagyságát nem feltétlenül kell hozzáadni
a GeoExplorer 2-3 méteres hibájához, mivel a hiba iránya
nem feltétlenül esik egybe !
Érdekes megfigyelés volt, hogy nyílt területeken a
két műszer közötti hiba egyetlen esetben sem lépte
túl az 5 méteres határt !
Véleményem szerint összességében nem szerepelt
rosszul a hobby GPS-es vevő !
9. A GPS alkalmazásának további lehetőségei
a tájfutásban
A most leírt térképkészítési funkción
kívül természetesen még sok egyéb dologra is
felhasználható a GPS. Egyrészt az ellenőrzőbírók
munkáját segítheti, gyorsíthatja és pontosíthatja
a pontok (stekkelés) ellenőrzését és a térkép
pontosságáról is gyorsan információt szerezhetünk
a segítségével. Amennyiben sikerül valamilyen jó
lehetőséget találni a GPS ruhára (váll közelében)
való felerősítésére mind az edzés-munka,
mind versenyen nyújtott teljesítmény utólagos értékelésére
és elemzésére jó lehetőséget nyújt,
mert nemcsak a futó által bejárt útvonalat rögzíti
pontosan, hanem minden időpillanatban visszakereshető a futó
aktuális sebessége is. Egy kisebb vevő súlya egyébként
mindössze 100g, nagysága pedig a kisebb mobiltelefonokhoz hasonlítható,
azaz a futást igazából nem nehezíti.
10. Összefoglalás
Az eddigi tapasztalatok alapján tehát a hobby GPS-es vevő
használata során célszerű betartani a következő
szabályokat:
" Csak olyan mérési eredményeket szabad elfogadni,
amikor legalább négy műhold jeleit stabilan tudja venni
a vevő.
" A vonalas objektumok nyomvonalát célszerű legalább
két alkalommal (egymástól több órával,
vagy nappal eltérő időpontban) felvenni.
" A pontszerű objektumok felmérésénél
célszerű legalább 1 percet a helyszínen tartózkodni,
majd utólag a tartózkodás időtartamára eső,
automatikusan felvett trackpontok pozícióinak átlagolásával
pontosítani az útpont koordinátáit. A pontosságot
nagyban javítja ebben az esetben is, ha két alkalommal is felveszünk
egy-egy pontot.
" A GPS-szel felmért pontszerű objektumok nem lehetnek egymáshoz
képest 25-30 méternél közelebb, mert ellenkező
esetben a pontok egymáshoz képesti pozíciója a helymeghatározás
pontatlansága miatt már torzulhat. Az ennél közelebbi
útpontokat egy-egy GPS-szel bemért ponthoz képest hagyományos
módon kell meghatározni.
" A GPS mérési eredményét számítógéppel
fel kell dolgozni, majd DXF állomány készítésével
közvetlenül a térképállományra behívni,
mert csak így kerülhető el a tisztázat szkennelésből
és/vagy manuális illesztéséből adódó
torzítása.
" Minden helyesbítőnek azonos (az éppen aktuális)
térképállományba kell dolgoznia, hogy a térkép
végső összeillesztésére ne legyen szükség,
így az ennek során előforduló pontatlanságok
kiküszöbölhetőek legyenek.
Ilyen módszerrel a hobby GPS esetén is 5-8 méteres pontosság érhető el, ami 1:15.000-es méretarányú térképeknél szerintem mindenképpen elfogadható, és 1:10.000-es méretarányú térképek esetén is kielégítően pontos eredményt ad. Ugyanakkor nem célszerű alkalmazni ilyen műszert az ennél nagyobb felbontású térképek (pl: 1:5.000-es parktérképek) esetén, mert ezeknél értelemszerűen nem engedhető meg a térképen 1 mm-nél nagyobb eltérés.
Ezzel befejeztem a GPS-es térképhelyesbítéssel kapcsolatos eddigi tapasztalataim ismertetését. A jövőben tervezem egy olyan új rendszer kipróbálását, amelynél palmtopban megjeleníthető az aktuális térképállomány és az ahhoz bluetooth segítségével hozzácsatolt GPS a terepen való haladás közben nemcsak az addig bejárt útvonalunkat, hanem az aktuális helyzetünket is mutatja a térképen.
Amennyiben további kérdésetek lenne a VilmosL@freestart.hu email-címen el tudtok érni.
Lehetőségünk lenne arra is, hogy elegendő érdeklődő esetén egy tetszőleges kiválasztott terepen mindenki kipróbálhassa az itt leírt módszert a gyakorlatban is. A tereppel kapcsolatos egyetlen kikötés, hogy rendelkeznünk kell előzetesen a terepről készült EOV koordinátákat is tartalmazó alaptérképpel. További kipróbálási lehetőség saját GPS-szel rendelkezők részére, hogy amennyiben valaki email-en elküldi az általa készített TrackMaker-Text formátumú állományt, akkor általában 1 napon belül vissza tudom küldeni az OCAD-be importálható DXF állományt.
2004. október
Lengyel Vilmos
Vissza a Tájoló 2004/10 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!