Azt hiszem, lényegesen messzebb már nem is lehetett volna a 2.
Tájbringa VB helyszíne, talán az egyetlen távolabbi
szárazföld a földgömbön Új-Zéland (megjegyzem
elnézve az új-zélandi csapat lelkesedését
és elkötelezettségét a sportág iránt,
nem tartom esélytelennek, hogy megérjük, VB-nek ad otthont
a szigetország). Nettó 20-22 óra repülőút:
Trója, a nagysikerű filmcsoda lefutott ötször a fedélzeti
képernyőn, és akkor még csak Szingapurban voltunk.
Itt átestünk az utolsó fémdetektoros ellenőrzésen
- biztos, ami biztos - elkobozták az utolsó, a kézipoggyászban
eddig megbújt manikűrollókat és kerékpárküllőket,
aztán irány Ausztrália!
Ausztrália elszigeteltsége a kontinensek viszonylatában
egyedülálló, mentes még számos világszerte
elterjedt növényi kártevőtől, állati
és humán kórokozótól. Nem véletlen
tehát a szigorú repülőtéri ellenőrzés,
ami kiterjed a legtöbb élelmiszerre, a futócipők,
bakancsok, kerékpárok tisztaságára. Azt hiszem,
könnyebb Ausztráliába egy atomtöltetet becsempészni,
mint egy félbehagyott sonkásszendvicset vagy egy darab almát.
Ausztrália egyébként beváltott minden előzetes
elvárást: kellemes tavaszi idő, ragyogó napsütés,
eukaliptusz erdők, lélegzetelállító tengerpart,
szökdécselő kenguruk, rikácsoló papagájok,
baloldali közlekedés a közutakon, na és persze az erdőben
is, minimális eső, jelentéktelen mennyiségű
sár. Az eszményi környezethez és időjáráshoz
kitűnő terepek, kielégítő rendezői
munka, precíz szervezés és VB-hez méltó pályakitűzés
társult. Megjegyzem, egyáltalán nem egyszerű feladat
közel 200 tengerentúli versenyző és kísérő
mozgatása Ballarat 80 km-es körzetében, természetesen
kerékpárral együtt. A kerékpárokat ötletesen
átalakított teherautókban szállították,
a bepakolás és indulás pontosan betartott forgatókönyv
szerint zajlott az edzés- és versenynapokon. Talán az egyetlen
zavar akkor támadt, mikor a bankettről haza transzportált
mezőnynek kellett a megfelelő teherautóból kiválasztani
lehetőleg a saját kerékpárt és ehhez egy
másik kupacból kikeresni a külön szállított
első kereket, hát nem mindenkinek ment egyszerűen a probléma
megoldása!
A házigazdák kellő időt és gazdag edzésprogramot
biztosítottak a legtöbb résztvevő számára
szokatlan terepek megismeréséhez: négy terepbemutató
és Viktória Állam Bajnoksága előzték
meg a hosszú táv selejtezőjét, amit a női
kategóriában még szintén lazára lehetett
venni, hiszen a távot teljesítők kvalifikálták
magukat a döntőre. Másnap azonban már nem viccelt
a pályakitűző: 30 km, 600m szint, a 14 átmenetből
pedig 14-szer kellett, vagy kellett volna útvonalat választani.
A gyors terepen 20 km/h-nál nagyobb tempóra volt szükség
az első 10-be kerüléshez, persze lehetőség
szerint az ideális útvonalon. A középtávot
egy pihenőnap közbeiktatásával rendezték Deylesford
térségében, ahol még akkor is nyárias meleg
volt, amikor az alig 40-50 km-re lévő Ballaratban már a
gomolygó köd uralkodott. Ennek persze főleg a korai indulók
örültek, akik 2-2,5 órát töltöttek célkaranténban.
A pályát arányaiban több szint, kicsit sűrűbb
úthálózat jellemezte, de az aprólékosabb
térképolvasás mellett még mindig az útvonalválasztás
jelentette a legnagyobb kihívást. Gyors döntés és
folyamatos koncentráció: a részidőket elnézve
ez utóbbi készségből az osztrák Gigon családban
csak Michaela-nak jutott - hibátlan versenyzéssel nyert aznap
világbajnoki címet -, míg bátyja egy 4-5 perces
átmenetben hagyott benne csekély 65 percet, ezzel az igen előkelő
8. helyet cserélte fel a tök utolsó 90-re.
A másnapi váltóverseny terepe az egyéni számokkal
ellentétben igen pontos, aprólékos térképolvasásra
késztette a mezőnyt, az útvonalválasztás
jelentősége elsikkadt a gyors döntés és hibátlan
végrehajtás mellett. Izgalmakban és fordulatokban nem volt
hiány, bár a finnek kiegyensúlyozott versenyzése
mind a fiúknál, mind a lányoknál gyakorlatilag rajt-cél
győzelmet jelentett. De a pszichés terhet nem viselte mindenki
egyformán: a női cseh váltó biztosnak látszó
2. helye úszott el az utolsó körben, helyettük a meglepetésnek
számító osztrák váltó foglalhatta
el a dobogó második fokát, a házigazdák két
csapata pedig megvívott a bronzéremért, és a csatából
a 2-es váltó került ki győztesen.
A versenyről összességében elmondható, hogy
a versenyszámok kívánalmainak megfelelő terepen
terveztek VB színvonalú pályákat, amihez a lelkes
hazai rendezőgárdán kívül hozzájárult
Erdélyi Tibor konstruktív ellenőrzőbírói
munkája is. Számomra nagy élmény, és remélhetőleg
hasznos tapasztalat volt a VB-n való részvétel, köszönet
a Tájfutó Szövetségnek a támogatásért,
köszönöm mindenkinek a biztatást és drukkolást,
és örök hálám Orsinak a kölcsönbringáért.
Remélem, a csapatlétszám és a VB távolsága
közötti fordított korreláció jövőre
is fennáll, és a besztercebányai VB-n lényegesen
nagyobb csapat képviselheti hazánk színeit. A sikeres felkészüléshez
és szerepléshez a lehetőségek adottak: számunkra
már többé-kevésbé ismert terepre készülhetünk
még egy teljes évet, a szomszédos országok versenynaptárait
összefésülve a hazai kínálattal pedig világviszonylatban
is egyedülállóan gazdag versenyprogram segíthet a
szükséges rutin megszerzésében, használjuk
ki! Osztrák szomszédaink sem rendelkeznek nagyobb tájbringás
múlttal, és ők már megmutatták idén,
hogy ebből mit lehet kihozni.
Füzy Anna
Eredmények:
Hosszútáv - férfiak
1. Alain BERGER SUI 94:36
2. Mika TERVALA FIN 95:32
3. Adrian JACKSON AUS 95:45
Hosszútáv - nők
1. Anke DANOWSKI GER 89:03
2. Päivi TOMMOLA FIN 91:14
3. Antje BORNHAK GER 91:15
21.Anna FÜZY HUN 103:47
Középtáv - férfiak
1. Adrian JACKSON AUS 51:47
2. Alain BERGER SUI 52:33
3. Viktor KORCHAGIN RUS 53:33
Középtáv - nők
1. Michaela GIGON AUT 53:08
2. Laura COUPAT FRA 53:22
2. Belinda ALLISON AUS 53:22
20.Anna FÜZY HUN 60:03
Váltó - férfiak
1. Finnország 171:53
2. Csehország 175:30
3. Ausztrália 175:31
Váltó - nők
1. Finnország 161:08
2.Ausztria 167:19
3.Ausztrália 167:44
Vissza a Tájoló 2004/10 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!