A 2004. évi Bükkfennsík Kupa, mely amellett, hogy Világranglista-futam
volt, egyúttal az Elitranglista záró állomásaként
is szolgált, ezúttal Fónagyság célhellyel
került megrendezésre. Azt hiszem, a résztvevők is
osztják azon véleményemet, hogy a célt gyönyörű
helyre építettük föl, ez azonban a pályák
rovására is ment, hiszen a rajtot a kis kategóriák
miatt nem vihettük nagyon föl. Azonban a 2. napon, amikor az Elitranglista-futam
is megrendezésre került, már kevesebb szinttel kellett a
versenyzőknek megküzdeniük.
A férfi mezőnyben akadtak jócskán hiányzók,
ami javarészt a késői időpontnak tulajdonítható,
hiszen az elit futók java része ilyenkor jól megérdemelt
pihenőidőszakát tölti. Örvendetes tendencia viszont,
hogy az alacsonyabb korcsoportokból többen rándultak fel
megnézni az elitpályát. A külföldi versenyzők
közül a VB-n hosszú- és középtávon
is döntőt futó Vítek Pospísil nevét
érdemes megemlíteni.
A győztes idő a férfi pályán ugyan 100 percen
kívül maradt, azonban mivel az Elitranglista pályákat
a világ élmezőnyének kell tervezni, a hosszúságát
megfelelőnek ítélem. Úgy gondolom, jellegében
is megfelelt egy hosszútávú versenynek, útvonalválasztásaival
és az átlagosnál semmiképpen nem nehezebb pontjaival.
Ezenkívül a férfi pálya egy átfutópontot
is tartalmazott, amit bekameráztunk és a fedett teraszon kivetítőn
lehetett az eseményeket követni.
A Bükkhöz hasonló hegyes-dombos terepeken nincs nehéz
dolga a pályakitűzőnek, amikor útvonalválasztós
átmenetet akar kitűzni. Azonban ezek az útvonalválasztások
itt a viszonylag sűrű úthálózat miatt nem haladhatták
meg a 2 km-t. A pálya 14,1 km hosszú volt, 660 m szinttel és
28 ponttal. Tavaly az OB-t hóban, hasonló paraméterű
pályán 84 perccel nyerte a győztes, ezért is lett
a pálya hossza annyi, amennyi.
A férfi elit pályában rövid "bemelegítés"
után az első útvonalválasztási feladatot
a 4-es pont jelentette. Gyakorlatilag három lehetőség adódott:
átmászni a hegyen, vagy megkerülni valamelyik oldalról.
Pelyhe Dani balról került, majd átfutott a gallyazáson,
így megnyerte az átmenetet (13:15). A három dobogós,
Kovács Ádám, Dénes Zoli és Létra (Vonyó
Péter) felküzdötték magukat a hegyre és veszítettek
ezzel több-kevesebb időt (KÁ: 13:26; DZ: 13:54; VP: 14:08).
Szundi Attila teljesen megkerülte balról a hegyet és vesztett
ezzel másfél percet (14:34). Érdekes, hogy a pályakitűző
által optimálisnak vélt útvonalat (jobbra körbe,
majd a szintösvényen) senki nem választotta, pedig ennek
volt a legjobb a szintelosztása.
Az 5-ös pontra ugyan rövid átmenet következett, mégsem
érte meg az úton körbekerülni, ahogy arról Létra
is meggyőződhet a részidők alapján (VP: 2:41;
PD: 2:11). Viszont vissza is nyerte ezt a fél percet a következő
átmenetben, ahol nem ment bele a 2-es zöldbe, hanem a tiszta bükkösben
közelítette azt meg (VP: 1:46; KÁ: 2:01; DZ: 2:25).
A következő hosszú átmenet a 8-asra jött, ahol
megint az volt a kérdés, hogy át vagy kerülni valamelyik
oldalról. Az átmenetet Ádám nyerte jobbról
kerülve (10:12), Attilával hasonló útvonalon (10:31).
Zoli a végén a bozótban még oldalazott (10:44),
míg Létra teljesen a másik irányból ment,
ahol viszont végig lefelé vezetett az útja és biztos
támadópontja is volt (10:49). Bogya Tomi bevállalta a hegyen
való átfutást, de utólag ezt valószínűleg
megbánta (11:48).
Rövid átmenetek és egy bokatörő kőmező
után (itt Ádám és Dani hagyott egy jó fél
percet) a 11-esre megint lehetett futni. Létra került és
nem vette észre az avarral letakart nyiladékot, így kapott
másfél percet Danitól, aki szokás szerint nem féltette
a lábát. Ádám és Zoli is átmentek
a kis gerincen. (KÁ: 4:56; DZ: 4:44; VP: 5:35; PD: 4:07).
Egy kis felpörgetés után jöhetett az újabb hosszú
átmenet a 14-esre. A képlet az eddig már megszokott volt.
A pályakitűző választását, a kerülést
jobbról ismét Létra valósította meg, Ádám,
Zoli és Dani átment a hegyen. Ez Daninak sikerült a legjobban
(13:34), de Zoli (13:41) és Létra (13:59) sem vesztettek túl
sokat. Ádám az átmenet közben legalább kétszer
rossz döntést hozott és vesztett másfél percet
- valamint a vezetést is átvette Dani. Itt. A pálya durván
kétharmadánál az 1-4. helyezett között mindössze
38 másodperc volt, Létra további egy perccel volt hátrébb.
A következő rövidebb átmenetekben mindenki hozta a formáját,
csak a 19-es sziklaóriásra hibázott Attila egy bő
percet. A 20-as pontra ismét hosszú átmenet következett,
amit Ádám teljesített a leggyorsabban, jobbról kerülve
a hegyet, csakúgy, mint Létra (KÁ: 9:20; VP: 10:05). Ez
az átmenet második felében 90 m szintet jelentett, míg
Attila balról kerülve és föntről fogva a pontot
20-szal kevesebbet futott (10:04). Ez volt egyébként a pályakitűző
választása is. Nehezen magyarázható, hogy Zoli miért
vágott át a hegyen, amikor elindult, hogy megkerülje (11:18).
A pályában volt még egy, utólag tanulságos
átmenet, a 24-es. 93 percnyi futás után Ádám
és Tomi, akik bevállalták, hogy fáradt lábaikkal
is vállalják a plusz szintet, nyertek egy fél percet (KÁ:
2:01; DZ:2:28; VP:2:31; BT: 2:05).
A versenyt végül Kovács Ádám nyerte, köszönhetően
a mezőny fölé növő futóteljesítményének,
ami onnan is látszik, hogy a frissítőponttól kamatoztatni
tudta erőfölényét a technikailag egyszerűbb
részen. Dénes Zoli második és Létra harmadik
helye egyáltalán nem meglepő, mint ahogy Dani és
Attila futása sem. Bogya Tomi is elégedett lehet a 6. hellyel.
A 7. helyre végül kedves szomszédunk, Pollák Józsi
futott be és be is ígért nekem egy jó kemény
pályát jövőre valahol Kassa környékén…
A pályát megtalálod a http://bukk2004.uw.hu/images/ferfi.jpg
címen is.
Less Áron
Vissza a Tájoló 2004/10 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!