Pályaelemzés, Bükkfennsík Kupa, férfi pálya


A 2004. évi Bükkfennsík Kupa, mely amellett, hogy Világranglista-futam volt, egyúttal az Elitranglista záró állomásaként is szolgált, ezúttal Fónagyság célhellyel került megrendezésre. Azt hiszem, a résztvevők is osztják azon véleményemet, hogy a célt gyönyörű helyre építettük föl, ez azonban a pályák rovására is ment, hiszen a rajtot a kis kategóriák miatt nem vihettük nagyon föl. Azonban a 2. napon, amikor az Elitranglista-futam is megrendezésre került, már kevesebb szinttel kellett a versenyzőknek megküzdeniük.
A férfi mezőnyben akadtak jócskán hiányzók, ami javarészt a késői időpontnak tulajdonítható, hiszen az elit futók java része ilyenkor jól megérdemelt pihenőidőszakát tölti. Örvendetes tendencia viszont, hogy az alacsonyabb korcsoportokból többen rándultak fel megnézni az elitpályát. A külföldi versenyzők közül a VB-n hosszú- és középtávon is döntőt futó Vítek Pospísil nevét érdemes megemlíteni.
A győztes idő a férfi pályán ugyan 100 percen kívül maradt, azonban mivel az Elitranglista pályákat a világ élmezőnyének kell tervezni, a hosszúságát megfelelőnek ítélem. Úgy gondolom, jellegében is megfelelt egy hosszútávú versenynek, útvonalválasztásaival és az átlagosnál semmiképpen nem nehezebb pontjaival. Ezenkívül a férfi pálya egy átfutópontot is tartalmazott, amit bekameráztunk és a fedett teraszon kivetítőn lehetett az eseményeket követni.
A Bükkhöz hasonló hegyes-dombos terepeken nincs nehéz dolga a pályakitűzőnek, amikor útvonalválasztós átmenetet akar kitűzni. Azonban ezek az útvonalválasztások itt a viszonylag sűrű úthálózat miatt nem haladhatták meg a 2 km-t. A pálya 14,1 km hosszú volt, 660 m szinttel és 28 ponttal. Tavaly az OB-t hóban, hasonló paraméterű pályán 84 perccel nyerte a győztes, ezért is lett a pálya hossza annyi, amennyi.
A férfi elit pályában rövid "bemelegítés" után az első útvonalválasztási feladatot a 4-es pont jelentette. Gyakorlatilag három lehetőség adódott: átmászni a hegyen, vagy megkerülni valamelyik oldalról. Pelyhe Dani balról került, majd átfutott a gallyazáson, így megnyerte az átmenetet (13:15). A három dobogós, Kovács Ádám, Dénes Zoli és Létra (Vonyó Péter) felküzdötték magukat a hegyre és veszítettek ezzel több-kevesebb időt (KÁ: 13:26; DZ: 13:54; VP: 14:08). Szundi Attila teljesen megkerülte balról a hegyet és vesztett ezzel másfél percet (14:34). Érdekes, hogy a pályakitűző által optimálisnak vélt útvonalat (jobbra körbe, majd a szintösvényen) senki nem választotta, pedig ennek volt a legjobb a szintelosztása.
Az 5-ös pontra ugyan rövid átmenet következett, mégsem érte meg az úton körbekerülni, ahogy arról Létra is meggyőződhet a részidők alapján (VP: 2:41; PD: 2:11). Viszont vissza is nyerte ezt a fél percet a következő átmenetben, ahol nem ment bele a 2-es zöldbe, hanem a tiszta bükkösben közelítette azt meg (VP: 1:46; KÁ: 2:01; DZ: 2:25).
A következő hosszú átmenet a 8-asra jött, ahol megint az volt a kérdés, hogy át vagy kerülni valamelyik oldalról. Az átmenetet Ádám nyerte jobbról kerülve (10:12), Attilával hasonló útvonalon (10:31). Zoli a végén a bozótban még oldalazott (10:44), míg Létra teljesen a másik irányból ment, ahol viszont végig lefelé vezetett az útja és biztos támadópontja is volt (10:49). Bogya Tomi bevállalta a hegyen való átfutást, de utólag ezt valószínűleg megbánta (11:48).
Rövid átmenetek és egy bokatörő kőmező után (itt Ádám és Dani hagyott egy jó fél percet) a 11-esre megint lehetett futni. Létra került és nem vette észre az avarral letakart nyiladékot, így kapott másfél percet Danitól, aki szokás szerint nem féltette a lábát. Ádám és Zoli is átmentek a kis gerincen. (KÁ: 4:56; DZ: 4:44; VP: 5:35; PD: 4:07).
Egy kis felpörgetés után jöhetett az újabb hosszú átmenet a 14-esre. A képlet az eddig már megszokott volt. A pályakitűző választását, a kerülést jobbról ismét Létra valósította meg, Ádám, Zoli és Dani átment a hegyen. Ez Daninak sikerült a legjobban (13:34), de Zoli (13:41) és Létra (13:59) sem vesztettek túl sokat. Ádám az átmenet közben legalább kétszer rossz döntést hozott és vesztett másfél percet - valamint a vezetést is átvette Dani. Itt. A pálya durván kétharmadánál az 1-4. helyezett között mindössze 38 másodperc volt, Létra további egy perccel volt hátrébb.
A következő rövidebb átmenetekben mindenki hozta a formáját, csak a 19-es sziklaóriásra hibázott Attila egy bő percet. A 20-as pontra ismét hosszú átmenet következett, amit Ádám teljesített a leggyorsabban, jobbról kerülve a hegyet, csakúgy, mint Létra (KÁ: 9:20; VP: 10:05). Ez az átmenet második felében 90 m szintet jelentett, míg Attila balról kerülve és föntről fogva a pontot 20-szal kevesebbet futott (10:04). Ez volt egyébként a pályakitűző választása is. Nehezen magyarázható, hogy Zoli miért vágott át a hegyen, amikor elindult, hogy megkerülje (11:18).
A pályában volt még egy, utólag tanulságos átmenet, a 24-es. 93 percnyi futás után Ádám és Tomi, akik bevállalták, hogy fáradt lábaikkal is vállalják a plusz szintet, nyertek egy fél percet (KÁ: 2:01; DZ:2:28; VP:2:31; BT: 2:05).
A versenyt végül Kovács Ádám nyerte, köszönhetően a mezőny fölé növő futóteljesítményének, ami onnan is látszik, hogy a frissítőponttól kamatoztatni tudta erőfölényét a technikailag egyszerűbb részen. Dénes Zoli második és Létra harmadik helye egyáltalán nem meglepő, mint ahogy Dani és Attila futása sem. Bogya Tomi is elégedett lehet a 6. hellyel. A 7. helyre végül kedves szomszédunk, Pollák Józsi futott be és be is ígért nekem egy jó kemény pályát jövőre valahol Kassa környékén…
A pályát megtalálod a http://bukk2004.uw.hu/images/ferfi.jpg címen is.


Less Áron



Vissza a Tájoló 2004/10 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!