Prokrusztész-ágy - átvitt értelemben rendszabály, megoldási forma, amelybe a valóságos esetek széles köre csak erőszakosan kényszeríthető be (Prokrusztész mondabeli görög rabló áldozatait ágyába fektette; aki hosszabb volt , mint az ágy, annak lábából levágott, aki pedig rövidebb, azt erőszakosan megnyújtotta.)
IOF előírások szerint, melyeket szerintem sajnálatos
módon Zentai László is meggyőződéssel
támogat, világversenyek esetében "létezik egy
olyan szabály, hogy ha az adott terület 15 ezres méretarányban
nem térképezhető fel, akkor az a terep nem alkalmas IOF
verseny rendezésére … az ilyen komplex terepek esetében
a sportszerűség sérülhet, a hazai versenyzőknek
túl nagy előnyt adva" ( Tájfutás, 2003/3).
Hosszú távú WRE verseny csak 15 ezres méretarányú
térképen rendezhető. 10 ezres méretarányú
térképen csak középtávú rendezhető.
Nagyon sok verseny a versenyzők szempontjából sokkal jobb
lett volna, ha nincs ez a rendszabály.
Szenzációs tájfutó terepek nem ábrázolhatók
15 ezres méretarányban, viszont 10 ezresben már igen. Jó
pályavezetéssel A4-es nagyságú térképen
is kitünő hosszú távú pálya tűzhető
ki.(A tavalyi magyar EB női klasszikus pályája 10 ezres
méretarányban is ráfért volna egy A4-es lapra, s
a térkép is olvasható lett volna.) A térkép
olvashatósága és kezelhetősége a fő
szempont, ennek kellene a meghatározónak lenni. Ha a térkép
pontos és olvasható, a hazai versenyzőknek semmi előnyük,
mindenképpen az nyer, aki jobb. De ha a térkép olvashatatlan
vagy nehezen olvasható, ugyancsak megkérdőjelezhető
a verseny objektivitása. S még nem is beszéltünk arról,
mi van akkor, ha esős időben a szemüveg bepárásodik…
Ezt a bevezetőt az utóbbi két hétben Romániában
rendezett WRE verseny is igazolja.
Végletek a romániai WRE versenyeken
1. Kolozsvár, egyéni-csapat és váltó-bajnokság
Kevesen jöttek át Magyarországról az augusztus utolsó
napjaiban rendezett versenyünkre, annak ellenére, hogy részletes
információkkal szolgált a Tájoló, jó
versenyt és jó térképet reklámozva a kolozsvári
rendezvényre. Reméltem, hogy lesz visszhangja a verenyünknek,
s nem kell Schell Antal kérésére beszámolót
írjak. Reméltem, hogy mások fogják munkánkat
értékelni. De írnom kell róla dicsérőleg,
mert jó verseny volt egy olyan terepen, melyhez foghatóan érdekes
alig van, s olyan térképen volt a verseny, mely ha szokványos
módon készül , alkalmatlan lett volna.
Hogy 10 ezres térképet használhassunk, első nap
középtávú WRE versenyt (pályakitűző
Fey Sándor), második nap (pályakitűző Kuszalik
Jóska) hosszú távút rendeztünk. A váltó
a tavaly készült térképen futott (pályakitűző
Kuszalik János). Az első két nap gyermek-pályáit
(külön poligonnal) én tűztem ki.
Az Árpád-csúcsról (románul Peana) elnevezett
térképet É -D irányban műút szeli át.
Az úttól Ny-ra a Gorbó patak forrásvidéke
finom domborzatú, változatos fedettségű , míg
az úttől K-re markáns domborzatú a terep. A nyugati
részt Sanyi és én, a keletit Kuszalik János és
Jóska meg Pavel Gligor térképezte. Az Árpád-csúcs
és környéke most jelent meg először.
Az úttól Ny-ra eső részről már régebben
is készült térkép, de pontatlansága miatt mindig
nagy kavarások okozója volt. S hogy ezt a terepet feltérképezzük,
az alaphálótól kezdve mindent újra mértünk,
fehér papírra, hogy elkerüljük a hibákat. (Felújított
térképek zöme átveszi a régi csavarásokat,
hibákat.) S dolgoztunk rajta embertelenül sokat, mert Sanyi beleszeretett
a Bivalyosba, nem nyughatott addig, míg pontosan vissza nem adott minden
részletet, ha kellett, akár 10 m-es szakaszokat mérve a
bozótosokban. A szintgörbéket egyenként mértük
fel, s nagyon ügyeltünk arra, hogy a formációk síkrajzilag
is a pontos helyükön, jól azonosíthatóak legyenek.
Nagy gondot fordítottunk arra, hogy mindenütt pontosan ábrázoljuk
a futhatóságot. Sanyi nagyon magasra állította a
mércét hogy ezt megvalósítsa. Én csak az
egyszerűbb részeket kaptam térképezésre, mert
nem tudtam volna megfelelni a nehéz feladatnak.
Miután a térkép kikerült a nyomdából,
azt láttuk, hogy a használt tehnika nem felel meg elvárásainknak;
a színek csúszása miatt nyomtatott térképet
csak a gyermek-kategóriák kaptak. A felnőttek térképeit
újranyomtuk.
Tavaly óta az ellenőrző pontokban a pont kódjával
ellátott konfettit szórunk szét, hogy a verseny objektivitását
veszélyeztető lopásokat ellensúlyozzuk.Talán
mások is átveszik ezt a megelőző módszert.
A WRE verseny sok résztvevőnek kemény dió volt,
a terep meglepetést okozott, állandóan kellett koncentrálni.
Második napra már senkit sem lepett meg a terep, a hosszú
átmenetek felgyorsították a mezőnyt.
A verseny eredményei a www.transilva.gmi.ro honlapon megtalálhatók.
Az elit kategóriákban Simon Ágnes és Brãbiescu
Paul nyert közép távon, Minoiu Veronica és Muþiu
Ovidiu hosszú távon.
2. Govora, hosszú- és középtávú bajnokság; Balkán bajnokság
Szeretem a szubkárpáti terepeket. Érdekesek, változatosak.
Csak az a bajuk, hogy 10 ezres léptékben ábrázolhatók
olvashatóan.
Govorán a WRE versenyt és hosszú távú bajnokságot
15 ezres, pontatlan térképen, zuhogó esőben tartották.
Nemcsak az állandóan párásodó szemüvegemen
és nagyítómon múlott, hogy majdnem két és
fél órát dagasztottam a sarat azon a 7240 m hosszú
, 455 m szintet valló W21E pályán, melyet a nyertes bolgár
82 perc alatt tett meg. Jó szemű, fiatal versenyzők is megállásra
kényszerültek, hogy kisilabizáljak a térképet.
A rosszra sikerült színek fokozták a verseny nehézségét.
Ugyancsak Govorán, a térkép 10 ezres változatán
tartották a váltó-versenyt. Bár az eső épp
úgy esett, mint két nappal azelőtt, nem okozott problémát
a térkép olvasása. Problémák a rendezők
felelőtlenségéből adódtak. Nem hiszem, hogy
bármely helyi verseny rendezője megkockáztatta volna valaha
azt, hogy a versenyt megelőző éjszakán nyomtassa
a térképet, s hajnalban kezdjen a pályák berajzolásához,
mint ahogy az a váltó esetén történt.
A középtávú versenyt a második napon gyönyörű
környezetben, Govorától kb. 60 km-re, Baia de Fier nevű
helység mellett rendezték. A cél közelében,
a hegy oldalában a környék leghíresebb cseppkőbarlangjanak
(Peºtera Muierilor - Asszonyok barlangja) kijárata volt. Eredményhírdetésre
várva majdnem a teljes mezőny meglátogatta a barlangot.
Ott bent legalább nem vert az eső, s nem kellett többször
a patak egyik oldaláról a másikra átgázolni,
mint a versenyen.
A térkép közepén a patak és Galbenu nevű
település volt, a pályák nagyrészt ezek mentén
illetve körül futottak, a hegy oldalaban egyeseknek csak kettő,
másoknak három érdekes átmenettel.
Az idei Balkán bajnokság rendezői rekordot döntöttek
a hibák halmozásában. Negativ példákból
is tanulhat az ember - tankönyvben kéne felsorolni az itt elkövetett
hibákat, amelyek közül a váltó rajtjának
50 perccel történt eltolása, rossz kód, eltett pont,
stb. alig méltó említésre. Viszont pompás
megnyító ünnepség, polgármester, zene, hangos
bemondó s minden médiának szóló kellék
volt bőviben. Kérdés az, mi a fontosabb? A felhajtás,
a cirkusz? Vagy csak egyszerűen a térkép és a verseny.
Hogy a Balkán bajnokság bolgár, szerb - montenegrói,
moldován résztvevői jönnek-e még ez után
valaha is ide versenyezni, az a jövő zenéje. Biztos csak
az, hogy előbb bizonyítaniuk kell a rendezőknek pár
jó verseny rendezésével, hogy érdemes.
Fey Klára
Vissza a Tájoló 2003/9 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!