Tájfutó Prokrusztész-ágy


Prokrusztész-ágy - átvitt értelemben rendszabály, megoldási forma, amelybe a valóságos esetek széles köre csak erőszakosan kényszeríthető be (Prokrusztész mondabeli görög rabló áldozatait ágyába fektette; aki hosszabb volt , mint az ágy, annak lábából levágott, aki pedig rövidebb, azt erőszakosan megnyújtotta.)

IOF előírások szerint, melyeket szerintem sajnálatos módon Zentai László is meggyőződéssel támogat, világversenyek esetében "létezik egy olyan szabály, hogy ha az adott terület 15 ezres méretarányban nem térképezhető fel, akkor az a terep nem alkalmas IOF verseny rendezésére … az ilyen komplex terepek esetében a sportszerűség sérülhet, a hazai versenyzőknek túl nagy előnyt adva" ( Tájfutás, 2003/3). Hosszú távú WRE verseny csak 15 ezres méretarányú térképen rendezhető. 10 ezres méretarányú térképen csak középtávú rendezhető.
Nagyon sok verseny a versenyzők szempontjából sokkal jobb lett volna, ha nincs ez a rendszabály.
Szenzációs tájfutó terepek nem ábrázolhatók 15 ezres méretarányban, viszont 10 ezresben már igen. Jó pályavezetéssel A4-es nagyságú térképen is kitünő hosszú távú pálya tűzhető ki.(A tavalyi magyar EB női klasszikus pályája 10 ezres méretarányban is ráfért volna egy A4-es lapra, s a térkép is olvasható lett volna.) A térkép olvashatósága és kezelhetősége a fő szempont, ennek kellene a meghatározónak lenni. Ha a térkép pontos és olvasható, a hazai versenyzőknek semmi előnyük, mindenképpen az nyer, aki jobb. De ha a térkép olvashatatlan vagy nehezen olvasható, ugyancsak megkérdőjelezhető a verseny objektivitása. S még nem is beszéltünk arról, mi van akkor, ha esős időben a szemüveg bepárásodik…
Ezt a bevezetőt az utóbbi két hétben Romániában rendezett WRE verseny is igazolja.

Végletek a romániai WRE versenyeken

1. Kolozsvár, egyéni-csapat és váltó-bajnokság
Kevesen jöttek át Magyarországról az augusztus utolsó napjaiban rendezett versenyünkre, annak ellenére, hogy részletes információkkal szolgált a Tájoló, jó versenyt és jó térképet reklámozva a kolozsvári rendezvényre. Reméltem, hogy lesz visszhangja a verenyünknek, s nem kell Schell Antal kérésére beszámolót írjak. Reméltem, hogy mások fogják munkánkat értékelni. De írnom kell róla dicsérőleg, mert jó verseny volt egy olyan terepen, melyhez foghatóan érdekes alig van, s olyan térképen volt a verseny, mely ha szokványos módon készül , alkalmatlan lett volna.
Hogy 10 ezres térképet használhassunk, első nap középtávú WRE versenyt (pályakitűző Fey Sándor), második nap (pályakitűző Kuszalik Jóska) hosszú távút rendeztünk. A váltó a tavaly készült térképen futott (pályakitűző Kuszalik János). Az első két nap gyermek-pályáit (külön poligonnal) én tűztem ki.
Az Árpád-csúcsról (románul Peana) elnevezett térképet É -D irányban műút szeli át. Az úttól Ny-ra a Gorbó patak forrásvidéke finom domborzatú, változatos fedettségű , míg az úttől K-re markáns domborzatú a terep. A nyugati részt Sanyi és én, a keletit Kuszalik János és Jóska meg Pavel Gligor térképezte. Az Árpád-csúcs és környéke most jelent meg először.
Az úttól Ny-ra eső részről már régebben is készült térkép, de pontatlansága miatt mindig nagy kavarások okozója volt. S hogy ezt a terepet feltérképezzük, az alaphálótól kezdve mindent újra mértünk, fehér papírra, hogy elkerüljük a hibákat. (Felújított térképek zöme átveszi a régi csavarásokat, hibákat.) S dolgoztunk rajta embertelenül sokat, mert Sanyi beleszeretett a Bivalyosba, nem nyughatott addig, míg pontosan vissza nem adott minden részletet, ha kellett, akár 10 m-es szakaszokat mérve a bozótosokban. A szintgörbéket egyenként mértük fel, s nagyon ügyeltünk arra, hogy a formációk síkrajzilag is a pontos helyükön, jól azonosíthatóak legyenek. Nagy gondot fordítottunk arra, hogy mindenütt pontosan ábrázoljuk a futhatóságot. Sanyi nagyon magasra állította a mércét hogy ezt megvalósítsa. Én csak az egyszerűbb részeket kaptam térképezésre, mert nem tudtam volna megfelelni a nehéz feladatnak.
Miután a térkép kikerült a nyomdából, azt láttuk, hogy a használt tehnika nem felel meg elvárásainknak; a színek csúszása miatt nyomtatott térképet csak a gyermek-kategóriák kaptak. A felnőttek térképeit újranyomtuk.
Tavaly óta az ellenőrző pontokban a pont kódjával ellátott konfettit szórunk szét, hogy a verseny objektivitását veszélyeztető lopásokat ellensúlyozzuk.Talán mások is átveszik ezt a megelőző módszert.
A WRE verseny sok résztvevőnek kemény dió volt, a terep meglepetést okozott, állandóan kellett koncentrálni. Második napra már senkit sem lepett meg a terep, a hosszú átmenetek felgyorsították a mezőnyt.
A verseny eredményei a www.transilva.gmi.ro honlapon megtalálhatók. Az elit kategóriákban Simon Ágnes és Brãbiescu Paul nyert közép távon, Minoiu Veronica és Muþiu Ovidiu hosszú távon.

2. Govora, hosszú- és középtávú bajnokság; Balkán bajnokság

Szeretem a szubkárpáti terepeket. Érdekesek, változatosak. Csak az a bajuk, hogy 10 ezres léptékben ábrázolhatók olvashatóan.
Govorán a WRE versenyt és hosszú távú bajnokságot 15 ezres, pontatlan térképen, zuhogó esőben tartották. Nemcsak az állandóan párásodó szemüvegemen és nagyítómon múlott, hogy majdnem két és fél órát dagasztottam a sarat azon a 7240 m hosszú , 455 m szintet valló W21E pályán, melyet a nyertes bolgár 82 perc alatt tett meg. Jó szemű, fiatal versenyzők is megállásra kényszerültek, hogy kisilabizáljak a térképet. A rosszra sikerült színek fokozták a verseny nehézségét.
Ugyancsak Govorán, a térkép 10 ezres változatán tartották a váltó-versenyt. Bár az eső épp úgy esett, mint két nappal azelőtt, nem okozott problémát a térkép olvasása. Problémák a rendezők felelőtlenségéből adódtak. Nem hiszem, hogy bármely helyi verseny rendezője megkockáztatta volna valaha azt, hogy a versenyt megelőző éjszakán nyomtassa a térképet, s hajnalban kezdjen a pályák berajzolásához, mint ahogy az a váltó esetén történt.
A középtávú versenyt a második napon gyönyörű környezetben, Govorától kb. 60 km-re, Baia de Fier nevű helység mellett rendezték. A cél közelében, a hegy oldalában a környék leghíresebb cseppkőbarlangjanak (Peºtera Muierilor - Asszonyok barlangja) kijárata volt. Eredményhírdetésre várva majdnem a teljes mezőny meglátogatta a barlangot. Ott bent legalább nem vert az eső, s nem kellett többször a patak egyik oldaláról a másikra átgázolni, mint a versenyen.
A térkép közepén a patak és Galbenu nevű település volt, a pályák nagyrészt ezek mentén illetve körül futottak, a hegy oldalaban egyeseknek csak kettő, másoknak három érdekes átmenettel.
Az idei Balkán bajnokság rendezői rekordot döntöttek a hibák halmozásában. Negativ példákból is tanulhat az ember - tankönyvben kéne felsorolni az itt elkövetett hibákat, amelyek közül a váltó rajtjának 50 perccel történt eltolása, rossz kód, eltett pont, stb. alig méltó említésre. Viszont pompás megnyító ünnepség, polgármester, zene, hangos bemondó s minden médiának szóló kellék volt bőviben. Kérdés az, mi a fontosabb? A felhajtás, a cirkusz? Vagy csak egyszerűen a térkép és a verseny.
Hogy a Balkán bajnokság bolgár, szerb - montenegrói, moldován résztvevői jönnek-e még ez után valaha is ide versenyezni, az a jövő zenéje. Biztos csak az, hogy előbb bizonyítaniuk kell a rendezőknek pár jó verseny rendezésével, hogy érdemes.

Fey Klára



Vissza a Tájoló 2003/9 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!