Kellemes őszi idő (és megszámlálhatatlan
bodobács) várta a kétszázegynéhány
csapat közel 650 versenyzőjét a kiskunsági homokon.
Nem könnyű feladat állt előttünk, az elmúlt
évi Hungária Kupáról sokaknak már ismerős
borókásban kellett megküzdeni a bajnoki pontokért.
Igaz, ezen a terepen nem jelent komoly előnyt, ha valaki már egyszer
- vagy akár többször is - futott rajta. Sokkal többet
ér, ha pontos a térkép. Nos, ez a térkép
- amelyet a borókás részen légifotóval is
segítve helyesbítettek - igazán nem hagy kívánnivalót
maga után. Amennyire futás közben felmérhettem, minden
a "helyén" van rajta. Ezúttal a színezése
is barátságosabbra (vagyis jobban olvashatóra) sikerült,
mint a korábbi változaté.
A jó térképhez - ugyancsak Dénes Zoltán munkája
folytán - színvonalas pályákat, és nagyon
pontos pályakitűzést kaptunk. A cél és a rajt
szerencsés megválasztásával nagyon jó ritmusúra
sikerültek a pályák: szinte minden kategória némi
bemelegítő síkfutás után elmerült a
borókásban, majd onnan hosszabb-rövidebb idő eltöltése
után kikászálódva néhány hosszú
átmenetben, és nem kevésbé hosszú hajrában
próbálhatta meg behozni az elvesztegetett időt.
A rendezés gördülékeny volt, kívülről
alig látszott, hogy milyen kevés ember mekkora munkája
állt a verseny lebonyolítása mögött. Talán
az eredményhirdetés kezdődhetett volna hamarább
is - jócskán beért már mindenki a célba,
2 óra utánra már a büfében is elfogyott mind
a szilárd, mind a folyékony kenyér…
A győztesek - a kötelező érmek és majdnem kötelező
pólók mellett - festett kalocsai mintás porcelán
cipőcskéket kaptak. (Stoplist még nem festenek Kalocsán…)
6 bajnoki győzelmével - nem meglepő módon - tarolt
az SZVSE, elsősorban a női mezőnyben volt meggyőző
a fölényük - "leggyengébb" eredményük
N20-ban egy 4. hely! Igaz, N21-ben a DTC lányai 3 perccel fürgébbek
voltak, elhalászták előlük a győzelmet. A DTC
nyerte az F21 kategóriát is, 21 perc előnnyel.
Kellemes verseny volt az idei csapatbajnokság! Hazafelé azon gondolkodtam,
hogy mégis mi hiányzott belőle. Nos, azt hiszem, mindössze
annyi, hogy a nevén - és az eredmények kiértékelésén
- kívül ezt a versenyt (ezt a lebonyolítási formát)
semmi sem teszi "csapat"-versennyé. Ugyanolyan egyéni,
ha úgy tetszik, individuális teljesítményt követel
és élményt nyújt, mint bármely másik
tájfutó verseny. Ami az adott esetben nem kevés, de talán
lehetne még több. Nem lehetne (kellene) ezen változtatni?
K.D.
Vissza a Tájoló 2003/9 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!