Követendő példát szolgáltatott a kalocsai
rendezőgárda, amikor az OCSB-t egy nappal követő EVB-t
külön célhellyel rendezte. Igaz, a borókás Bócsa
felőli részét már ismertük a tavalyi Hungáriáról,
de a fehér fenyvesek révén gyorsabb terep ideálisabb
volt egy 4 órás váltóversenyhez, mint a hatalmas
keveréseket hozó előző napi.
Az igyekezetnek azonban meglett a böjtje. A kategóriák egyes
pályái ugyanis megegyeztek, ami önmagában még
nem lett volna baj, de mivel a nullidő egységesen 9 órára
volt kiírva mindenkinek, a versenyszám lényege pedig ugyebár
az, hogy a klubokra van bízva az egyes pályák teljesítési
sorrendjének meghatározása, klubon belül is könnyen
ki lehetett használni a helyzetet pl. egy N16-os és F14-es együttfutásával.
Ugyan a rendezők is kapcsoltak még a rajt előtt, és
megpróbálták egymáshoz képest 5-10 perccel
eltolni a nullidőket, de erre végül a két legfőbb
kategória esetében nem került sor, hiszen ilyesmi a versenyértesítő
megjelenése után önkényesen már nem módosítható.
(Érdekes módon a szeniorok esetében viszont megtörtént
a később indítás?!) Így a DTC ki is használta
a helyzetet, 2-2 férfi és női váltójának
emberei együtt futottak az első 3 pályán. Ez természetesen
kiváltotta többek haragját, és óvás
is érkezett, hivatkozva a versenyszabályzat 25. pontjának
egyik jól ismert bekezdésére: "a versenyző
nem szerezhet sportszerűtlenül előnyt abból, hogy társával
tartósan együttfut, tájékozódik". A vita
a szokásos filozófiai kérdés, hiszen az együttfutás
szinte mindig egyértelmű (mint itt is), csak nem bizonyítható.
Ezúttal a szövetség elnöksége is rághatja
majd a gumicsontot, mivel az óvás el lett utasítva, a benyújtók
viszont egyúttal kilátásba helyezték a fellebbezést.
A történet pikantériája, hogy az együttfutások
nem is hoztak túl sokat a diósgyőriek konyhájára,
a női harmadik és a férfi hetedik helyet szerintem e nélkül
is meg tudták volna szerezni. De ha lett (volna) is, a presztízsvereség
miatt én biztos nem léptem volna ezt meg Zsigmond Tibi helyében,
hiszen ő a versenyszabályzat és maga az EVB - amelynek
szabályzata pont az egy kategórián belüli együttfutások
elkerülésére tartalmazza a sorrend-összeállítási
megkötöttséget - megalkotója.
Na de foglakozzunk inkább az eredményekkel! A férfiaknál
a MOM csapata nyert nagy előnnyel, miután az utánpótlás-nevelő
munka meghozta gyümölcsét. A második helyre a többévnyi
kihagyás után ismét csapatokat indító Nyíregyháza
futott be, akik a felnőtt VB váltó hatodik Pavlo Ushkvarokkal
nemzetközi szinten tudták betölteni a juniorban tátongó
űrt. Már az eddigi EVB-k során is mindig csodálkoztam,
hogy a népesnek és erősnek nem túlzottan nevezhető
magyar mezőnyben 5 ember több mint 3 és fél órányi
futása után hogy dönthetnek olykor csak másodpercek,
az idei eredmény viszont egyfajta rekord: a harmadik és a nyolcadik
hely közt kevesebb mint 3 perc döntött! Ez mindenképpen
igazolja ennek a versenyformának az OB-szintű létjogosultságát,
hiszen ezáltal az utolsó - általában válogatott
- futók olyan meccseket vívnak egymással, ami a nemzetközi
eredményességhez rendkívül hasznos, de az olykor félórás
különbségeket hozó hagyományos váltóbajnokságon
elképzelhetetlen.
A nőknél sajnos nem volt ilyen szoros küzdelem, szokás
szerint a szegediek győztek, akiket a KTK és a már említett
DTC követett.
Skuló Marci
Vissza a Tájoló 2003/9 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!