Már megint Budapest megbízott csapatvezetője lettem az
országos versenyen, hisz 8 diákom került oda. A rend kedvéért
ide kívánkozik - és ezzel a többi bekerült edzőjét
is el kívánom ismerni, és sajnos az iskolai sportot Budapesten
egyben elmarasztalni: a 8-ból 4 fő az édes unokám.
Zsebeházy Pisti a megmondhatója: már az első nap
morogtam a budapestiek eredményei miatt: pedig csak rövid táv,
és első nap, és még az időjárás
is kegyesebb, - 1 záporral megúsztuk - de küzdeni akarást,
odafigyelést, no és jó eredményt, tisztelet a kivételnek
- nem láttam.
Arról meg ne is beszéljünk, mert nem itt és most váltjuk
meg a sportág jövőjét: de több egyesület
versenyzői meg sem jelentek a döntőn. Illetékesek
is gondolkozhatnának: miért? Első ellenérv, mert
többeket megkérdeztem, a költség. Ebben több mint
4 % az igazság, tehát hibahatáron belüli mennyiség,
oda kell figyelni! A BTFSZ elnökség odafigyelt, a nevezési
díjat átvállalta, csak, mint kiderült, ez előzetesen
nem volt széles körben publikálva.
Második napon - normál távú verseny, - kellő
"hideg-zuhannyal" a szó szoros értelmében is.
Felhőplafon fölötti, Bélkő-Őrkő
közötti fennsíki verseny, a kb. 600 m-s plafon felett. Az előző
napi méhekbe botló allergiás versenyzőm miatt, no
meg elnöki engedéllyel, a Diákolimpia és a Bélkő
Kupa között volt "mivel" terepre mennem, és testközelből
tapasztalni:
- ez nem kisasszony football;
- ez tényleg "A" kategóriás pálya;
- azért a 12-s évjáratban ugye nem illett volna "A"-t
kiírni és rendezni?;
- az időjárás olyan volt, hogy aki ez után marad,
abból még lehet tájfutó, igazi értelemben;
- Zsigmond Tibinek jeleztem is: 1960-ban a Hermannon, a Bálvány
térségében volt ilyen idő, s leszavaztuk a nappali
indulást, az előző szakasz alapján elfogadtuk az
eredményt; itt meg már kinn volt jó pár ember; (vagy
mégis jó buli ez a tájfutás? Aki eljött, elindult?)
- és ami szorosan a versenyhez tartozik: nem találtam hibát
a terepen, még a vonalvezetéssel sem volt bajom, pedig erre kritikus
vagyok; azt jegyzem csak meg, hogy a narancssárga szín, ugyanilyen
színű avar, és "térden felül érő
köd" mellett, nem javította a láthatóságot,
és én megértem azokat a panaszokat, melyek így szóltak:
6-10 m-re voltam tőle,… elmentem mellette…stb.
- az elmentem mellette azért kiegészítést kíván:
a tényleg "A" fokozatú versenyen ez köd nélkül
is bejöhet, és ez az volt, mert a normáltávú
F 20-ban voltak olyan átmenetek, ahol bizony a "poligonálás"
volt a megoldás; a hosszabb iránymenet eleve meglévő
hibája itt nem vezetett eredményre.
- S ha mondhatok még valamit a térképről: szép
rajzú, áttekinthetően nyomott; a papír anyaga azonban
nem a legjobb, fóliában is rongyolódó, utólag
alig vasalható (archív megőrzésre), számosan
nem is tartottak rá igényt; ami a helyszínelést
illeti: pont közelben általában jó, ez valószínű
a bemérő-és az ellenőrző-bírók
odafigyelését húzza alá, de ugye sporttársaim,
a hosszú átmenetek közben a sziklák rajza hagyott
még kívánni valót. Az viszont igaz: volt is belőle
bőven, s nem könnyű az ilyet precízen helyszínelni.
Akik eljöttek, és ez az edzőkre is értendő,
biztos hogy élménygazdagabban tértek haza; az más
kérdés, eredményeket böngészve, amire lesz
még elég idő, lenne mit tennünk még Budapesten,
mert ugye nyomasztó volt a vidéki fölény.
Tanácsom, ha már cikkírásra is felkértek:
gondoljuk végig még egyszer a versenyt, és próbáljunk
tenni saját portánkon valamit, hogy legközelebb még
jobb legyen.
Szeredai
(alias "Bajusz")
Vissza a Tájoló 2003/9 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!