Ezernél több versenyző részvételével,
szeptember 20-21-én, kánikulai forróságban rendezték
meg ez évben a cseh normáltávú tájfutó
bajnokságot, a "királyi" sörfőzdéjéről
híres falu, Krusovice mellett. (A kiváló sörgyár
ma is - újra? - így reklámozza magát, a régi
címerrel.) A versenyközpont egy falusi focipálya az erdő
közepén, a parkoló stílszerűen egy hatalmas
- már learatott, csupasz -komlóültetvény széle
volt.
A terep kevesebbet nyújtott annál, mint amiért Csehországba
szeretünk járni (igaz, pontosan annyit, mint a kiírásból
sejteni lehetett): egy majdnem teljesen vízszintes fennsík, hirtelen
leszakadó oldalakkal és néhány meredek völggyel
szabdalva. A meredek lejtőket sok apró domborzati elem "díszítette",
a fennsíkon inkább csak a növényzet és a gallyazás
jelentett helyenként akadályt. Szegény pályakitűző
nem nagyon tehetett mást, mint hogy teleszórta a szabdalt hegyoldalt
pontokkal, néhány pont után felküldte a versenyzőket
a fennsíkra, lehetőleg a "semmibe" egy pontért,
majd ismét vissza a hegyoldalba, mindjárt az aljába. Az
egész mezőny ott "liftezett", ugyanazon a meredeken,
fel-alá; a selejtezőben a fennsík egyik felén, a
döntőben a másik oldalon.
Az indulók létszáma kategóriánként
30-70%-kal haladta meg a hazait, kivéve a szenior férfiakat, ahol
közel azonos volt. 14-es korosztályban nem rendeznek bajnokságot.
A lebonyolítás rendszere nagyon tetszett, mi is átvehetnénk.
A kiírás szerint a 16….21-es korosztályokban A-B-C-D
döntők vannak, az "A" és "B" döntőkbe
rendre csak 18-18-18-32 (N21-ben 24) versenyző jut be, további
30 (F21-ben 40) fő a "C"-be, a maradék a "D"-be.
A valóságban "D" döntő csak F21-ben volt,
ebben a kategóriában összesen 135-en indultak! A lebonyolítási
rendszer előnye, hogy nem lehet a selejtezőben taktikázni,
küzdeni kell. Hátránya, hogy több pályát
kell kitűzni.
További érdekesség, hogy az "A" döntősöket
- és csak őket - a verseny kezdetén elszállították
egy rajtkaranténba, ahonnan másfél-két óra
után indultak ki a pályára. Ennek - a kényelmetlenség
mellett - több előnye is van: egyrészt a terepen mindenkit
kb. egyforma taposás, ösvények várnak, másrészt
a mezőny java már a célban - vagy a közeli átfutópontnál
- várja az "elit" versenyzőket, és szurkolhat
nekik.
A rendezés ezúttal sajnos hagyott kívánnivalót
maga után. Bár a honlapon már májusban olvasható
volt, hogy az előfutók lefutották a pályákat,
a női "A"-döntő eredményét egy ellenőrző
pont hibás berajzolása miatt törölni kellett. (Mindez
egy WRE-versenyen!) A hangosbemondó - 4 rádiós- és
a gyűjtőpont alapján - folyamatosan tájékoztatott
a verseny állásáról, mindeközben azonban az
eredmények kirakása rendkívül lassú volt. A
döntő rajtidőit - a kiírással ellentétben
- nem hozták el szombat este a kisvárosba, ahol megszálltunk,
hiába kerestük.
Ez a verseny minden bizonnyal nem a legjobb reklám volt a cseh tájfutásnak,
de a jó (a mostaninál többnyire érdekesebb) terepek,
a pontos térképek és az erős mezőny miatt
továbbra is érdemes Csehországba versenyezni járni.
K.D.
Vissza a Tájoló 2003/9 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!