Először találkozhattak a különböző
tanfolyamon végzett bírók szerte a világból
augusztusban a VB első hivatalos napján. Kezdetben még
valóban versenybírónak (Controller) hívtak minket,
de mostanra már tanácsadóra (IOF Event Advisor) változtatták
a megnevezést. Az új név jobban tükrözi a feladatainkat,
mert a pontok ellenőrzését stb. a nemzeti bíró
segítségével végezzük, az igazi munka az egyéb
IOF követelmények betartatása a térképeken
és a versenyen. Talán jobban koncentrálunk a körítésre
(terepengedélyek, sorsolás stb.), mint idehaza.
Olyan újdonságokról szeretnék beszámolni,
melyeket a pályakitűzőknek kell majd figyelembe venniük,
ha IOF rendezvényre, netán VB-re terveznek pályát.
Régebben talán kisebb volt a szakadék egy erdőben
rejtőzködő kupaverseny - akár országos bajnokság
- és egy VB pályakitűzési elvei között.
Ez itt a kulcsszó: vége a bujkálásnak! Mindenki
látni szeretné, hogy hogyan versenyzünk - vagy inkább
fordítva, mi szeretnénk, ha sportágunk egyre népszerűbb
lenne. Ezért viszont a svéd Björn Persson szerint - aki a
földön futó IOF bizottság tagja - két fő
tényező felelős: megfelelő "stadion" választása,
nézőbarát pályakitűzés.
Mit is ért Björn tájfutó sportarénán?
Ez egy igen összetett kérdés. Sok szempontot kell figyelembe
venni. Ha megfigyeljük, hogy milyen helyszínek kaptak VB rendezési
jogot, akkor láthatjuk, hogy minél nagyobb városok közelébe
igyekszik az IOF. Legjobb példa a Zürichtől Budapest-Gödöllőnyi
távolságra található Rapperswil. Ha ez már
megvan, akkor még mindig ki kell választani a megfelelő
lelátóhelyekkel rendelkező célt, az arénát.
Nem feltétlenül kell ennek atlétikai stadionnak lennie, ki
lehet használni a természet adta lehetőségeket (pl.
füves domboldal, netán völgy). Ám ha ilyen nem áll
rendelkezésre, akkor bizony építkezni kell, vagy más
terepre vinni a versenyt. Előre látványtervet is kell készíteni,
hogy hol lesz a befutó, a kordonon pedig milyen számban és
sorrendben fordulnak majd elő a szponzorok molinói. Figyelni kell
arra is, hogy aki többet fizetett, az többször is jelenjen meg
majd a TV-ben, ha közvetíti a TV az eseményt.
Most talán páran mosolyognak, hogy mikor fog nálunk a TV
tájfutóversenyt közvetíteni. Kérem, sose lehet
tudni - állítja Björn Persson, lehet, hogy az utolsó
pillanatban mégis forgatna valamelyik TV társaság. Ezért
mind az aréna kialakításánál, mind a pályatervezésnél
figyelembe kell venni, hogy a helyszínen a nézők, és
esetleg a képernyők előtt is LÁTNI szeretnének.
Tehát amikor az arénát, vagy a pályát tervezzük,
már tudni kell, hogy hova is kerül majd a kamera, melyik napszakban
lesznek az izgalmas be- vagy átfutások, hogy nehogy szembe süssön
a Nap. Figyelni kell azt is, hogy merre "söpör" majd végig
a kamera: akadjon a látómezejébe futó és
szponzorlogo egyaránt.
A pályán elhelyezett kamerákért a pályakitűző
is felelős. A közvetítő-kocsiktól legfeljebb
1 km-re lehet kameraállást telepíteni. Nem vagyok műszaki
szakember, de azt mondta, hogy ennyi kábelük talán lesz…
Björn mesélte, hogy egyszer egy közvetítés kis
híján azért hiúsult meg, mert a TV-sek járműve
elakadt egy kisebb özönvíz rögtönözte mocsárban,
és minden rendezőre szükség volt ahhoz, hogy a kocsit
kirángassák szorult helyzetéből. Ha ezalatt lezajlik
a verseny, akkor a TV nézők nem láthatnak futókat,
s a szponzorunk se lesz túl boldog.
Az "aréna" választásnál csak egy pont,
de nagyon fontos pont, hogy IOF versenynek megfelelő terep vegye körül…
A nézőbarát pályakitűzés egyik eleme
a több kisebb körből álló pálya. Így
a versenyzőt többször láthatják a nézők,
de a táv egy részét a versenyző kordonok között
futja. Első hallásra kissé megdöbbentő volt,
hogy a cél környékén lévő pont köré
akár lelátó építhető, természetesen
hangosítással, hogy a néző mindig tudja, mit lát.
Szimpatikus megoldás TV közvetítésre, hogy egy technikás
tereprészlet mellett futó utat versenyen kívüli területté
nyilvánítunk, a pályát pedig ezzel párhuzamosan
az erdőben vezetjük. Izgalmas akcióképeket készíthetünk
így az útról, pl. a versenyzővel párhuzamosan
haladó autóból.
A rendezőknek mostantól gondolniuk kell rá, hogy olyan
embert adjanak a média képviselői mellé, aki kikíséri
őket a megálmodott kamerahelyre, és tudja, hogy mikor ki
tűnik föl, merre fog menni stb. Ugyanilyen fontos, hogy az erdei
arénában a nézők tudják, hogy áll
a verseny. Az a javaslat, hogy már a pálya elején legyen
egy rádióspont részidőkkel. Így lehet a nézőket
megragadni, az izgalmat a verseny egész ideje alatt fenntartani.
A tananyag tartalmazta a csapatvezetők értekezletének
levezetési elveit is. Rögtön a gyakorlatban is megnézhettünk
egy ilyet: a csapatvezetők első találkozóján
megfigyelőként mi is részt vehettünk. Mondhatom rendkívüli
élmény volt az izgatott vezetők és rendezőség
képviselőinek párbeszédét hallgatni.
Sváb Emese
Vissza a Tájoló 2003/8 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!