A nyár utolsó hétvégéje bővelkedett
tájfutó versenyekben. Az itthoni két rangsoroló
mellé - igaz, csak a tavasz vége felé - bekerült a
naptárba az idei Szlovák Nagydíj is. Akkor még csak
annyit lehetett róla tudni, hogy a Magas Tátrában lesz,
de ez is elég volt sokunknak ahhoz, hogy beillesszük a programunkba.
A versenyt egyazon terepen, közös céllal - Tátralomnic,
síugró stadion - rendezték meg, ügyesen adagolva a
nem túl nagy terület különböző részeit
a két rövidített és egy normáltávú
versenynapon. A teljes térkép ("Studeny potok" M 1:15
000) a Tátralomnic-Ótátrafüred-Hrebienok-kék
út-Mélypatak trapéz alakú területet ábrázolja,
illetve a rövidebb távú versenyekhez készített,
1:10 000-es változat ("Jamy") ennek északi kétharmadát.
A második napi hosszabb pályák - szalagozott átmenettel
- keresztezték a Hideg-patakot (Studeny potok) is.
A terep igazi tájfutó csemege. A legnagyobb része nyílt
fenyőerdő, kevés kis kiterjedésű sűrű
folttal, de az apró domborzati és növényi elemek és
a (valószínűleg szándékosan) gondozatlan erdő
miatt az irányban futás alig lehetséges. Ugyanakkor a rendkívül
aprólékos, követhetetlenül "illogikus" domborzat
miatt ez lehetne talán a legcélravezetőbb taktika. Mit
értek "illogikus" alatt? Valami olyasmi érzést,
hogy a hegyoldal nem mindig "jó felé" lejt, a völgyek
nem vezetnek sehová (mert nem is mindig völgyek, csak völgyszerű
mélyedések), és egyáltalán, a terepen, térképpel
a kézben sem mindig tudja az ember, hogy merre van a felfelé,
meg a lefelé - és főleg, hogy merre kéne menni.
A térkép? Nem mindig találtam meg vele az összhangot,
de azt hiszem, ez leginkább az én hibám volt. Az igazsághoz
azért az is hozzátartozik, hogy ezt a térképet 1:15
000-es léptékben még otthon, az asztal mellett is nehéz
kiolvasni.
A verseny lebonyolítása mintaszerű volt, csak a három
napon keresztül azonos, egy több irányból is csak mocsáron
át megközelíthető helyre kihelyezett gyűjtőpont
nem tetszett. A közvetítés folyamatosan két nyelven
folyt (szlovák-angol), elsősorban persze az elit kategóriára
koncentrálva, ahol rádiós átfutópont is növelte
az izgalmakat. A vasárnap délutáni eredményhirdetést
csaknem egy órával előbb elkezdték. Ez jó
volt a hazautazás, és az éppen eleredő eső
miatt, de aki nem figyelte reggel a hangosbemondót - sokszor elmondták,
hogy így lesz -, az sajnos lemaradt róla. Az elit kategóriában
jelentős pénzdíjat (5000 SK) nyert a két győztes,
a többiek - valamennyi kategóriában -gravírozott üvegvázát,
és kisebb tárgyjutalmat kaptak.
A versenyen a legnagyobb számban - mintegy 350-en - csehek álltak
rajthoz, kb. 300 szlovák, 200 magyar, néhány lengyel és
német versenyző mellett. A csehek voltak a legjobbak, a 6 első,
7 második és 5 harmadik magyar helyezés kicsit kevesebb
a részvételi aránynál. A győzteseink: F14-Györgyi
G., F21E-Domonyik G., N12-Koós B., N21A-Zsebeházy E., N45-Jenővári
G., N55-Grant Julia.
K.D.
Vissza a Tájoló 2003/8 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!