Szlovák Nagydíj 2003


A nyár utolsó hétvégéje bővelkedett tájfutó versenyekben. Az itthoni két rangsoroló mellé - igaz, csak a tavasz vége felé - bekerült a naptárba az idei Szlovák Nagydíj is. Akkor még csak annyit lehetett róla tudni, hogy a Magas Tátrában lesz, de ez is elég volt sokunknak ahhoz, hogy beillesszük a programunkba.
A versenyt egyazon terepen, közös céllal - Tátralomnic, síugró stadion - rendezték meg, ügyesen adagolva a nem túl nagy terület különböző részeit a két rövidített és egy normáltávú versenynapon. A teljes térkép ("Studeny potok" M 1:15 000) a Tátralomnic-Ótátrafüred-Hrebienok-kék út-Mélypatak trapéz alakú területet ábrázolja, illetve a rövidebb távú versenyekhez készített, 1:10 000-es változat ("Jamy") ennek északi kétharmadát. A második napi hosszabb pályák - szalagozott átmenettel - keresztezték a Hideg-patakot (Studeny potok) is.
A terep igazi tájfutó csemege. A legnagyobb része nyílt fenyőerdő, kevés kis kiterjedésű sűrű folttal, de az apró domborzati és növényi elemek és a (valószínűleg szándékosan) gondozatlan erdő miatt az irányban futás alig lehetséges. Ugyanakkor a rendkívül aprólékos, követhetetlenül "illogikus" domborzat miatt ez lehetne talán a legcélravezetőbb taktika. Mit értek "illogikus" alatt? Valami olyasmi érzést, hogy a hegyoldal nem mindig "jó felé" lejt, a völgyek nem vezetnek sehová (mert nem is mindig völgyek, csak völgyszerű mélyedések), és egyáltalán, a terepen, térképpel a kézben sem mindig tudja az ember, hogy merre van a felfelé, meg a lefelé - és főleg, hogy merre kéne menni.
A térkép? Nem mindig találtam meg vele az összhangot, de azt hiszem, ez leginkább az én hibám volt. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy ezt a térképet 1:15 000-es léptékben még otthon, az asztal mellett is nehéz kiolvasni.
A verseny lebonyolítása mintaszerű volt, csak a három napon keresztül azonos, egy több irányból is csak mocsáron át megközelíthető helyre kihelyezett gyűjtőpont nem tetszett. A közvetítés folyamatosan két nyelven folyt (szlovák-angol), elsősorban persze az elit kategóriára koncentrálva, ahol rádiós átfutópont is növelte az izgalmakat. A vasárnap délutáni eredményhirdetést csaknem egy órával előbb elkezdték. Ez jó volt a hazautazás, és az éppen eleredő eső miatt, de aki nem figyelte reggel a hangosbemondót - sokszor elmondták, hogy így lesz -, az sajnos lemaradt róla. Az elit kategóriában jelentős pénzdíjat (5000 SK) nyert a két győztes, a többiek - valamennyi kategóriában -gravírozott üvegvázát, és kisebb tárgyjutalmat kaptak.
A versenyen a legnagyobb számban - mintegy 350-en - csehek álltak rajthoz, kb. 300 szlovák, 200 magyar, néhány lengyel és német versenyző mellett. A csehek voltak a legjobbak, a 6 első, 7 második és 5 harmadik magyar helyezés kicsit kevesebb a részvételi aránynál. A győzteseink: F14-Györgyi G., F21E-Domonyik G., N12-Koós B., N21A-Zsebeházy E., N45-Jenővári G., N55-Grant Julia.

K.D.



Vissza a Tájoló 2003/8 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!