Kívülről - egy versenyző szubjektív véleménye
"Szubjektíven" megállapíthatom, hogy szeptemberben
- eddig - egyetlen esős nap volt: 13-a, az Éjszakai OB napja és
éjjele. Bár a versenyen is el-eleredt, a legnagyobb hidegzuhanyt
a felvezetők (és a célba, ill. rajtba vezető szalagozás)
kapta. No meg a célsátorban elhelyezett cuccok. A rajtszalagozásról
annyit, hogy az éjszakában a sötétkék nem volt
túl nyerő (pedig tényleg úgy 5 méterenként
volt - ha már megtaláltam), majdnem le is késtem miatta
a rajtomat, de hát részben magamat okolhatom - véletlenül
(tán hibás üzenetből kifolyólag) WC-papírt
vettem fehér krepp papír helyett…
A pályaadatok ránézésre kicsit meghökkentőnek
tűntek a sok pont miatt, ebből és a tereppel kapcsolatos
korábbi tapasztalatokból világosan látszott, hogy
nem 1-2 perc hiba csúszhat be, sokkal inkább 10-20, kérdés,
hogy hány pontra. Rögtön a rajt után egy ligetes-rétes-bozótfoltos
területen lehetett elveszni és elveszteni a fonalat (és a
versenyt) az első néhány rövid átmenet alatt.
Sajnos én a 4-est (az átok 91-est) kerestem 20 percig, újra
és újra összeakadva magános és csoportos "hajtókkal".
Egy-egy úton jó nagy ívben körbekerülhető
pihentető átmenetet leszámítva folyamatos irány-
és távolságmérést kellett (volna) alkalmazni,
mert az amúgy korrekt térkép és pálya nem
tűrt lazaságot, aki nem a legnagyobb figyelemmel versenyzett, menthetetlenül
elszállt.
Így időnek előtte visszatértem a célba, ahol
szomorú eredményemet egészen újszerű módon
nézhettem meg: azt - illetve a reflektorral kivilágított
átfutópontról érkező részidőket
- 1-1 nagy vászonra kivetítve lehetett a verseny aktuális
állást nyomon követni. Kár, hogy ez nappal csak mérsékelten
élvezhető, éjszakai verseny meg ritkán akkora, hogy
a rendezőség ezért felhajtson négy laptopot és
két projektort. Mindenesetre kis ízelítőt kaptunk
a jövőből és az SI-technika eddig rejtett lehetőségeiről.
Dacára az extrém nehéz pályáknak, az élmezőny
nem hagyta magát, N21-ben Wengrin Ági, a férfiaknál
Domonyik Gábor bírt legjobban a ligetesekkel, utóbbi ugyan
10 perc hibával egyetlen pontra, ami minden más esetben a ponthozó
hely biztos elvesztése lenne, itt azonban "belefért".
Így Domának sikerült 6 teljes másodperccel beugrania
az átfutónál még messze vezető Cseri elé,
ami ritka szép kiélezett küzdelem 99 perc magasságában!
Gratulálok nekik, és a ligetesből visszatérő
egy-egy csalódott versenyző haragját hősiesen tűrő
rendezőknek, élen Mets Miklóssal és Marosffy Danival!
Belülről - a verseny elnökének és egyben
pályakitűzőjének észrevételei
(megjelent a tájfutó levelezési listán, szeptember
17-én)
"Versenyzőként teljesítve egy-egy pályát,
mindig vannak benne olyan részek, ami tetszik, és vannak olyan
részek, amit nem szívesen fogadok, /hosszú futás,
sok szint/. Ez egyénenként változhat, de elfogadom, hogy
a pályakitűző azt szánta nekem.
Az általam tervezett pályáknak is vannak olyan részei,
amit nem szívesen futnék le, de valamilyen okból benne
maradt. Vonalvezetés, következő átmenet, vagy egyszerűen
a bennem lévő kisördög. Az OB előtt nem tudtam
biztosan, a nyílt részen lévő sok pontot fogják
kritizálni, a néhány bozótosabbat, vagy a rajt utáni
valóban nehezen definiálható részt. Legtöbb
szavazatot a bozótosabb rész kapott, bár az említett
81-es pont egy dombtetőn volt, amire úgy gondoltam, ha mindig
felfelé megyünk, nem lehet nagyot tévedni, míg a másik,
91-es pont 63 méterre volt egy dózerúttól (10 perces
km-rel oda-vissza alig több, mint egy perc), melyen a gázvezeték
karók jelölve voltak. Azt elfogadom, hogy az ilyen ligetest nehéz
úgy ábrázolni, hogy éjszaka is egyértelműen
követhetők legyenek a nappal is nehezen azonosítható
határok, éppen ezért minden ilyen pont azonosítható
úttól nem volt messzebb 80 méternél, és azonosítható
támadóponttól meg még közelebb. Az persze bonyolította
a helyzetet, hogy ezek nem estek menetirányba, de én pont ezt
tűztem ki feladatul, ki hogy méri fel a terep azonosíthatóságát,
és mikor mekkorát kerül egy fix támadópontért,
illetve ha kiesett a ritmusból, és elvesztette a kontaktust a
térképpel, ami nem volt nehéz, van-e bátorsága
elfutni onnan egy fix pontig és pontosan visszajönni. Ezen az OB-n
ezt szántam feladatnak.
Cserében viszont az egyik pontot 150W-os reflektorral kivilágítottuk,
nem alkalmaztunk rajtkarantént, rengeteg technikai kütyüt felsorakoztattunk,
aminek persze csak a fele működött, új térképet
készítettünk, és nyomdában nyomtattuk a pályákat,
rajtszám, büfé (ami itt nem bevételt, hanem kiadást
jelentett), két projektor, 3 nagy sátor, aggregátor, stb.
És mindezt alig több mint 200 versenyző használta,
1300 Ft /fő nevezési díjért. Aki legjobban megközelíti
a versenyen keletkezett deficitet, jövőre ingyen indulhat a Semmelweis-Tipón!"
Mets Miklós és Marosffy Orsolya
Vissza a Tájoló 2003/8 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!