2003-ban Észtország adott otthont a Junior VB-nek. Én
és a Józsa Gabi autóval mentünk (a terepedzésekre
elvileg nem volt szállítás, de a helyszínen mégis
indultak buszok). A többi versenyző repülővel utazott:
Fekete Zsuzsa, Fekete Anikó, Domján Zsuzsa, Zsigmond Száva,
Gösswein Csaba, Zsebeházy István, Pelyhe Dániel.
A hivatalos terepbemutató előtt két napon ismerkedtünk
a tereppel, a rendezők hivatalos edzőtáborában.
Már itt rájöttünk, hogy a terep teljesen skandináv
jellegű, ami nem is csoda, hiszen Stockholmmal egy magasságban
voltunk. A terepen lévő mocsarakat lehetőleg kerülni,
a gerinceken, dombtetőkön kell haladni. A fehérrel jelölt
erdőben is sok az aljnövényzet, kidőlt fa, a láthatóság
10-30 méter, ami a tájékozódást nagyon megnehezíti.
Fizikailag számunkra szokatlan, a mindenhól puha, süppedős
talaj.
A rövidtáv selejtezője előtt, a terepbemutatók
tapasztalatai alapján, megbeszéltük, hogy csak annak van
esélye aki minimális hibával fut. A tájékozódás
biztonságáért a nálunk megszokottnál jóval
több térképnézéssel és iránytartással
kell versenyezni. Sajnos a versenyláz, rutintalanság több
embernél erősebb volt, mint a megbeszélt taktika. Így
csak hárman jutottak az "A" döntőbe, a többiek
perceket hibáztak. Este az eredmények értékelésénél
rá kellett idén is jönnünk, hogy ha ki van szalagozva
a pálya, akkor is képtelenek lettünk volna az élen
végezni.
A rövidtávú döntőn már a fiúk is
belátták, hogy nincs esély a hatodik helyhez, főleg,
hogy csak a Dani indult az "A" döntőben. Felhívtam
a figyelmüket, hogy a tájfutásban az együttfutás
a taktika egy része, persze nem úgy hogy rá se nézek
a térképre. Aki versenyszerűen futott ill. fut, az tudja,
hogy még annak is egy biztonságot nyújt, aki vezet. Fekete
Zsuzsi a mezőny közepén indult, közvetlen utána
egy finn lány (aki a győztes lett, amit szerintem Zsuzsinak is
köszönhet) A hármas ponttól együtt mentek a 10-es
pontig, sajnos innen még kapott Zsuzsa egy percet a célig. A 10-es
pont egy hármas zöld bozótos közepén egy kis
mocsár volt, ahol a finn versenyző olyan határozottan dobta
be magát, hogy a pontig még látta őt, de mire bélyegzett
eltűnt a szeme elől. A leírtak tények, amik szerintem
nem kisebbítik Zsuzsi nagyon jónak mondható 13. helyét,
inkább dicséret számára, hogy a megbeszélt
taktikát végre tudta hajtani, mind a selejtezőn mind a
döntőn.
A normáltáv a Junior VB-n mindig nagyon elhúzódik,
hiszen mindenki indulhat selejtező nélkül. Meglepően
könnyen el tudtuk dönteni, ki melyik harmadban induljon a mezőnyben.
Erre a napra már fizikailag és idegileg is elfáradtak versenyzőink.
Sajnos nem tudott senki kiemelkedőt nyújtani. Egy rövid momentum,
tanulságként azért kikívánkozik belőlem.
Isti után indult 4 perccel egy jó svéd fiú és
6-tal a rövidtáv bajnoka, Merz. A két "menő"
utol is érte a pálya első harmadában, de nem tudott
velük elfutni, csak két átmenetet. Igaz, az ilyen típusú
terepen nem lehet hagyni, hogy egy kicsit is elfusson az ellenfél, mert
a láthatóság jóval kisebb, mint itthon.
A szünnapon délelőtt fakultatív kulturális
programok közül választhattak a fiatalok. Délután
a váltó terepbemutatója volt. A város széli
mocsaras erdő, patakkal.
A váltó összeállításánál
a fiúkkal gyorsan megegyeztünk (Gösswein, Pelyhe, Zsebeházy),
míg a lányoknál a személyes döntésem
kellett (Domján, Zsigmond, Fekete Zsuzsa). Csaba bátran vállalta
az első futó szerepét, míg a lányoknál
a vita a középső poszton volt Száva és Ancsa
között. Én nem tudtam ott kint figyelembe venni az elnökség
döntését, sőt az előzményeket sem, hiszen
ha tudom, mint egy klubban, hogy ki mit dolgozott előtte, akkor dönthettem
volna szubjektíven. Most viszont csak a kinti futásokat véve
figyelembe a magabiztosabb Száva mellett tettem le a voksom.
Sajnos az első futók után lehetett tudni, hogy most sincs
esélyünk 10-be kerülni. Habár percben kevesebbet kapott
a váltó, mint tavaly, helyezésben mégsem javítottunk.
A pálya gyors volt és egyszerű, futni úgy látszik
sokan megtanultak.
Válogatott versenyzőink megpróbálták magukból
kihozni a maximumot, a legkisebb probléma sem volt velük. Mind a
versenyek között, mind a versenyek alatt tudatosan készültek
ill. álltak rajthoz, de sajnos csak ennyire futotta.
Tapasztalataim, a mezőnyt látva, a tavalyihoz képest nem
változtak. Ahhoz, hogy esélyesként induljon valaki ,elsősorban
fizikailag kell felkészülni!!! Persze vannak tehetségesebbek
és kevésbé tehetségesek, de munka nélkül
nincs esélyünk. Gondoljunk csak bele, hogy bármely ciklikus
sportágban, ahol a világ élvonalába tartozunk, pl.
úszás, kajak-kenu, de a jó versenyzők atlétika,
triatlon, stb. sportágakban is ebben a korban heti 12 edzéssel
készülnek. Biztos vagyok, hogy a tájfutó élmezőny
sem heti 4-7 edzéssel készül. De nézzünk a fiatalabbakat,
egy úszó, kajak-kenus, öttusázó, triatlonos
serdülő ha nem edz napi kettőt, úgy zavarják
el edzésről mint annak a rendje. Ezért értek maximálisan
egyet Lantos Zoli "A" és "B" keretével. Igen
is, a szövetségnek azt a kis pénzét, csak azokra költsük,
akik ezért sokat áldoznak!
Tudom, hogy nem elég fizikailag felkészülni, hanem sokat
kellene erős mezőnyben, nehéz terepen versenyezni. De,
egy ifinek, juniornak ha nincs alapja, teljesen felesleges külföldre
utaznia, mert attól még nem fog egyjegyű eredményt
produkálni, csak ha itthon fizikailag felkészül. És
a válogatott szempontjából szinte mindegy, hogy valaki
20. vagy 50., mert "eladni" csak az 1-6 helyet lehet.
Az eredmények megnézhetők a JWOC honlapján: www.orientererumine.ee/jwoc
Gera Tibor
Vissza a Tájoló 2003/7 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!