Hallva/látva a svájci vb-vel kapcsolatos számokat: a sprinten
2500 néző a célnak helyet adó sportcsarnokban, 10
ezer a terepet alkotó városi utcákon, és 133 ezer
otthon, az élő tv-közvetítés előtt -
továbbá a 202 ezer fiatal, aki a Tájolóban ésTájfutásban
is ismertetett sCOOL program keretében próbálta ki a tájfutást
május 23-án, elgondolkoztam azon, hogy mi mikorra fogunk olyan
látványos versenyek rendezéséig eljutni, amelyek
kívülálló nézőknek is eladhatók.
Ugyan van kezdeményezés: az ob-k ilyen célú pénzbeli
támogatása, de ennek a hatékonysága szerintem megkérdőjelezhető.
A hosszútávú ob még a kihirdetés előtt
megfelelt a követelményeknek. A rövidtávú viszont
szinte semminek, bár a legjobb lehetőségeket kínálta
volna. (Igaz, ezért én is tehettem volna többet, de versenyzőként
nem akartam teljesen belefolyni a rendezésbe.) A középtávúról
szép összegek fejében részletes tudósításokat
olvashattunk a Nemzeti Sportban, a célkialakítás viszont
- ahogy az korábban már meg lett említve ezen újság
hasábjain - itt is bőven hagyott kívánnivalót
maga után, még ha az is volt a legideálisabb célhely
ahhoz a terephez. Azon is lehetne gondolkodni, hogy a következőt,
az éjszakait - jellegénél fogva - érdemes-e egyáltalán
látványosság szempontjából támogatni,
hiszen külső nézőkre valószínűleg
akkor sem számíthatunk, ha többszáz wattos reflektorokkal
világítjuk ki a célt.
Én inkább arra a szintén elhatározott, de halogatott
programra helyezném a hangsúlyt, ami a felszerelések egységesítésére
irányul. A ROB-hoz pl. még állványokat is kölcsön
kellett kérnünk, de másé sem sokkal jobb, elég
csak az SI-hez évente elhasznált több tucat rögzítőre
gondolni, amely nem csak felesleges költség, de egyszer használatos
lévén még a környezetet is szennyezzük vele.
Mivel hosszú távon megtérül, szerintem akár
olyan, első hallásra nagyobb kaliberű dolgok is megvalósíthatók
lennének, mint egy elektronikus kivetítő megvétele.
Igaz, nem úgy kéne kihasználni, mint a legutóbbi
Hungária kupán, ahol gyakorlatilag a madaraknak mutattuk vele
a befutókat, több mint 300 ezer forintért.
De nem csak a külsőségek a lényegesek, magukat a versenyeket
is látványosabbá - és izgalmasabbá - lehetne
tenni különösebb ráfordítás nélkül.
Pl. ha a három selejtezős ob-nkon, a 6 napos Hungáriákon
itthon mára szinte kivesző időkiegyenlítéses
rajtoltatást alkalmaznánk, ahelyett, hogy a végén
induló legjobbak göngyölik fel a mezőny(öke)t.
Ez már bevett módszer külföldön: Svédországban
a hosszútávú ob-t vadászrajttal rendezik egy előző
napi sprintverseny után. És könnyen lehet, hogy ez jövőre
Gödöllőn nálunk is megvalósul, az elnökség
a szeptember eleji ülésen fog tárgyalni az erre vonatkozó
javaslatról.
Persze nem elég látványosabbá tenni a versenyeket,
el is kell vinni az emberekhez. Erre találták ki a városi
sprintversenyeket. Egy másik, Vásárhelyi Tass által
jegyzett javaslat - ami szintén szeptemberben kerül az elnökség
elé -, ezeket futtatná fel itthon a 6 futamból álló
Összetett Rövidtávú Bajnokság megalkotásával.
Ennek kifejezetten az lenne a célja, hogy bejárja a vidéki
városokat, parktérképeket gyártva az iskolák
számára, és kihasználva a viszonylag jó helyi
lehetőségeket a médiába való bekerülésre,
ill. szponzorszerzésre. Utóbbi sikeressége esetén
még akár pénzdíjasak is lehetnének a futamok.
A javaslat szerint a 6-ból 4 futam számítana, és
csak a felnőtt és utánpótlás kategóriákra
terjedne ki. De ezek részletkérdések, szerintem az előző,
HOB-ra vonatkozó javaslattal együtt érdemes lenne - kultúrált
formában - a levlistán megvitatni, már csak azért
is, hogy az elnökségnek se vaktában kelljen döntenie.
Skuló Marci
Vissza a Tájoló 2003/7 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!