Sorozatunkban ismert tájfutók nem tájfutással
kapcsolatos sportteljesítményéről, vagy az élet
más területén folytatott érdekes tevékenységéről
számolunk be.
Most Hidas Sándor szenior tájfutóval beszélgetünk.
"Hidy" 1968 óta igazolt tájfutó, közel két
évtizedig az OSC-ben, majd a KOS-ban versenyzett. 1995-ben igazolt a
Kőbányai Tájfutó klubhoz, ahol három éve
tagja a klub Elnökségének. A tájfutás mellett
15 éve foglalkozik hőlégballonozással is.
- Mikor emelkedtél először a levegőbe és
mivel?
- 1974. július 4-én egy IL 18-as fedélzetén, amikor
a MALÉV menetrendszerű járatával Berlinbe utaztam.
Nagy élmény volt, de tényleg. Azóta is imádom
a repülést, ha rajtam múlna minden repülő eszközt
kipróbálnék. Néhányat már sikerült.
Repültem hőlégballonnal, vitorlázó géppel,
motoros sárkánnyal, helikopterrel, a legendás "Ancsával"
(AN-2). Ültem már vadászgép (Gripen, Mirage) pilótafülkéjében
is (sajnos csak a földön). Remélem, hogy előbb-utóbb
csak összejön egy repülés egy harci géppel is.
Hőlégballonnal egyébként 1988-ban emelkedtem
először a levegőbe.
- Hogyan kerültél a hőlégballon sporttal közelebbi
kapcsolatba?
- A tájfutásnak és a véletlennek köszönhetően.
Történetesen a szomszédom volt ennek a fiatal sportágnak
(az első ballonrepülésre Magyarországon 1977-ben került
sor) azóta már sajnos elhunyt legendás alakja, nagy úttörője
Polgár László. Ő repülte át először
a Balatont hőlégballonnal, sok rekord és bajnoki cím
fűződik a nevéhez. Csapatából távozott
a navigátor, így elkezdett keresni valakit, aki szeret repülni,
nincs tériszonya, tud térképet olvasni és beszél
angolul. Miután tudta, hogy tájfutó vagyok, megkérdezte,
hogy volna-e kedvem "beszállni" a csapatába. Az említett
repülés imádatom miatt gondolkodás nélkül
igent mondtam, és ezt azóta sem bántam meg. Közel
tíz évig aktívan versenyeztem navigátorként,
az utóbbi néhány esztendőben pedig jobbára
versenybíróként, zsűri tagként tevékenykedem.
1990 óta részt veszek a Nemzetközi Hőlégballon
Szövetség munkájában is, mint hazánk helyettes
delegátusa.
- Mondjál néhány mondatot erről a sportról,
szabályairól, versenyrendszeréről!
- A hőlégballon verseny nagyon hasonló egy tájfutó
versenyhez. Itt is térkép segítségével kell
egyik pontról a másikra eljutni, csak nem a terepen futva, hanem
fölötte repülve. Különbség még, hogy
a ponton nem bója van, hanem céltárgy, nem dugni vagy lyukasztani
kell, hanem a jelzőszalaggal célba dobni, ma már nem tájolót,
hanem GPS-t használunk, valamint ha egyszer a ballonnal "elmentél"
a "pont" mellett már nem tudsz visszafordulni.
A hőlégballon versenyen a rendezők igyekeznek a pilóta
és csapata tudását maximálisan igénybe vevő
feladatokat kitűzni. A versenyek szabályzatában előre
rögzített 15-18 féle feladat közös jellemzője,
hogy az 1:50 000 méretarányú térképen nyolc
számjegyű koordinátákkal megadott pontokhoz kell
repülni és ott elhelyezett vagy felfestett célkereszthez
jelölőszalagot dobni. A markernek a célkereszt közepétől
mért távolsága dönti el a helyezéseket. Minden
feladatban a legjobb eredményt elérő versenyző 1000
pontot kap, a többiek arányosan kevesebbet. A versenyek 5-7 napig
tartanak, naponta az időjárás függvényében
2 futamot rendeznek. A futamok előtti kötelező technikai
értekezleten ismerik meg a versenyzők a feladatokat. Egy felszállásból
2-5 feladatot kell teljesíteni. (2-5 pontot kell fogni). Magyarországon
évente 4-5 versenyt rendezünk, beleértve a Nemzeti Bajnokságot
is. Ezek mellett részt lehet venni nagy nemzetközi versenyeken,
és minden évben van EB vagy VB.
- Úgy tudom, nagyon sokfelé jártál már
hőlégballonozni. Milyen versenyek voltak ezek és hol voltak,
milyen eredményeket értél el?
- Valóban sok helyre sikerült eljutnom a hőlégballonozásnak
köszönhetően. Európa sok országában jártam,
a tengerentúlon pedig versenyeztem Kanadában, az USA-ban, a Dél
Afrikai Köztársaságban, de legtöbbször (hétszer)
Japánban. Ott ez a sport rendkívül népszerű,
egy-egy futamot nem ritkán 2-300 ezer néző tekint meg.
Az eredményeket tekintve legbüszkébb arra vagyok, hogy tagja
voltam az 1990-ben, Spanyolországban Európa bajnoki címet
szerzett csapatnak. (Molnár, Hidas, Török, Magyar). Ugyanilyen
összeállításban két évvel később
a Franciaországban megrendezett EB-n hetedikek lettünk. 1991-ben
a kanadai VB-n a 15-ik helyet csíptük el, amely azóta is
a legjobb magyar VB helyezés). Szívesen emlékszem vissza
a dél-afrikai bajnokságon szerzett bronzéremre, és
még inkább a Saga városában (Japán) 1991-ben
elért második helyezésre, mert ott 108 csapat végzett
mögöttünk.
- Voltál már veszély helyzetben repülés
közben?
- Komolyabb veszély helyzetben szerencsére nem. Kisebb-nagyobb
problémák persze előfordultak repülés közben
vagy a leszállásnál, de sikerült mindegyiket megoldani.
Tekintettel arra, hogy a repülés mégis csak egy "veszélyes
üzemmód" nagyon szigorú műszaki, biztonsági,
repülési szabályokkal igyekeznek a rendezők a balesetek,
veszélyes helyzetek előfordulását megelőzni.
Ennek ellenére sajnos bekövetkeznek súlyos, néha halálos
balesetek (Magyarországon szerencsére még nem történt),
melyek nagy részét emberi hiba, kisebb részüket műszaki
problémák okozzák.
- Mi a szép ebben a sportban?
- Az, hogy nagyon sokirányú felkészültséget,
tapasztalatot (repülési, navigációs, meterológiai,
műszaki, biztonságtechnikai) igényel. A tájfutáshoz
hasonlóan a verseny itt is egyszerre jelent nagyfokú szellemi
és fizikai igénybevételt, és itt is a jó
navigáció, a megfelelő útvonalválasztás,
a célok jó megközelítése a meghatározó.
A repülés miatt a versenyzés itt egy fokkal több izgalmat,
nagyobb adrenalin szintnövekedést jelent. Az erdők mezők,
falvak madártávlatú látványa ezen felül
páratlan élményt kínál. Végül,
de nem utolsó sorban rendkívül látványos, nagy
nézőközönséget vonzó sportág.
- Mire fordítasz több időt, a tájfutásra
vagy a repülésre?
- Az elkövetkezendő két évben a hőlégballonozásra.
A Nemzetközi Hőlégballon Szövetség idei kongresszusán
ugyanis Debrecen elnyerte a 2005. évi EB megrendezésének
jogát. Ennek előkészítése illetve a jövő
évi Elő-EB megszervezése erősen igénybe veszi
munkahelyi elfoglaltságom miatt egyébként is szűkös
szabadidőmet. Azért "az első nagy szerelmemhez"
a tájfutáshoz sem szeretnék hűtlen lenni. Amennyiben
szabadidőm és az egyre jobban elhasználódó
"futóműveim" engedik részt veszek tájfutó
versenyeken is, ahogy ezt tettem minden évben 1968-óta megszakítás
nélkül.
- Van valami friss híred a hőlégballon versenyekről?
- Igen, a legfrissebb hír: 13 év után újra magyar
aranyérem az EB-n! Az augusztus 11-16 között Vilniuszban megrendezett
Hőlégballon Európa-bajnokságon nagy magyar siker
született. Végh Sándor és csapata 21 feladat teljesítése
során 16 896 pontot szerezve, 39 ponttal megelőzve a második
helyezettet, megnyerte az EB-t!
- Gratulálok e szép eredményhez és köszönöm
a beszélgetést. Úgy gondolom sok érdekes dolgot
tudtunk meg e nem mindennapi sportágról.
(Schell A.)
Vissza a Tájoló 2003/7 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!