2003. június 6-án, pénteken 4 óra 45-kor lelkesen
indultunk Ópusztaszerre, hogy részt vegyünk a Magyar Honvédség
Amatőr tájfutó bajnokságán és a vele
egy időben megrendezendő Tóth Ágoston emlékversenyen.
Ópusztaszeren a rendezők jóvoltából ingyen
megnézhettük a Feszty körképet. Az eligazításon
megtudhattuk, hogy az ellenőrzőpontokon (nem erre készültünk)
szúróbélyegző lesz. Némi tévelygés
után megtaláltuk a rajtba vezető utat. A rajt 1500 méterre
volt hirdetve. Körülbelül 2 kilométer gyalogolás
után a rajtba igyekvők a 30 fokos hőségben rohanásba
kezdtek. A rajtba érve a versenybíróság tagja L.
K. megnyugtatott bennünket, hogy ő is tudja, hogy a rajt - cél
távolság 2.5 km. A rajtból az első pontra a logikus
út a rajton át vezetett. Az első pont térképen
jelölt helyén (töltés vége), mivel bója
nem volt, a második felé vettem az utam, miközben 150 méterre
belebotlottam a rossz helyre tett pontba. A négyes pont - a kis dombon
- a bozótosban volt, ami azért okozott problémát,
mert csak egyetlen kis résen lehetett hozzá jutni. Az otthoni
tanulmányozás után derült ki, hogy a szimbolban mélyedés
volt megadva. A csaknem minden kategóriát érintő
CV jelölésű pont a térképen egy futható
erdő keleti részén, a nyiladék végén
volt jelölve. A jelölt helyen nem találtam a bóját
ezért mintegy huszonöt perces keresésére indultam.
Nem jártam sikerrel. Többek hiteles információja szerint
mintegy 400 méterre a térképi helyétől, ott
találták meg a bóját a CV jelöléssel.
A következő pontom a határozatlan jelleghatáron, a
térképen nem jelölt objektum volt. Az utolsó előtti
ponton egy kicsit megzavart az egész erdőrészen végighúzódó
(térképen nem jelölt) széles út. Nekünk
(F 60 A) természetesen nem volt frissítő pontunk az 5,4
km-es pályán a 32 fokos hőségben, de mint kiderült
az F21 A-ban sem. Az országúton, tűző napsütésben,
rekkenő hőségben kellett kb. 1,5 km-t megtenni a befutó
ponttól, hogy az emlékparkban lévő célba
érjünk. A célban mosakodási, netán fürdési
lehetőség nem volt. Elterjedt a hír, hogy a füvet
nem mesze locsolják. Néhány mindenre elszánt hőgutától
gyötört versenyző a parkőrök rosszalló pillantásaitól
kísérve a locsolók alá állva zuhanyozott
le.
Azok többsége, akik életükben először voltak
tájfutó versenyen megfogadták, hogy ezt többé
nem is teszik. Az eredményhirdetésen az első helyezettek
kupát, a rendezők pedig ajándékot vehettek át
a jó rendezésért.
Vass Tibor
Vissza a Tájoló 2003/6 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!