Olvasói levelek - Kommentár nélkül


2003. június 6-án, pénteken 4 óra 45-kor lelkesen indultunk Ópusztaszerre, hogy részt vegyünk a Magyar Honvédség Amatőr tájfutó bajnokságán és a vele egy időben megrendezendő Tóth Ágoston emlékversenyen.
Ópusztaszeren a rendezők jóvoltából ingyen megnézhettük a Feszty körképet. Az eligazításon megtudhattuk, hogy az ellenőrzőpontokon (nem erre készültünk) szúróbélyegző lesz. Némi tévelygés után megtaláltuk a rajtba vezető utat. A rajt 1500 méterre volt hirdetve. Körülbelül 2 kilométer gyalogolás után a rajtba igyekvők a 30 fokos hőségben rohanásba kezdtek. A rajtba érve a versenybíróság tagja L. K. megnyugtatott bennünket, hogy ő is tudja, hogy a rajt - cél távolság 2.5 km. A rajtból az első pontra a logikus út a rajton át vezetett. Az első pont térképen jelölt helyén (töltés vége), mivel bója nem volt, a második felé vettem az utam, miközben 150 méterre belebotlottam a rossz helyre tett pontba. A négyes pont - a kis dombon - a bozótosban volt, ami azért okozott problémát, mert csak egyetlen kis résen lehetett hozzá jutni. Az otthoni tanulmányozás után derült ki, hogy a szimbolban mélyedés volt megadva. A csaknem minden kategóriát érintő CV jelölésű pont a térképen egy futható erdő keleti részén, a nyiladék végén volt jelölve. A jelölt helyen nem találtam a bóját ezért mintegy huszonöt perces keresésére indultam. Nem jártam sikerrel. Többek hiteles információja szerint mintegy 400 méterre a térképi helyétől, ott találták meg a bóját a CV jelöléssel. A következő pontom a határozatlan jelleghatáron, a térképen nem jelölt objektum volt. Az utolsó előtti ponton egy kicsit megzavart az egész erdőrészen végighúzódó (térképen nem jelölt) széles út. Nekünk (F 60 A) természetesen nem volt frissítő pontunk az 5,4 km-es pályán a 32 fokos hőségben, de mint kiderült az F21 A-ban sem. Az országúton, tűző napsütésben, rekkenő hőségben kellett kb. 1,5 km-t megtenni a befutó ponttól, hogy az emlékparkban lévő célba érjünk. A célban mosakodási, netán fürdési lehetőség nem volt. Elterjedt a hír, hogy a füvet nem mesze locsolják. Néhány mindenre elszánt hőgutától gyötört versenyző a parkőrök rosszalló pillantásaitól kísérve a locsolók alá állva zuhanyozott le.
Azok többsége, akik életükben először voltak tájfutó versenyen megfogadták, hogy ezt többé nem is teszik. Az eredményhirdetésen az első helyezettek kupát, a rendezők pedig ajándékot vehettek át a jó rendezésért.

Vass Tibor



Vissza a Tájoló 2003/6 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!