Ismét kiváló rendezői munkát végzett a szentendrei Hegyisport SE, ezúttal Jankó Tamás vezérletével és a UNITIS Rendszerház Rt. támogatásával. A verseny központjául a Törökbálinti Torna Club erdőkkel-hegyekkel körülvett sporttelepe szolgált. Innen kiindulva Budapest felé a Kamaraerdőt is magában foglalta a térkép, valamint a törökbálinti gyümölcsösöket (szerencsére már érő meggyfákkal), egy kis településrészt és a sajnos a község nem hivatalos szemétlerakójává lett füves-bokros fennsíkot.
A versenyt jelentős kampány előzte meg, időpontja a "Monarchia" tájkerékpáros versenynaptárával összhangban lett kiválasztva és a mindig naprakész, háromnyelvű honlapon tájékozódhattunk a legfrissebb információkról. Ezeknek köszönhetően valóban "nyílt" bajnokság volt, osztrák, német és szlovák résztvevőkkel a hazaiak mellett. Mivel az említett országokból a legjobbak is eljöttek, éles küzdelem alakult ki a helyezésekért. A dobogót a legtöbb kategóriában külföldiek foglalták el. Apropó, eredményhirdetés: külön értékelték a Magyar Bajnokságot, már ahol volt legalább 4 érvényes idővel rendelkező magyar állampolgár (sajnos pl. női elitben nem jött össze a szükséges létszám). Férfi Elitben Magyar bajnok Viraszkó Zoltán hosszútávon, majd holtversenyben Paulovits László és Viraszkó Zoltán rövidtávon. A győztesek és dobogósok sok, szép és értékes tiszteletdíjat vehettek át a négy(!)nyelvű oklevéllel együtt.
És akkor még pár szó a verseny "érdemi"
részéről: Természetesen mindkét nap új,
tájkerékpáros térképen zajlott SportIdenttel.
Első nap délután bő 30 fokos kánikulában
vághattunk neki az ideális esetben letekerendő 31,5 (Férfi
elit), illetve 20,4km-s pályáknak, még szerencse, hogy
nem túl sok (500 m-nél kevesebb) szinttel. Azért embert
próbáló volt ekkora hőségben! Hiszen a pálya
nagyobb része a tűző napon haladt. Természetesen
volt oázis a sivatagban (frissítőpont), meg technikás
ösvények le-föl. Ezen a napon a nagyobb haladási sebességet
lehetővé tevő hosszú átmenetek domináltak,
többségében jól tekerhető, széles utakon.
Másnap a rövidtávú verseny főleg a törökbálinti
erdőben zajlott, ami meglehetősen szintes, viszont valóban
erdő (árnyékot ad, amire volt szükség vasárnap
is). E napi pálya technikásabb volt mind tájékozódásilag,
mind pedig kerékpározásilag. A pálya egy része
áthaladt egy felhagyott, már érő gyümölcsösön…
Egy másik része pedig a környék türelmi zónáján…
a szenior szlovák versenyzőnő a célba érkezvén
fülig érő szájjal magyarázott valamit anyanyelvén,
amiből a kulcsszót azért sikerült elcsípnünk:
"oral sex, oral sex!"
Marosffy Orsi
Vissza a Tájoló 2003/6 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!