KOB, VOB 2003. június 28-29. Pilisszentkereszt, Hosszú-hegy
Alig több, mint két hónap után ismét a Hosszú-hegyre
invitálta a tájfutók népes táborát
a Postás-MATÁV SE, ezúttal az országos középtávú
és váltóbajnokságra.
Népes tábort írtam, és nem véletlenül.
Az elmúlt évi KOB-gal összehasonlítva szembetűnő
a rajthozálltak létszámának növekedése.
FN14-21 kategóriákban az összlétszám növekedése
25%-nyi, köszönhetően elsősorban a felnőtt kategóriáknak,
ahol 46 (ffi), illetve 65 (női) %-kal többen indultak. Ez persze
sajnos egyúttal azt is jelenti, hogy az örvendetes növekedés
nem az utánpótlás korosztályok létszámában
állt be egyik évről a másikra, ott alig észlelhető.
(A minden versenyen szorgalmasan megjelenő szeniorokat nem számoltam
össze, de - a hazai szokásoknak megfelelően - ezúttal
is nagyjából a mezőny felét alkották.) A
fentiek fényében kevésbé érthető,
hogy a második napra - relatíve - miért fogyatkozott meg
a létszám. Ismét csak a tavalyi váltóbajnoksághoz
viszonyítva, alig nőtt az elindult váltók száma,
sőt néhány kategóriában - F21-ben is! - csökkent.
Akik viszont végig bírtuk a kétnapos megpróbáltatást,
elsősorban a meleget, azok elmondhatjuk, hogy megérte. A postások
- a tőlük már megszokott - magas színvonalon rendezték
meg mindkét bajnokságot. A lebonyolítás gördülékeny,
pontos, a cél és környékének berendezése
- a lehetőségekhez képest - optimális volt. A hangosítás
az első napon kicsit gyenge volt, de a második napra (amikor igazán
nagy szükség volt rá) megfelelő lett. Az objektumokkal
"túlterhelt" terepen izgalmas, pörgős pályákat
kaptunk, egyedül a döntő elején sokaknak beiktatott,
hosszú átmenetet hagytam volna ki.
A térképpel személy szerint sokat küzdöttem.
(Ez bizonyára az én hibám is.) Nem a rengeteg apró
objektummal volt bajom, azok a "helyükön" voltak - legföljebb
néhol több volt a jelöltnél. Alaposan megzavart viszont
néhány nem jelölt ösvény, és még
inkább a fedettség ábrázolása. Ez utóbbi
általában is a legszubjektívabb alkotóeleme a tájfutó
térképeknek. Egész biztosan sokan sokféleképpen
láttuk pl. a cél fölötti, homogén egyes zöldnek
jelölt hegyoldalt, ami - a fölötte lévő résszel
együtt - inkább volt az egyes zöld, a fehér erdő
és kisebb ligetesek ábrázolhatatlan kavalkádja.
Néhány helyen pedig (pl. az 55-ös árok déli
oldalán) az volt az érzésem, hogy a térkép
nem annyira a futhatóságot, mint inkább a láthatóságot
ábrázolja. A nyerő taktikát sajnos csak az eredményhirdetés
előtt árulta el nagy tudású Mesterem (akkor találkoztunk
össze): iránymenet, távolságmérés, semmi
egyébre nem figyelni. Ő ezzel - bár csak délután
látta a terepet - bajnok lett…
A Hosszú-hegy ezen északi részének egyetlen hiányossága
az, hogy nagy létszámú versenyző számára
nincs igazán jó versenyközpont rajta. A felhagyott kőbánya
festői háttér az egyéni bajnokság céljául
- különösen pedig az eredményhirdetés számára
-, de a terepről érkezve csak egy irányból közelíthető
meg biztonságosan, így már szombat délután
ismerős volt a befutó és közvetlen környéke.
(Csendben megjegyzem, hogy azért a döntőre át lehetett
volna helyezni a 31-es pontot.) A váltóbajnokság különösen
sokat vesztett a szokásos hangulatából a helyszín
miatt. Nem volt hosszú, szurkolásra alkalmas rajtkordon, nem volt
látható átfutópont - a rádiós pontról
közvetített, és többé-kevésbé pontosan
felírt rajtszám-lista nem pótolja ezt -, és nem
volt jól látható befutó kordon sem, a versenyzők
csak az utolsó 20 m-en bukkantak elő az erdőből.
Igaz az is, hogy befutó csatát összesen két kategóriában
- F18 és F145 - láthattunk (volna). Így aztán a
versenyzőtársak, váltótársak csendben, tehetetlenül
várakoztak, semmi drukkolás, semmi adrenalinszint emelkedés.
Hiányzott!
Néhány szó az eredményekről. A felnőtt
kategóriákban nem történt meglepetés: Oláh
Kati és Lévai Ferenc - mindketten meggyőző fölénnyel
- besöpörték újabb bajnoki aranyukat. A váltóbajnokságot
mindkét felnőtt kategóriában a DTC nyerte. Meglepő
(és a színvonalra nézve szomorú), hogy csaknem minden
kategóriában percek, nem egyszer tízpercek vannak a dobogósok
között is.
Az eredményhirdetések ünnepélyesek, egyúttal
pergőek voltak. Az egyéni eredményhirdetés elején
külön köszöntötték az ifjúsági
EB érmeseit, akiknek Hajdú István egy-egy ajándék
kosarat adott át.
Végül még egy dolog, ami különösen örvendetes:
a versennyel kapcsolatos népszerűsítő tevékenység.
A rendezők és a sajtófelelősök mindent megtettek
a maguk részéről, kezdve a reklámul is szolgáló
országúti tábláktól, folytatva a televíziósok
helyszínre hívásán át, egészen a NS-ban
az elmúlt héten és a bajnokságról megjelent
cikkekig. Minden elismerés megillet mindenkit, aki ebben a munkában
részt vett. De mindez nem jöhetett volna létre az ifi EB
nagyszerű eredményei nélkül, mert a médiát
leginkább az eredmények érdeklik, arra hajlandó
rámozdulni. Legközelebb a felnőtt versenyzőinken sor!
KD
Vissza a Tájoló 2003/6 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!