Az idei év második országos bajnokságára
"Mi", Budapest környékiek úgy gondoltuk, könnyen,
gyorsan eljutunk, hiszen Gödöllô egy ugrásra van csupán
a fôvárostól. A jó idô azonban az utakra csalta
a fél országot, így bizony jó ideig csigalassúsággal
haladtunk az M3-ason végcélunk felé. A versenyközpont
és a cél az Agrár Egyetem Sportközpontjában,
jó parkolási lehetôséggel, igazán látványos
módon lett kijelölve, ennél sokkal jobban bevinni a versenyt
a városba nem igen lehet, ezzel együtt - ahogy megfigyeltem - a
tájfutókon kívül sajnos nem túl sok érdeklôdôt
vonzott az esemény, legfeljebb az egyetem aulájában zajló
cukorbetegek konferenciájának néhány résztvevôjét
(lehet, hogy nekik is jobb lenne, ha inkább futnának). Egy ilyen
parkverseny elônye, hogy az ember igazán kellemes körülmények
között viszonylag gondozott területen heverészve várhat
a rajtjára, akár ha strandon lenne.
A két futam között az érdeklôdôknek módjában
állt - jó borsos áron - megnézni a királyi
kastélyt, s aki figyelmesen nézelôdött láthatta,
hogy a sport már Erzsébet királyné idejében
is a kultúra részét képezte, hálószobájában
bordásfal, gyuru és kötél volt felszerelve, amin Ô
naponta tornagyakorlatokat végzett, nem is beszélve napi többórás
lovaglásairól, késôbb gyalogtúráiról.
A rendezôk ügyesen választották szét a selejtezôt
és a döntôt, két kicsit különbözô
terepen futhattunk. A selejtezô igazi park, a döntô kicsit
futósabb, városiasabb terepen zajlott és annak ellenére,
hogy hallottam innen-onnan megjegyzéseket: "a két terepet
cserélni kellett volna, a selejtezôn rendezni a döntôt",
vagy "a döntôn néhány versenyzôt itt-ott
megzavart a fedettség". Azt gondolom az ilyen jellegu versenyhez
ez megfelelô terep volt, zökkenômentes és látványos
rendezéssel, egy-egy elvérzett versenyzôtôl eltekintve
reális eredményekkel.
Érdekes, mindig akad közöttünk olyan versenyzô,
aki nem magában, hanem a külsô körülményekben
keresi kudarcának okát, ô tudja miért. Szerintem
az a célszeru, ha az ember azt tanulja meg, hogy akkor és ott
produkáljon, amikor és ahol éppen kell! - a külsô
körülményektôl függetlenül!!, valamint hogy
képes legyen maximálisan résen lenni, - véletlenek
ugyanis nincsenek.
A versenyen megfelelô volt a hangosítás, bár - lehet,
hogy öregszem - engem már zavar az a fajta "zene" ami
ilyenkor szól. Mi lenne, ha egyszer valamiféle nyugtató
zenét is hallhatnánk több órás jelenlétünkkor?
- szívesen szolgálok ötletekkel.
Az eredményhirdetés jó hangosítással, szép
környezetben ünnepélyesen zajlott, nem volt foghíjas
dobogó, öröm hogy a helyezettek hiánytalanul megjelentek.
Az eredmények a mellékletben találhatók.
Horváth Magda
Vissza a Tájoló 2003/5 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!