Aki május 16-án az esti órákban a 21-es busszal
a Széchenyi-hegyre igyekezett, meglepôen sok tájfutóval
találkozhatott útközben. De érdekes módon öltönyös,
nyakkendôs, ünneplôbe öltözött, többnyire
szenior korú versenyzôk voltak ôk és nem valamelyik
ismert versenyközpontba igyekeztek, hanem valamennyien a víztoronnyal
szemben található Hotel Sunlight közelében lévô
megállónál szálltak le. Mindnyájan egy helyre
igyekeztek, Dr. Fekete Jenô, azaz Svarc személyes meghívásának
tettek eleget. A BTFSZ elnöke ugyanis ezen a napon ünnepelte 60. születésnapját
és ebbôl az alkalomból kapott meghívást 102
barát, rokon, munkatárs és sporttárs az esti vacsorára
a szálló éttermébe. Hogy csak a sportolókról
szóljak, a BTFSZ elnöksége mellett ott voltak a MAFC egykori
és mai versenyzôi, a régi válogatottak tagjai, sok
sportbarát. Úgy gondolom a sajtón keresztül ezúton
is gratulálhatunk a születésnap alkalmából,
jó egészséget kívánva az elnöknek. A
Tájoló szerkesztôsége ez alkalomból kereste
meg Fekete Jenôt és érdeklôdött az elmúlt
évtizedekben történt eseményekrôl, természetesen,
ami a sport területén történt.
- Mikor és hogyan kezdted a tájfutást?
- Elsô versenyemen 11 éves koromban, 1954-ben indultam a Bakonyban.
Ez egy akkori szabályok szerint lebonyolított éjszakai
verseny volt, angyalos térképen, szerkesztett pontokkal. A verseny
ideje alatt zuhogott az esô és én a fél versenyt
végigbôgtem. A MOTIMTE színeiben indultam, 3 fôsek
voltak a csapatok és én a legfiatalabb versenyzô voltam,
korengedély kellett az induláshoz. Jó eredményt
értünk el, az élmezônyben végeztünk, de
ez természetesen nem rajtam múlott. Az akkori versenyek jó
iskolát jelentettek, a kitartás, a csapatszellem érvényesült.
A folytatás nem volt túl intenzív, az általános
iskola és a gimnázium éveiben csak néhány
versenyen indultam. Egyetemi éveim alatt teljesen kimaradt a tájfutás,
de azt követve a BEAC színeiben kezdtem újra a versenyzést.
- Milyen eredményeket értél el ebben a sportágban?
- Élversenyzô sohasem voltam, de a másodosztályú
versenyeken biztos csapattagnak számítottam és néha
még gyôztem is. A MAFC volt a nagy ellenfél, az egyik Hungária
kupán sikerült legyôzni ôket és megnyerni a versenyt.
- Azt tudjuk, hogy évekig végeztél edzôi munkát,
de versenybíróként is dolgoztál?
- 1967-ben lettem versenybíró és sok verseny rendezésében
vettem részt a BEAC-ban. Ebben az idôszakban lett az Eötvös
egy nagy nemzetközi verseny és a Kilián is kinôtte
a korábbi gyermekbetegségeket. 1969-ben kértek fel a BEAC
ifi csapat edzôjének. A 70-es években edzôi képesítést
szereztem a TF-en, majd a MAFC-ban másodállású edzôként
dolgoztam. 1974 és 1980 között a junior és utánpótlás
válogatott edzôjeként tevékenykedtem. Az edzôi
munka az 1983-as VB miatt maradt abba, de a VB után még hat évig
voltam a MAFC edzôje.
- Kik dolgoztak a kezed alatt és milyen eredményeket értek
el?
- A válogatottban sok kiváló versenyzô volt ebben
az idôben, így a teljesség igénye nélkül
Széles Gábor, Kelemen János, a pécsi Szabó
Laci, Gyurkó László, Dosek Ágoston, Szieberth Péter,
Kiss Zoltán, Kármán Kati, Rostás Irén stb.
A BEAC-ban a hatszoros magyar ifi bajnok csapat tagjai: Kovács Gábor,
Quirico Domonkos, Nagy András, Krolopp Frici, Hegedüs Ábel.
A MAFC-ban abban az idôszakban Széles Gábor, Harkányi
Ádám és Balla Sándor nyert egyéni OB-t és
a csapatbajnokságon is nyert egy alkalommal a MAFC csapata.
Az edzéseken nagy súlyt helyeztem a fizikai és technikai
feladatok helyes arányára. Garay Sanyi edzésmódszerét
kiegészítve az atletikus edzéseket technikai motívumokkal
ötvöztem. Ebben az idôszakban írtam azt a kis könyvemet,
amelyben a technikai feladatokat gyujtöttem csokorba.
- Melyik volt a legnagyobb tájfutó esemény életedben?
- Minden bizonnyal az 1983-as magyarországi VB. A Szervezô bizottság
vezetôjeként dolgoztam, az én feladatom volt minden, amit
a térképen és pályán kívül meg
kellett oldani. A feladat nagyságát jelzi, hogy a VB elôkészítése
és idôtartama alatt 23 kilót adtam le az akkori 95 kilós
súlyomból. A VB után általános volt a résztvevôk
véleménye, hogy ez egy nagyon jó otthonos hangulatú
VB volt.
- Dolgoztál valamelyik szövetségben is?
- Igen, az MTFSZ elnökségi tagja voltam a VB elôtt és
után is. Ezen kívül az edzôbizottság vezetôje
is voltam az MTFSZ-ben. A BTFSZ-ben 1994 óta töltöm be az elnöki
funkciót.
- Tizedik éve vagy a BTFSZ elnöke. Ilyen hosszú idô
alatt sok minden történik egy szövetség életében,
mire vagy leginkább büszke ez alatt az idôszak alatt?
- Valóban sok minden történik ennyi idô alatt. Egyik
nagy feladat volt az utánpótláscsoportok pályázati
rendszerének kialakítása - amíg volt erre pénz.
Most ismét azon fáradozunk, hogy új módszerekkel,
másképpen mint eddig, próbáljuk serkenteni és
elôsegíteni Budapesten az utánpótlás bôvítését
és nevelését. Elnökségem ideje alatt hoztuk
létre a "Budapest Tájfutója" díjat, amelyet
évente a legeredményesebb budapesti felnôtt és utánpótláskorú
versenyzôk kapnak. Évek óta a holt idény sikeres
rendezvénye a Budapesti Tájfutó Napok, amit szintén
ebben az idôszakban kezdtünk szervezni. És a legutóbbi
újdonság a Budapest Tájfutó Sportjáért
Díj, amelyet ebben az évben alapítottunk.
- A legutóbbi közgyulésen bejelentetted lemondási
szándékodat. Komolyan gondoltad?
- A legkomolyabban. Ez nem újdonság, hiszen az elnökség
tagjai már korábban tudták, hogy az elmúlt választásoknál,
amikor Vass Laci fôtitkár távozott, azt mondtam, hogy még
két évig vállalom az elnöki funkciót, hogy
ne egyszerre menjen el a szövetség mindkét vezetôje.
Ez a két év most év végén jár le,
ezért jelentettem be a közgyulésen is ezt a szándékom.
Így lesz elég felkészülési idô az új
elnök megválasztására.
Köszönöm a beszélgetést, további jó
munkát és jó egészséget kívánok
életed hetedik évtizedének elsô napjaiban.
Riport: Schell Antal
Vissza a Tájoló 2003/5 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!