Amíg a "hagyományos" versenyek szervezôi nálunk
azzal küszködnek, hogy lehetne legalább annyi résztvevôt
kicsábítani, hogy ne legyen ráfizetéses a rendezvény,
addig az extrém megmérettetések arányaikhoz képest
jobban vonzzák a magukat kipróbálni vágyókat.
Gondolok itt a Gigasprint diadalmenetére, tájfutók utcai
futóversenyen való részvételére, vagy akár
a múlt hét végén zajlott 24 órás tájfutó
váltóversenyre.
Néhányan már hónapokkal ezelôtt elhatároztuk,
idén ismét nekivágunk. Minden hasonló út
sok szervezéssel jár, ez sem volt kivétel, de a sok munka
bónuszaként elértük, hogy a "keletieknek"
kedvezményes nevezési díj egy részét természetben
róhassuk le. Mielôtt bárki továbbgondolná
a dolgot a résztvevôk névsorának tanulmányozása
mellett, a száraz valóság, hogy orosz tájolókat
vittünk, viszonylag jó árfolyamon.
Több mint 900 km autózás után, szép napos idôben
érkeztünk meg péntek este a dél-thüringiai városka
határában fekvô, gyerekkorom DDR-jét idézô
- az esôben is fehér zoknit és szandált viselô
szigorú úszómesterrel felvértezett - erdei strandra.
Ott aztán kisebb csoda történt. Szerintem a legöregebb
helyiek sem emlékezhettek olyanra, hogy szezonnyitás elôtt
egy nappal bemehetett valaki a medencébe. Márpedig Csokis Péter
lecsúszott a mennydörgésszeru hangot hallató fém
csúszdán, csobbant, és nem szólalt meg sem síp,
sem hangosbeszélô. Ezután többen bemerészkedtek.
A sörsátorral már nem voltunk ilyen szerencsések,
mint késôbb kiderült, nem csak sátorverés utáni
folyadék beviteli igényeink elôzték meg a rendezôk
szándékait. A vezetô csapat már délután
_ 6-kor eljutott a fél kilenctôl tervezett szürkületi
pályákhoz, elôbb mint a felvezetés, és olyanra
sem emlékszik senki, hogy a gyôztes csapat (28,5 perccel) zárás
elôtt befejezte volna mind a 38 kituzött pályát. (Nekik
nem is 24 órás volt a verseny!)
Egyébként a rendezés jó volt. Tanulva a két
évvel ezelôtti hibából, ezúttal kellemes,
áttekinthetô cél-, váltó- és kempinghelyet
találtak a rendezôk. Még a sátraknál is hallani
lehetett, hogy a hangosbemondón keresztül percekig (igazából
csak 81 hosszúnak tunô másodpercig,) hívják
váltótársamat a váltáshoz, mialatt én
elôbb izgatottan ugráltam, majd a célban található
padon üldögéltem.
Érkezéskor egy rétre irányítottak, ahol katonásan
ki volt jelölve a sátorhely és a parkoló. Ezt muszáj
leírni, aki nem szokott rendezni ugorjon. A területet kilenc képzeletbeli
négyszöget tartalmazó területekre osztották.
A belsô négy rácspontba egy-egy karót vertek, melyen
a téglalap száma és a négy, ebben a rácspontban
találkozó négyszög betujele volt. Két szomszédos
oszlop egymás felé nézô részén ugyanaz
a betu. Így mindenki tudhatta, hogy melyik és mekkora terület
áll a csapat rendelkezésére. Parkolni a téglalapok
hosszabbik oldalainál lehetet, ami szintén ki volt jelölve
kordonnal, meghagyva a szomszédos területek között vezetô
úthoz a bejárást. Két-három ilyen egységhez
tartozott 3 Mobil WC.
Meleg zuhany, (külön fiú, külön lány) végig
üzemelt, a célkapu és egyben "stúdió,
valamint a térképek kiadására szolgáló
fedett folyosó évek óta kiválóan üzemel,
újdonság volt idén a két helyen is nagy monitoron
látható folyamatos eredménykijelzés.
A vendéglátóipari egységek viszont nem álltak
a helyzet magaslatán, muködésük szintén gyermekkoromat
idézte.
A terep sokkal jobb volt a 2001-es jénai erdôknél, zalai
erdôkre emlékeztet, nem túl bonyolult domborzat, völgyek,
utak, aljnövényzet, csalán. Valódi tájékozódási
feladatot a két utóbbi jelentett éjszaka köddel kombinálva
annak, akinek nem köszöntek vissza a nappal fogott pontok és
lefutott átmenetek
A terep nem volt nagy, É-i része kellemes plató, a cél
környéke, keleti oldala meglehetôsen meredek hegyoldal. Ebbôl
következôen volt olyan szerencsés, aki szinte minden alkalommal
egy jó kis fölfelével kezdett, én pl. nappal, majd
éjjel is ráadásul ugyanarra a pontra. Rövid, hosszú,
könnyu, nehéz, nappali és éjszakai pályák
voltak, valamint sötétedéskor a kötelezô szürkületi
pályák, az elején és a végén meg farsták,
ha már minden elôzô elfogyott. Idén határozottan
???
Kiderült, hogy a nehéz ott elsôsorban fizikai fogalom. Például
az egyik éjszakai könnyu végig úton haladt, harmadában
településen belüli egyetlen betonúton.
A helyieknek viszont szemmel láthatólag már ez sem volt
egyszeru feladat. Valószínu nincs nagy kultusza ott az éjszakai
versenyzésnek. Mi mindig javítunk helyezéseinken az éjszakai
szakaszban, fôleg a középmezônyben. Ennek persze az
is oka lehet, hogy nem megyünk ki "szakavatott" kísérôk
nélkül, akik ébresztenek, etetnek, ránk kötözik
a lámpákat, sôt a futás végén akár
le is bontják. Idén a három csapatot Dankó Pista
és Kocsis/Csokis Péter istápolta.
Az idôjárás megint kitett magáért. Gyönyöru
napsütésben érkeztünk, majd a rajt elôtt fél
órával esni, 10 perccel késôbb ömleni kezdett
az esô. A tömegrajt befutott az erdôbe, két percre rá,
hatalmas mennydörgéssel kísért villám csapott
bele a hegybe. Szerencsére nem oda, ahol futottak, de az elsô futóinkon
szerintem csak a zuhogó esô mosóhatása miatt nem
látszott az ijedtség nyoma. Délutánra aztán
elállt, majd vasárnap napos idôben indultunk visszafelé.
A térkép alapanyaga nagyon jó volt, a szakadó esô
ellenére végig szinte gyurôdésmentes és olvasható
volt. Aki csak a térképet látja utólag, azt sem
hiszi el, hogy már futottak vele, hát még ömlô
esôben.
Magyar gyôzelem
Az 1. helyen a négy országból összeálló
Söders & Co csapata végzett (Ingo Horst, Domonyik Gábor,
Anke Xylander, Christer Ivarsson, Atle Iversen, Arntraut Götsch), ôk
28,5 perccel zárás elôtt befejezték a kituzött
38 pályát, lehet, hogy még egyet le tudtak volna futni
….
A 2. helyezett német (szocreál) Dynamo és a harmadik, fél
bolgár válogatottat felvonultató Akademik is teljesíteni
tudta az összes pályát.
A legjobb magyar csapat - Best of Tipo néven - 36 pályáig
jutott. Ez a hatodik helyre volt elegendô (Miháczi Z., Scultéty
M., Gyimesi Z., Marosffy O., Harkányi Á., Wengrin Á.),
24. OSC Ameisen (Gárdonyi M., Hites V., Füzi A., Gárdonyi
R., Bugár J., Mets M.) 31 váltás,
42. Tipo (Molnár A., Benke G., Faggyas L., Lengyel A., Urbán I.,
Prinzhausen J.) 29 váltás.
Domonyik Gábor mellett Scultéty Marci tudott pályagyôzelmet
elérni, éppen Doma elôtt.
Doma 5x elsô, 1x második és 1x ötödik (de itt
az elôtte végzôk világosban futattak) helyet ért
el, míg Sculo 1 elsô és 3 második helyet szedett
össze.
Mets Miklós és Miháczi Zoltán
Vissza a Tájoló 2003/5 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!