Prágai Húsvét


Az elmúlt években olyan érdekes és színes leírások jelentek meg a korábbi Prágai Húsvét versenyekről, hogy elhatároztuk, idén megnézzük mi is. Előre elárulhatom, hogy jó döntés volt. Akik jártak már akár jicini, akár novy-bori versenyeken, azok már találkoztak a fantasztikus homokkő alakzatokkal. A szerencsésebbek még a Prachovske-skali védett területén belül is futhattak néhány évvel ezelőtt. A mostani terep talán még annál is érdekesebb, nehezebb volt.
Prágától északra kb. 60 km-re, Melnik és Mlada Boleslav között, Kokorin várától néhány kilométerre, Dobren nevű faluban volt az első két napon a cél. A táj egy darabig nem árul el semmit abból, ami a versenyzőkre vár. Kellemes dombok, főleg lombos erdők közt vezet fel az út egy olyan fennsíkra, ahol megművelt földeket, kisebb erdőfoltokat lát csak az ember. Majd Horni Vidimen áthaladva végre homokkövek között kanyarog az út, néhol úgy beszűkülve a sziklák közé, hogy két autó csak nehezen fér el egymás mellett. A falu nagyon rendezett, a régi típusú faházak szépen karban vannak tartva, az udvarokon márkás új autók állnak. (Lehet, hogy gazdagék vásárolták fel itt a házakat?)
Az időjárás sajnos ellenünk dolgozott. Az előző napi 17-18 fokból csak 1 fok maradt, igaz, hogy pluszban. A rajt után az eső is rákezdte. Másnap is ilyen, hol esik, hol süt, de hideg időjárásunk volt, csak a vadászrajtos harmadik napra sütött ki a nap, bár a szél továbbra is erős maradt. Ez sem rontotta el azonban a kedvünket, mert a terep csodálatos. Mély, kacskaringós völgyek, amelyek oldala tele van homokkő alakzatokkal., több helyen legalább két "emeletben". A pontokat meg persze ezek közé rejtették. Hasadékok, átjárók, szikla lába, szikla teteje és rengeteg, más pálya számára kihelyezett (nekem zavaró) pont. A folyamatos figyelést, koncentrálást nehezítette, hogy a viszonylag rövid pályákhoz sok szint tartozott (pl.3.500/380 vagy 4.400/470) és legalább 20 pontot kellett megkeresni. És ez volt mind a 3 nap! Gyakorlatilag ugyanannak a térképnek a 3 csücskét jártuk be, a nagyobb pályák természetesen némi átfedésekkel. A rendezőket külön dicséri, hogy ennyi igazán nehéz pont mellett egyetlen "elrakott" pont, egyetlen óvás sem volt!
Amiről külön szeretnék szólni, az a szalagos pályák kihelyezése. Kiválóan oldották meg. Szándékosan nagy kerülőket szalagoztak be a sziklák közé. Aki ezt az útvonalat követte, nagy élménnyel lett gazdagabb, de nyerni nem tudott. A pontok maguk egyszerűek voltak, nem is dugták el őket, viszont a megközelítés mikéntjét lehetett igazából megtanulni, gyakorolni. Az én fiam is nagyon élvezte, bár a sok rövidítés miatt szikla hiánya volt, amit a verseny utáni kirándulással kellett pótolni.
Egy jó tanács azoknak, akik kedvet éreznek a jövő évi induláshoz. Annyi látnivaló van akár a térképen való, akár a Kokorin völgyben és az abból kiágazó mellékvölgyekben való kirándulásokon, hogy valahol itt, a versenyközpont környékén célszerű lakni. Mi Prágában laktunk, de városnézésre (sörözésre) igazából csak a verseny után, vasárnap délután és hétfőn délelőtt volt idő. A napi oda-vissza utazgatás időben és árban is sok volt.
A sok magyar induló mellett szlovákok, lengyelek, franciák és rengeteg német tájfutó erősítette a cseh, amúgy is erős mezőnyt.
Ha szereted a technikailag nehéz, gondolkodtató pályákat és nem zavar, hogy még a győztesek sem bírnak 10 percen belüli átlagot menni, akkor csak javasolni tudom ezt a versenyt jövőre is. 3 nap garantáltan a sziklák között, lényegesen olcsóbban, mint a nyári cseh versenyeken, ahol csak a legjobb esetben van 3 nap a sziklásban az ötből. Igaz, hogy az időjárás tud ilyen lenni, mint a mostani volt. Bár voltam én 5 napig szakadó esőben Jicinben...


Szöveg: Bugár József



Vissza a Tájoló 2003/4 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!