Az elmúlt években olyan érdekes és színes
leírások jelentek meg a korábbi Prágai Húsvét
versenyekről, hogy elhatároztuk, idén megnézzük
mi is. Előre elárulhatom, hogy jó döntés volt.
Akik jártak már akár jicini, akár novy-bori versenyeken,
azok már találkoztak a fantasztikus homokkő alakzatokkal.
A szerencsésebbek még a Prachovske-skali védett területén
belül is futhattak néhány évvel ezelőtt. A
mostani terep talán még annál is érdekesebb, nehezebb
volt.
Prágától északra kb. 60 km-re, Melnik és
Mlada Boleslav között, Kokorin várától néhány
kilométerre, Dobren nevű faluban volt az első két
napon a cél. A táj egy darabig nem árul el semmit abból,
ami a versenyzőkre vár. Kellemes dombok, főleg lombos erdők
közt vezet fel az út egy olyan fennsíkra, ahol megművelt
földeket, kisebb erdőfoltokat lát csak az ember. Majd Horni
Vidimen áthaladva végre homokkövek között kanyarog
az út, néhol úgy beszűkülve a sziklák
közé, hogy két autó csak nehezen fér el egymás
mellett. A falu nagyon rendezett, a régi típusú faházak
szépen karban vannak tartva, az udvarokon márkás új
autók állnak. (Lehet, hogy gazdagék vásárolták
fel itt a házakat?)
Az időjárás sajnos ellenünk dolgozott. Az előző
napi 17-18 fokból csak 1 fok maradt, igaz, hogy pluszban. A rajt után
az eső is rákezdte. Másnap is ilyen, hol esik, hol süt,
de hideg időjárásunk volt, csak a vadászrajtos harmadik
napra sütött ki a nap, bár a szél továbbra is
erős maradt. Ez sem rontotta el azonban a kedvünket, mert a terep
csodálatos. Mély, kacskaringós völgyek, amelyek oldala
tele van homokkő alakzatokkal., több helyen legalább két
"emeletben". A pontokat meg persze ezek közé rejtették.
Hasadékok, átjárók, szikla lába, szikla teteje
és rengeteg, más pálya számára kihelyezett
(nekem zavaró) pont. A folyamatos figyelést, koncentrálást
nehezítette, hogy a viszonylag rövid pályákhoz sok
szint tartozott (pl.3.500/380 vagy 4.400/470) és legalább 20 pontot
kellett megkeresni. És ez volt mind a 3 nap! Gyakorlatilag ugyanannak
a térképnek a 3 csücskét jártuk be, a nagyobb
pályák természetesen némi átfedésekkel.
A rendezőket külön dicséri, hogy ennyi igazán
nehéz pont mellett egyetlen "elrakott" pont, egyetlen óvás
sem volt!
Amiről külön szeretnék szólni, az a szalagos
pályák kihelyezése. Kiválóan oldották
meg. Szándékosan nagy kerülőket szalagoztak be a sziklák
közé. Aki ezt az útvonalat követte, nagy élménnyel
lett gazdagabb, de nyerni nem tudott. A pontok maguk egyszerűek voltak,
nem is dugták el őket, viszont a megközelítés
mikéntjét lehetett igazából megtanulni, gyakorolni.
Az én fiam is nagyon élvezte, bár a sok rövidítés
miatt szikla hiánya volt, amit a verseny utáni kirándulással
kellett pótolni.
Egy jó tanács azoknak, akik kedvet éreznek a jövő
évi induláshoz. Annyi látnivaló van akár
a térképen való, akár a Kokorin völgyben és
az abból kiágazó mellékvölgyekben való
kirándulásokon, hogy valahol itt, a versenyközpont környékén
célszerű lakni. Mi Prágában laktunk, de városnézésre
(sörözésre) igazából csak a verseny után,
vasárnap délután és hétfőn délelőtt
volt idő. A napi oda-vissza utazgatás időben és
árban is sok volt.
A sok magyar induló mellett szlovákok, lengyelek, franciák
és rengeteg német tájfutó erősítette
a cseh, amúgy is erős mezőnyt.
Ha szereted a technikailag nehéz, gondolkodtató pályákat
és nem zavar, hogy még a győztesek sem bírnak 10
percen belüli átlagot menni, akkor csak javasolni tudom ezt a versenyt
jövőre is. 3 nap garantáltan a sziklák között,
lényegesen olcsóbban, mint a nyári cseh versenyeken, ahol
csak a legjobb esetben van 3 nap a sziklásban az ötből. Igaz,
hogy az időjárás tud ilyen lenni, mint a mostani volt.
Bár voltam én 5 napig szakadó esőben Jicinben...
Szöveg: Bugár József
Vissza a Tájoló 2003/4 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!