Az Alpok-Adria váltót idén az Orfű kistó
térképen rendezték meg. Ez egy tipikusan mecseki terep,
technikás sok töbörrel és sűrű úthálózattal,
amelyek gyakran nem látszódtak az ilyenkor nyíló
medvehagymától. A verseny színvonalát jelzi, hogy
a Magyar serdülő- és ifi válogatott és több
külföldi csapat is részt vett a versenyen, amely egy látványos
tömegrajttal indult. A pályák farszta jellegűek voltak,
úgyhogy már az első pontra megharmadolódott a mezőny.
Az első futók dolgát az is megnehezítette, hogy
nekik még nem volt letaposva a medvehagyma. Ez két okból
is hátrányt jelentett, mert nem voltak csapások a pontokra,
és nem nagyon látták, hogy mire lépnek a medvehagyma
alatt, tehát ez egyben egy, aki mer, az nyer verseny is volt részükről.
Néhány helyen egészen komoly befutóverseny alakult
ki, ami elég izgalmas volt, mert a versenyzők előző
átmenetei mind felfelé voltak, és a 100 méteres
befutó is emberpróbáló volt, főleg a fojtogatóan
fülledt meleg medvehagymás levegő miatt. A verseny egyébként
színvonalas volt, biztosítottak megfelelő számú
WC-t és mosdási lehetőség is volt a lajtoskocsinál.
Szerencsére az időjárás is jó volt, habár
kicsit meleg de legalább nem esett az eső. A díjazottakat
bőségesen ellátták ajándékokkal, hatalmas
ajándékcsomagokat kaptak.
Az idén a Mecsek kupát nem a megszokott töbrös terepen
rendezték meg, hanem egy meredekebb és bozótosabb erdőben,
nem messze a lakóterülettől. A cél egy kis réten
volt egy tó mellett, 500 m-re a parkolótól. A réten,
ha szűkösen is, de elfértek az emberek, bár a kihozott
2 mobil WC-nél néha sor állt, mert a befutó melletti
3 pottyantóst sokan nem vették észre. Őszintén
szólva a terep nekem nem tetszett, és ezzel a véleményemmel
többen is osztoznak. A terep ettől függetlenül technikás
volt. A nagy bozót jelentősen lecsökkentette a futási
sebességet, és a frissen felnőtt aljnövényzet
miatt a pontokat is nehezen lehetett megtalálni. A terepen voltak olyan
részek, hogy több árok is nagyon közel helyezkedett
el egymáshoz, amit az 1:15000-es méretarányú térképen
szinte lehetetlen ábrázolni. Így fordult elő az
az eset, hogy amíg a terepen 10 árok volt addig a térképen
csak 4-t jelöltek. Ha egy ilyen helyen dugtak el egy pontot, azzal bizony
rengeteg időt lehetett eltölteni, ha az embernek nem volt szerencséje.
Sőt a tájékozódást még a nagy bozót
is nehezítette. A rendezés nekem tetszett. A verseny jól
szervezett volt, nagy előnynek számított, hogy sok szponzort
tudtak szerezni. A díjazás is nagyon színvonalasra sikerült,
amibe egy jókora összeget fektettek be (állítólag
800 ezer Ft-t).
Véleményem szerint a versenyzők jobban örültek
volna, ha a versenyterületnek a már megszokott töbrös
terepet jelölték volna ki. Szerintem azért szeretnek a tájfutók
a Mecsekben versenyezni, mert az országban nincs máshol ennyire
jellegzetesen karsztjelenségekkel dúsított terep, bár
a Bükkben is találunk ilyet. Ne vegyük el a versenyzőktől
azt a kellemes érzést, amit ez a terep adhat!
-Konzolkids-
Vissza a Tájoló 2003/4 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!