Versenyrendszer egyszerűsítése? Ráfordítások csökkentése?
Versenypályák szabványosítása?
Példa: Európa-bajnokság 2002
2. rész

Kővári Endre széleskörű nemzetközi tapasztalatok alapján írta cikkét, megállapításai, javaslatai egyes esetekben a magyar viszonyokat nem érintik. (Szerk. megjegyz.)

3. A két fizikai igénybevétel különböző és főleg a szintek terén irreális megadása a pályadatokban lehetetlenné teszi a szakszerű felkészülést az illető versenyszámra, de a korrekt pályatervezést is! Vagy mindkét faktort az "ideális" (de soha nem követett) útvonal mentén kellene kiszámítani (egy nagyon kérdéses módszer, mert szubjektív!) - vagy mindkettőt a légvonal mentén. A légvonal mentén történő eljárás látszik az egyértelműnek, mivel ez egyszerűen kontrollálható a térkép alapján. Ez persze csak egy hasonlító érték, amely alapján lehetővé válna a versenyző teljesítményének számokban való kifejezett értékelése, valamint a pálya pontosabb fizikai feladatainak szabványosított előre megadása.
4. Ezért javasolom a pályaadatok pontosítását a megismételhetőség végett is: Minden pályaadatot a légvonal mentén megadni. (Néha a pályatervező = pályakitűző így is cselekszik! Különösen olyan pályák esetében, ahol a sok pontos vonalvezetés az útvonalválasztást vagy nagyon leegyszerűsíti vagy egyenesen kizárja. Az útvonal választása a szinte egyetlen tájékozódási sportot meghatározó és azonosító tényezo. (Lásd Bozán György fent nevezett cikkét!)
5. Sok esetben a pálya összes szintjét meg sem adják. (Példa: Europamagazin cseh kezdeményezésből.) Pedig a pálya összes szintje egy döntő fizikai tényező!!
6. Néha a pálya összes szintjét a pálya tengerszint feletti legmagasabb és legalacsonyabb (néha csak a starthely magasságából kiindulva) adatának különbségeként adják meg. Az, hogy a futók a pálya leküzdése során többször futnak fel és le, úgy látszik, nem meghatározó tényezőnek számit. Pedig ugyancsak "felemészti" a versenyző energiáját. (Példa: a német deggendorfi versenysorozat - ha jól értelmeztem.)
7. Skandináviában úgy látszik szintén nem sokat adnak a szintek leküzdésére fordított energia értékelésére. Információim szerint sokszor meg sem adják a pálya összes szintjét. (?) A skandináv még nagyjából fennálló hegemónia aligha lehet az egyetlen egyértelmű meghatározó tényező a tájékozódási sportban, minden respekt ellenére!
Összefoglalva: Légvonal mentén pontosított pályaadatok kellenének!

Ellenargument: Senki sem futja (kerékpározza, sífutja, lovagolja) a légvonalat!
Ez igaz, viszont ez az egyetlen minden versenyzőre érvényesen alkalmazható, pályameghatározó tényező a fizikai terhelés terén!
A "mentális" (szellemi) terhelés definicióját (A, B, C, D, stb. versenyek) is meg kellene egyszer már határozni, lehetséges is lenne a modern számítógépes pályatervezés terén, de erre még nincsen alkalmazható szoftver. Azért lehetne valós faktorokat már most is felállítani, ha még nagyon tökéletlenek lennének is!
Vettem a fáradságot és utána számoltam az Európa-bajnoksági döntők pályáinak. A pályatervezők minden valószínűség szerint a szinteket a légvonal mentén mérték, mert eltérés alig volt. Valószínűleg az eltérés az én méréseim (hibás) eredménye.
Való igaz, hogy a pályatervezők azt a látszólagos versenyszámot meghatározó tényezőnek gondolt faktort is szem előtt tarthatták, amely szerint (nem csak, vagy csak) a résztávok hossza szerint osztályozandóak a versenyszámok. Ez alatt azt értem, hogy az átlagos résztáv a "hosszútávú" versenytől a sprintig csökkent. (Szintet nem számítva!) Nem éppen "tájfutó-relevant" - megvalósítás lenne …

Az egyes adatokat a mellékelt táblázatokból lehet kiolvasni.
Lehet, hogy a számítás nem eléggé kifejező és nem is meghatározó faktor, hanem csak így jött ki térképformátumra a megfelelo méretaránynál a kigondolt "győztes idő.
Igaz, a győztesek ideje "a győztes idő alatt maradt…" mondja valamelyik cikkíró. A magam részéről enyhén szólva meglepőnek tartom ezt a kifejezést. Hogy maradhat a "győztes idő" a "győztes idő" alatt ….??? Eltekintve a szerintem közönség (médiák, tv, nézők) számára érthetetlen kifejezés alkalmazásától, a győztes idő mindenkor a győztes futott ideje és soha nem lehet - még a nemzetközi csúcsversenyek viszonylagos homogén mezőnyei (csak "elit" indul) esetén sem pályameghatározó tényező. Az irányértékeket is csak azért adták meg valamikor, mert más lehetőség akkor még nem volt általában alkalmazható. Nem volt még számítógépes megoldás.
A pályák mindenkori fizikai terhelési nagyságát a táv és a szint adja meg. A szellemi munkára fordított energiamennyiség legalább féltudományosan reális értékeiről még nem tudok, de egyelőre elhanyagolhatónak tartanám. Marad tehát a táv és a szint. (A légvonal mellett!) Miután a táv egy elfogadott sport mérték, célszerűnek tartom, ha a szintet, egy statisztikai átlagszámításból vett faktorral, távra számíthatnánk át. Egy ilyen faktor számszerű nagyságáról, mint pályameghatározó tényezoről, még sokat vitázhatunk, amíg differenciált részletes adatok még nem állanak rendelkezésre. Szerintem ez is versenyzőtől versenyzőig változik és csak mint statisztikai középérték alakítható ki. De az fontos lenne !
Az általam ismert faktorok nagysági számértékei 5,2 és 11,1 között mozognak. Én a 6,67-es faktornagyságot használom, annak ellenére, hogy ennek valóságában kételkedem. Ezt a faktort azonban számtalan pálya- és edzéskiértékelés mégis használhatóvá teszi. Hogy egy minden pályára alkalmazható "teljesítménytávot" megkaphassak, közös nevezőre hoztam a távot és a szintet : a pályát meghatározó teljesítménytávra, amelyben már a szint nincsen külön megadva.
Honnan származik eredetileg a szintfaktorom értéke (1vertikális m = 6,67horizontális m) ? Nos, a tájékozódási versenyzés hőskorában (50-es, 60-as évek) a turista időszámítás képletét vettem alapul (a légvonal mentén !) mint egy viszonyszámot, amely valamennyi versenyzőre alkalmazható középértéknek vettem. A képlet: kilométerenként 15 perc, plusz 10 méter emelkedőnként 1 plusz perc (gyaloglás). Ez a képlet egyezik az akkori "menetidőszámítás" képletével. (Hibapontos értékelési módszer.)
Ettől a "menetidőtől" (=100%) a futott idő százalékos számértékét ("x%") vettem teljesítményszámként. Minél kisebb ez a szám, annál gyorsabb volt a versenyző. Igen sok verseny- és edzéskiértékelés igazolta a számszerű értékeket világversenyektől edzőversenyekig, meglepő módon függetlenül a tereptől. Tisztában vagyok azzal, hogy úgy ez módszer, mint másfajta számítás a versenyző képességeitől függ és csak egy nagyarányú statisztikai adatfeldolgozás hozhat ki egy reális átlagértéket. Mivel azonban ilyen kutatásokról tudomásom nincs, elfogadom a saját "olcsó" statisztikámat.
Egy viszonyított érték a hosszútávú versenyszámra (néhai "klasszikus": viszonyszám 350 körül) tereptol függetlenül, a világbajnokok teljesítményszáma: 31 - 33. Csak egyszer volt Norvégiában egy meglepo eredmény: 29!
A csak a pályatávból számított perc per kilométer egy valótlan, irreális érték, mert számításon kívül hagyja a pálya emelkedéseit.
A számítások továbbfejlesztése előtt felhívom a figyelmet arra a, pillanatnyilag csak elképzelt és egyáltalán nem igazolt feltevésre, hogy úgy az egyes emelkedők meredeksége, mint a lejtők, mint olyanok, befolyásolhatják a számítások értékeit. Ez csak egy "érzés" egyelőre.
Azonban még akkor is, ha csak valamelyik "egyszerű" számítást alkalmaznánk a pályákat meghatározó tényezőként, egy nagy lépés lenne. Így pl. elképzelhető, hogy a többi sportágakhoz alkalmazkodva, lényegében nem örökké változó fizikai feladatokat kapnának a csúcsversenyzők. (Elit?) Legalábbis nem a csúcsversenyeken …
Így például be lehetne vezetni olyan versenyszámokat - természetesen valamennyi korosztályra, mint "elit"-re (mindenki maga dönthetné el, hogy elit-e vagy sem, figyelembe véve a valamilyen teljesítményalapon, nem részvételi "gyakorisági alapon" kivitelezett MINŐSÍTÉSI határokat - lefelé …) - de lehetne ezt mint "A"-technikás pályát is kezelni), mint mondjuk: 10.000 m-es tájfutás, vagy 5.000 m-es tájfutás, vagy 2.000 m-es tájfutás, stb. Férfiaknak és nőknek egyaránt.
Ez különben is egy érdekes, sőt talán fontos téma lehet az Európa-bajnokság adatainak analizálásakor. Ugyanis felmerül a kérdés, hogy miért kellett a férfi mezőnynek egy külön pályát és a nőinek egy másikat megtervezni, telepíteni és lebontani, valamennyi versenyszámban??? Ez a "szokás"? Más magyarázatot aligha találok, kivéve azt az argumentumot, hogy "túl" sok versenyző (férfi + noi) indulna a pályán. De ez nem igazán egy megokolás, mivel az indítási időközökkel, a mezőnyök egymás után való indításával, a mezőnyök létszámának a csökkentésével, a lebonyolítási időtartam kinyújtásával, stb. elegendő szervezési "szerszám" áll rendelkezésre.
Az sem lehet egy argumentum, hogy a hölgyeket nem szabadna olyan nagy terhelésnek kitenni, mint a férfiakat. Ez egy ókori felfogás és ma már teljesen elavult, hiszen a maratoni versenyeken is indulnak hölgyek!!! Eltekintve attól, hogy pl. a sprintben a különbség mindössze 700 (hétszáz!!) méter! Nem egészen két kör az atlétikai pályán!! Nem hiszem, hogy a hölgyek nem tudtak volna 700 méterrel hosszabb pályát lefutni … !!!
Viszont a "két pálya versenyszámonként helyett" (2*3 + 2*4(váltó!…?) =? 14 pálya az EB-n) csak egy-egy pályát szervezni (3 + váltó = 8 pálya), biztosan növelné a pályák technikai színvonalát úgy a tervezés, mint a lebonyolítás során kialakulva, mint csökkentené a ráfordításokat minden szinten. Ezért talán érdemes lenne ezt a fejlesztési irányt is megpróbálni! A váltóversenyeket talán nem kell egyelőre bolygatni - hadd izzadjanak a tervezők, telepítok, bontók, hadd legyen költségesebb a szervezés …!
Természetesen nehéz kimozdulni a megszokott vonalról. Sok "tájfutó turista" valószínűleg szenvedélyesen kritizálna egy ilyen kezdeményezést. Én ugyan tíz éve szervezek egy "privát" 5.000 "teljesítményméteres" versenyt, 5-7 ellenőrző ponttal. Még a bóják nagysága is 10x10 cm-esre redukálódott. Alapelv: a tájékozódási versenyző a terep bármelyik pontját meg kell, hogy találja, akár futható a terep akár nem, akár van tereptárgy/objektum, akár nincsen! Objektum nélküli tereppontra telepített ellenőrző berendezés láthatósága a méretarány szerint megfelelő terepméterben 2 - 4 térképmilliméter lehet. (Pl.: M=1:10.000 térkép esetén = 20-40 terepméter) Szakmai ellenérv - a szokásos "térképanalízisen" kívül eddig nem volt. Tavaly óta "rekordteljesítményt" is számon tartunk. (Teljesítményszám, lásd. fent!) Persze olyan profik nem indulnak, mint akikről a TÁJOLÓ-ban olvasva megtudtam, hogy percekig keresik az ellenőrzőbójás készüléket egy 8 méteres körön belül, a pontmegírások ellenére …
Megérzésem szerint nem kell félni az egyértelműen meghatározott és sportághoz pontosított szabályok alkalmazásától! A csúcsversenyeken kívül nem is kell bevezetni. De tenni kellene valamit végre az Olimpia miatt, nemcsak vitázni róla … !

 						Férfi							Női
Versenyszám				Hosszútáv	Középtáv	Sprint		Hosszútáv	Középtáv	Sprint
Táv (m)					12 400		5 200		3 200		7 300		4 500		2 850
Szint (m)				700		190		110		420		190		105
Ellenőrző pontok száma			23		15		11		16		13		11
Átlagos résztáv (m)			539		347		291		456		346		259
Átlagos rész-szint (m)			30		13		10		26		15		10
Viszonyszám Kővári szerint "VSZ"A	256		97		59		152		87		53
Teljesítmény km Kővári sz. TKMA	17		6		4		10		6		4
Viszonyszám Günter sz. "VSZ"G		302		109		66		179		99	            60 Teljesítmény km Günter sz. TKMG	20		7		4		12		7	            4
Győztes idő (perc)			81,30		24,71		13,44		52,02		26,04		13,88
Teljesítményszám A szerint		31,76		25,47		22,78		34,34		30,10		26,07 Teljesítményszám G szerint		26,97		22,60		20,32		29,09		26,34	             23,10
Perc/km a megadott pályaadatok sz.	6,56		4,75		4,20		7,13		5,79	             4,87 Perc/km  Kővári szerint			4,76		3,82		3,42		5,15		4,52		3,91
Perc/km Günter szerint			4,04		3,39		3,05		4,36		3,95	             3,47
 

Vissza a Tájoló 2003/4 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!