A harmadik bejárat kiásása: LEJÁRAT
Az 50-es évek első fele a kürtő kiásásával
telt el. Belülről "kézi" munkával fejtettünk,
és igyekeztünk a "törmeléket" minél
messzebb elhelyezni, mert zavarta a munkát. Mind feljebb mentünk
a kéményben, tervbe vettük a robbantásos módszert
is. Kis mennyiségben, nehogy sok "föld" keletkezzen, hogy
kézi erővel ezt és a meglazult rétegeket el tudjuk
vinni. Olyan búvóhelyet kellett a robbantónak képezni,
ami nem csak mechanikailag, de a légnyomás ellen is védett
A robbantáshoz Paxitot használtunk, valamint kb. 15-16 méteres
gyújtózsinórt (ennyi hely volt) és Holly Sándor
által szerkesztett - elemmel működő - gyújtószerkezetet.
Így felgyorsult az előrehaladás, de nagy munka volt a "
föld" elszállítása. Néha azonban a robbanás
elmaradt. A fő kérdés az volt, hogy ki menjen fel megnézni
a robbanó szerkezetet (ekkor befejeztük a munkát s másnap
folytattuk).
De az idő egyre fogyott, kb. két hét és itt a verseny
időpontja, s minden a "harmadik bejáratra" alapult.
A felszínen kb. 35 m2-es területre tudtuk a helyet beazonosítani,
kopogtattuk a kürtőből a gyökereket és fent mindenki
"fülelt" és fordítva, a fákat kopogtattuk
és a gyökereknél figyeltünk, de megoszlottak a vélemények,
ki ezt, ki azt hallotta erősebbnek.
Aztán elkezdtünk a felszínen egy "tárót"
(gödröt) ásni. Ez váltott munkával jól
haladt és a nagy ötlet az volt, hogy e körül a gödör
körül kb. 10-15 fát megszámoztunk, "0" időt
jelöltünk ki, ehhez képest 1 percenként a minden fánál
álló személy kongatta a fákat, majd feljegyezte,
hogy mit és mennyire intenzíven hallja a lentről jövő
kopogtatást. A lenti csapat (kb. 45 perc volt amíg a kürtő
alá értek) a megszámozott gyökereket kezdte ütni,
és ahogy a fenti fák kopogtatását is, azt "0"
idő szerint regisztrálták. A lent lévők közül
felhozták a "kopogtató cédulákat". A többiek
egy robbanó csomagot helyeztek el, várták a robbantási
jelet. A cédulák összevetéséből egyértelmű
volt a kémény helye. Az "L" alakú árok
rövidebb száránál volt a kémény teteje.
Kb. 20 perc múlva kinn hangokat hallottunk és sikerült a
robbantást leállítani. Erről részletesebben
Weress Kálmán jegyzőkönyve szól.
A barlangverseny bemérése és annak lefolyása
Amint már mondtuk, igyekeztünk a barlangot ismerők és
nem ismerők (vidékiek) közötti különbséget
eltüntetni.
Ismert járatokról pl. Teréz terem, a "fogásokat"
levertük és ezt több helyen is megcsináltuk. Így
mindenkinek egyforma volt a mászás. A verseny kialakításánál
arra törekedtünk, hogy a két részleg (2x2 fős
verseny volt) egyformán kapjon fizikailag nehéz, csúszós,
másznivaló részeket, (Szülőlyuk, Pokol, vagy
Szemüreg, Vörös-terem), illetve kitett kéményeket
(Fehértermi kürtő) vagy lejárat (lépcső
) nélküli kötél leereszkedést. Voltak előre
becementezett karikák (pl. elefántfül), ahol a versenyző
mászó teljesítményért kapott pontot ill.
plusz pontot.
Az egyik részleg (metszéssel megadva) a lépcsős
lejáraton ment be, majd a Denevér kürtőn, kötélhágcsón
ment tovább. A másik részleg (metszéssel megadva)
az új harmadik bejáraton. Mivel mindenki tudta, hogy két
bejárat van, akinek nem a lépcsős bejáraton kellett
bemennie, ment a kijárathoz, ott kb. 25 méteres mászás
után táblát talált: Tanulj meg metszeni, bontsd
ki az "1" sz. borítékot, kapsz 60 hibapontot, menj a
kijárathoz, ott "x" vonás és 60 m távolságban
megtalálod a bejáratot.
A verseny másfél napos volt. A pontőrök és
a versenyzők a Nagyszénási menedékházban
voltak elszállásolva. A Versenyközpont a Zsiroshegyi ház
volt. A felvezetés éjjel történt A pontőröknek
6 órára kellett a Zsíroshegyi házban megjelenni.
A verseny "0" ideje 7 óra, az indítási időköz
15 perc volt.
A Rajt és Cél a Zsíroshegyi házban volt (a beérkezők
forró rumos teát kaptak). Már ekkor bevezettük a pályán
adott frissítőt, ez Dunai Saci és Csiky Gergely ötlete
volt. A frissítőhöz 3 liter rumot vettünk, ebből
1 litert "elcsakliztak" és vitték magukkal állomáshelyükre
a Szemüreg alján lévő Vörös-terembe, ahol
már felkészültek, hogy krampampulit fognak főzni.
(A krampampulit azt hiszem a SMAFC sportolóinak nem kell megmagyarázni,
mióta Selmecbányán és Sopronban erdészeket
képeznek ezt ismerik, rumos, vajas és egyéb fűszereket
tartalmazó ital, amit meggyújtva kell tálalni). Minden
oda érkező részleget megkínáltak. Ki többet,
ki kevesebbet ivott belőle ( volt olyan, aki a Szemüregen visszafelé
akart mászni (mivel a gravitáció nem megfordítható,
ez nehezen ment, de a pontőrök segítettek (húzták
és tolták őket).
Egy baleset volt, a Ganz versenyzőnője(Kincses Jutka) a nem ilyen
állapotra kiépített lejáraton megrúgott egy
követ, de a hely olyan szűk volt, hogy kintről nem lehetett
rajta segíteni. Tehát a bejárat alatti utat 20 perc alatt
megtéve (ez kb. 40 perc), levették a követ a lábáról.
Megjegyzés
Az 1951-es versenyszabályzat szerint (Verseny és játékszabályok
kiskönyvtára, Sport és Könyvkiadó Vállalat:
17. Természetjárás) olvashatjuk a 42. oldalon: A sziklamászás
fejlesztése és népszerűsítése érdekében
a Ganz Vagon Vasas SK rendezésében megtartott első "alpin-rendszerű"
versenyen a csapatoknak, előírt útvonal betartásával,
különböző szikla és barlangmászó
feladatokat kellett megoldaniuk…
Tudomásunk szerint az első barlangversenyt a Bp. Lokomotív
rendezte a Mátyás barlangban 1952-ben 3 fős csapatok részére.
Tudomásom szerint összesen 7 barlangverseny volt, amiből
egyet rendezett a Kinizsi 3x2 fős csapatok részvételével,
a Mátyás-, Ferenc- és Pálvölgyi barlangban.
Köszönetnyilvánítás
Köszönjük mindazoknak, akik segítettek a cikket létrehozni.
Gárdonyi Zoltánnak a jelvény átadásáért.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Barlangtani részlegéből Bolner
Katalinnak és Székely Krisztinának a térképekben
adott felvilágosításért, valamint Nyáry Tamásnak
a rendelkezésre bocsátott Spartacus térképért,
amelyről legközelebb számolunk be.
Dr. Krasznai István
Vissza a Tájoló 2003/4 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!