Budapest Nagydíj
Jubileumi Postás-Matáv Kupa
Csobánka, 2003. április 12-13.

"A Hosszú-hegy ismét benépesült"

Amint az a dekoratív programfüzetből is kiderült, csendes jubileumhoz érkezett a Postás-MATÁV Kupa, miután az idén 25. alkalommal került megrendezésre. Rostás Gábornak, a Postás-MATÁV SE elnöke szavaival élve az ünnepi rendezvény rangját és komolyságát az is adta, hogy ezúttal a győzelmek és helyezések megszerzése a Budapest Nagydíjért is folytak.
Az 1979-ben a megszűnt BSE Tájfutó Szakosztály versenyzőit a Postás SE vette át és ezzel együtt megörökölte a BSE Tanács Kupa versenyét is, amelyet Postás Kupa néven először 1979-ben rendezett meg a Budai-hegyekben. Ezt követve minden évben megrendezték a kezdetben egyéni-váltó, majd 1984-től egyéni versenyként kiírt nemzetközi eseményt, amely az elmúlt évtizedek során az egyik legnagyobb hazai tájfutó rendezvény lett.
Az első napi verseny dátuma egyébként nevezetes marad, hiszen egybeesett az országos népszavazással. A rendezők időben megadták a kellő információkat arra vonatkozólag, hogy a versenyzők hogyan szavazhatnak a lakóhelyüktől távol. Számos versenyző élt ezzel a lehetőséggel, s Csobánkán az Általános Iskolában eleget tehetett az "EU-népszavazás"-nak.
Az idei versenyre 73 hazai szakosztály és 30 külföldi klub, több mint 1100 sportolója nevezett. Hazánkból szinte valamennyi klub képviseltette magát. A nevező szakosztályok listájából is kitűnt, hogy a Kőbányai Tájfutó Klub, illetve a Tipo Tájfutó és Környezetvédelmi Szakosztálya több mint 50-50 fővel indult, de ugyancsak kiemelendő az Akademik TU Kosice 35 fős nevezése is.
A Cél és a Versenyközpont mindkét napon azonos helyen volt, Csobánka központjától 1,5 km-re, a Pilisvörösvár felé vezető országút közelében, a Macska-barlang környékén. Itt kerültek elhelyezésre az egyéb kiszolgáló egységek is (így pl: a büfé, a melegvizes zuhanyzók, parkolók stb.). Különösen szép, látványos volt a cél környéke, nemcsak a versenyzőknek, de a népes számú vendégek számára is, főleg ha visszatekintettünk a Kevélyek és az Oszoly-csúcs felé. A páratlan szép kilátást a szép napsütés is segítette.
A Hosszú-hegy (Szent-kút) területéről készült igényes térképek Sőtér Jánosnak (aki egyben a pályakitűző is volt) és "csapatának" volt köszönhető. A versenyen egyébként az Elit kategóriák is kiírásra kerültek. A kétnapi összetett eredmény alapján a férfiaknál Molnár Tibor (ARA) - Dénes Zoltán (KAL) - Ushkvarok Paulo (NYV), illetve a nőknél Rahayova Martina (MEA) - Wengrin Ágnes (VHS) - Viniczainé Kovács Ildikó (PVS) sorrend alakult ki. A verseny végeztével néhány itt induló versenyzőt kértem meg, hogy mondják el véleményüket arról, hogy milyen is volt "belülről" ez a kategória. Íme az elhangzott vélemények:

Wengrin Ágnes: "A női pályák erősebbek voltak a megszokottnál. Szükség is van egy-egy keményebb versenypályára annak, aki előrébb akar jutni. Maga a terep is elég emberpróbáló volt, s nem mondhatjuk, hogy leversenyeztük az utóbbi időben. Nekem tetszettek a pályák. Sajnos a második napon két hibát is elkövettem, így meg kellett elégednem a második hellyel. Itt jegyzem meg, hogy igen gazdagon jutalmazták a női dobogósakat."

Viniczainé Kovács Ildikó: "Nagy merészen a PVSK edzők N 21 E-be neveztek, így kellően megijedtem, mikor megtudtam a pályahosszakat: 10,2 km, illetve 9 km. Szerintem az első nap volt a keményebb mivel a szintet többször egyben kaptuk meg. Technikailag is akadt feladat, hiszen meg kellett gondolni, hogy milyen útvonalat választok. A fáradságot leszámítva nagyon élveztem a versenyt, csupán apróbb hibákat vétettem (például nem fontoltam meg eléggé, hogy a meredekebb oldalban lévő sziklapontot honnan is kellene fogni). Véleményem szerint többen megijedtek a pályahosszaktól s így átneveztek az N 21 A-ba. Szerintem nagyon jó volt a rajt-cél egymás melletti elhelyezése. Az ilyen jellegű megoldások elősegíthetik sportágunk jobb elfogadtatását a média felé is."

Dénes Zoltán: "Nem éppen optimális fizikai állapotban érkeztem a versenyre, ezért féltem egy kicsit az első napi 16 km/ 700 m-es pályáktól. Menet közben azonban kiderült, hogy a hosszú útvonalválasztást igénylő átmenetekben inkább az úton futás dominált, ezért jó km átlaggal lehetett haladni. Szerintem hiányzott néhány térképolvasásra épülő technikás átmenet, amely megtörte volna az úton futás monotóniáját. A második napon ez jól be volt építve, ezért sokkal élvezetesebb, technikásabb, bár rövidebb pályán futottunk. Szerintem nem a hosszától lesz E fokozatú egy pálya, hanem az általa támasztott technikai követelmények nehézségétől."

A második napon került megrendezésre a dr. Szentgyörgyi Imre emlékverseny, amely az üzemi tájfutó bajnokság első fordulója is. Ezen csak a postás és hírközlési dolgozók és iskolák tanulói állhattak rajthoz.
Ismét sor került a hagyományos Szlovák-Magyar Szenior Találkozóra. Az első napi eredmények alapján a második napon mérték össze erejüket a két ország legjobb szenior versenyzői. Az alábbi eredmény született: MAGYARORSZÁG-SZLOVÁKIA: 35 : 26. A magyar csapatot Egei Tamás, Varga József, Szlatényi Ferenc, Bokros István, Harkányi Csaba, Hegedűs Zoltán, Petró Géza, Boros Zoltán, Marton Péter, Balla Sándor, Mátyás Ildikó, Györffy Gabriella, Horváth Magda és Jenei Margit képviselték.
Az F55-ös kategóriát ebben az évben is Korik Andor, a Postás SE egykori jeles edzőjének és versenyzőjének emlékére rendezték meg. A győztesnek járó serleget ezúttal Boros Zoltán (ESP) kapta, kiemelkedő teljesítménye alapján.
Az ünnepélyes eredményhirdetésen a rangsoroló kategóriák dobogósai a Budapest Nagydíj tiszteletdíjait kapták. Az összetett verseny 1-3. helyezettjei valamennyi kategóriában érmet és tiszteletdíjat kaptak.
A jubileumi Postás-MATÁV Kupa minden szervezőjének, aktív közreműködőjének köszönjük, hogy ismét "benépesíthettük" a Hosszú.-hegy környékét. Reméljük, hogy hamarosan, júniusban, a terep másik felén a középtávú és váltóbajnokságokon is hasonló szép élményekkel gazdagodhatunk.


dr. Sindely Pál

Vissza a Tájoló 2003/4 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!