Versenyrendszer egyszerűsítése? Ráfordítások csökkentése? Versenypályák szabványosítása? Példa: Európa-bajnokság 2002


Kôvári Endre szélesköru nemzetközi tapasztalatok alapján írta cikkét, megállapításai, javaslatai egyes esetekben a magyar viszonyokat nem érintik. (Szerk. megjegyz.)

A TÁJOLÓ 03/1 számával küldött elsôrangúan összeállított nagyméret_ térképért külön köszönetet mondok valamennyi olvasó nevében is. Ezáltal lehetôségem nyílott egy szabályzati módosítás szükségességére (?) felhívni a figyelmet.
Évek óta figyelemmel kisérem a nemzetközi sajtóban a legkülönbözôbb értékeléseket, nyilatkozatokat, javaslatokat, amelyek a versenyszabályok módosítását próbálják az egyszer_bb, pontosabb egységesítettebb - egyszóval Olimpiára alkalmasabb - formára kieszközölni. Maga az IOF elnöke (Sue Harwey) is többször nyilatkozott ilyen formában. Sajnos konkrét eredmények nem születtek, még kísérleti formában sem.
Az elsô igazi nemzetközi tesztet talán éppen a magyarországi Európa-bajnokság nyújtotta a tájékozódási versenyszámok megnevezése terén: "hosszútáv"; "középtáv" és "sprint" ("rövidtáv"), mint az újabban a nemzetközi megnevezésekben is alkalmazva lesz. (Ez a nemzetközi szövetség elôírása és az EB-n került elôször alkalmazásra. Szerk. megjegyz.) Ehhez járult az a következetes megoldás, hogy a térképek méretarányát a versenyszámokhoz igazították. (1:15; 1:10; 1:5 ezresben! Egy iránymutató, logikus kezdeményezés!)
Ezzel kapcsolatban merül fel a kérdés, hogy nem lenne-e célszeru egy egyszerusítési, de fôleg pontosítási módosítást is kidolgozni? A cél kétségtelenül az Olimpia elérése kell, hogy legyen.
Ezen belül szükségesnek tartom, hogy a tájékozódási sport "futó" formájában éppúgy mint más formáiban (kerékpár, sífutás, lovaglás, stb.) úgy a "tájékozódás" mint a "szakági képességek" és a "fizikai terhelés" terén a csúcsversenyeken egységesítetten szabályozott feladatokat kapjanak a versenyzôk. (Régóta fennálló okra utal pl. Lantos Zoltán szakfelügyelô is a TÁJOLÓ 03/1 számában: "Minek nekünk elit ranglista?" címu cikkében, 6. oldal)
Ugyanilyen gondolatokat, kérdéseket vetettek fel nem is egyszer, többek között Bozán György (Pl.: TÁJOLÓ 2002/1 - "Szabadulás a lila vonal szorításából") és Diósiné Holba Ágnes is (TÁJOLÓ több száma: "Tudatos pályatervezés"). Függetlenül a felvetett gondolatok alkalmazási formáinak gyakorlati helyességétôl, valamennyiük alapgondolata a tájékozódási feladatok súlyozása - magyarul a csúcsversenyzôk teljesítménypályáinak pontosítása.
Ehhez hozzá kell tennem, hogy ugyanez a gondolat foglalkoztatott és foglalkoztat már évtizedek óta edzôi muködésem során. A szabálytalanul váltakozó technikai és fizikai feladatokra való felkészítés, a felkészülés ellenôrzése, annak kiértékelése és az eredménybôl adódó edzésterv módosítása (… elsôrangú edzôi feladat!! …) a fenti okok miatt szinte lehetetlen! A jelenlegi felfogás szerint igy nézhet ki az edzôk muködése: "… tájékozódni mindenki tud … (???) … a fizikai (plusz "formaszakmai") faktorokat (futás, kerékpározás, lovaglás) kellene optimálnunk, de nem tudjuk, mert minden versenyen más és más fizikai követelményeket kapnak a versenyzôk. - Tehát: … fussunk (kerékpározzunk, sífussunk, lovagoljunk) gyorsan és sokat ….." - (Eléggé banális edzésterv!!)
Mindez annak ellenére, pontosan a tájékozódási feladatok "versenyzôspeciálisan versenyzôoptimális" megoldása dönti el a versenyek eredményét, annak ellenére, hogy a pályatervezôk ezt a szempontot az esetek többségében nem tudják alkalmazni. Fôleg azért nem tudják, mert a versenyszabályok ennek alkalmazását szinte kizárják ….
Ilyen kizáró tényezô a pályaössz- ( és rész-) emelkedések fogalma, azok sokszor teljes mellôzése és azok kiszámítási illetve mérési "technológiája". Mit értek ez alatt?
1.) Az összpályatávot a szabályzatok a térképen mért légvonal mentén méterben adatják meg. Holott egyetlen versenyzô sem fut sohasem pontosan a légvonal mentén … !!!!
2.) Az összpályaszintet azonban az úgynevezett "ideális útvonal" mentén kell megadni. Na már most ez az "ideális" útvonal csak a pályatervezô képzeletében él, miután minden versenyzô mindenkor a saját útvonalválasztása szerint teljesíti a pályát, és nem a pályatervezô elképzelése alapján!!!
(Folytatás a következô számban)

Kővári Endre


Vissza a Tájoló 2003/3 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!