Kôvári Endre szélesköru nemzetközi tapasztalatok alapján írta cikkét, megállapításai, javaslatai egyes esetekben a magyar viszonyokat nem érintik. (Szerk. megjegyz.)
A TÁJOLÓ 03/1 számával küldött elsôrangúan
összeállított nagyméret_ térképért
külön köszönetet mondok valamennyi olvasó nevében
is. Ezáltal lehetôségem nyílott egy szabályzati
módosítás szükségességére (?)
felhívni a figyelmet.
Évek óta figyelemmel kisérem a nemzetközi sajtóban
a legkülönbözôbb értékeléseket, nyilatkozatokat,
javaslatokat, amelyek a versenyszabályok módosítását
próbálják az egyszer_bb, pontosabb egységesítettebb
- egyszóval Olimpiára alkalmasabb - formára kieszközölni.
Maga az IOF elnöke (Sue Harwey) is többször nyilatkozott ilyen
formában. Sajnos konkrét eredmények nem születtek,
még kísérleti formában sem.
Az elsô igazi nemzetközi tesztet talán éppen a magyarországi
Európa-bajnokság nyújtotta a tájékozódási
versenyszámok megnevezése terén: "hosszútáv";
"középtáv" és "sprint" ("rövidtáv"),
mint az újabban a nemzetközi megnevezésekben is alkalmazva
lesz. (Ez a nemzetközi szövetség elôírása
és az EB-n került elôször alkalmazásra. Szerk.
megjegyz.) Ehhez járult az a következetes megoldás, hogy
a térképek méretarányát a versenyszámokhoz
igazították. (1:15; 1:10; 1:5 ezresben! Egy iránymutató,
logikus kezdeményezés!)
Ezzel kapcsolatban merül fel a kérdés, hogy nem lenne-e célszeru
egy egyszerusítési, de fôleg pontosítási módosítást
is kidolgozni? A cél kétségtelenül az Olimpia elérése
kell, hogy legyen.
Ezen belül szükségesnek tartom, hogy a tájékozódási
sport "futó" formájában éppúgy
mint más formáiban (kerékpár, sífutás,
lovaglás, stb.) úgy a "tájékozódás"
mint a "szakági képességek" és a "fizikai
terhelés" terén a csúcsversenyeken egységesítetten
szabályozott feladatokat kapjanak a versenyzôk. (Régóta
fennálló okra utal pl. Lantos Zoltán szakfelügyelô
is a TÁJOLÓ 03/1 számában: "Minek nekünk
elit ranglista?" címu cikkében, 6. oldal)
Ugyanilyen gondolatokat, kérdéseket vetettek fel nem is egyszer,
többek között Bozán György (Pl.: TÁJOLÓ
2002/1 - "Szabadulás a lila vonal szorításából")
és Diósiné Holba Ágnes is (TÁJOLÓ
több száma: "Tudatos pályatervezés"). Függetlenül
a felvetett gondolatok alkalmazási formáinak gyakorlati helyességétôl,
valamennyiük alapgondolata a tájékozódási feladatok
súlyozása - magyarul a csúcsversenyzôk teljesítménypályáinak
pontosítása.
Ehhez hozzá kell tennem, hogy ugyanez a gondolat foglalkoztatott és
foglalkoztat már évtizedek óta edzôi muködésem
során. A szabálytalanul váltakozó technikai és
fizikai feladatokra való felkészítés, a felkészülés
ellenôrzése, annak kiértékelése és
az eredménybôl adódó edzésterv módosítása
(… elsôrangú edzôi feladat!! …) a fenti okok miatt
szinte lehetetlen! A jelenlegi felfogás szerint igy nézhet ki
az edzôk muködése: "… tájékozódni
mindenki tud … (???) … a fizikai (plusz "formaszakmai")
faktorokat (futás, kerékpározás, lovaglás)
kellene optimálnunk, de nem tudjuk, mert minden versenyen más
és más fizikai követelményeket kapnak a versenyzôk.
- Tehát: … fussunk (kerékpározzunk, sífussunk,
lovagoljunk) gyorsan és sokat ….." - (Eléggé
banális edzésterv!!)
Mindez annak ellenére, pontosan a tájékozódási
feladatok "versenyzôspeciálisan versenyzôoptimális"
megoldása dönti el a versenyek eredményét, annak ellenére,
hogy a pályatervezôk ezt a szempontot az esetek többségében
nem tudják alkalmazni. Fôleg azért nem tudják, mert
a versenyszabályok ennek alkalmazását szinte kizárják
….
Ilyen kizáró tényezô a pályaössz- ( és
rész-) emelkedések fogalma, azok sokszor teljes mellôzése
és azok kiszámítási illetve mérési
"technológiája". Mit értek ez alatt?
1.) Az összpályatávot a szabályzatok a térképen
mért légvonal mentén méterben adatják meg.
Holott egyetlen versenyzô sem fut sohasem pontosan a légvonal mentén
… !!!!
2.) Az összpályaszintet azonban az úgynevezett "ideális
útvonal" mentén kell megadni. Na már most ez az "ideális"
útvonal csak a pályatervezô képzeletében él,
miután minden versenyzô mindenkor a saját útvonalválasztása
szerint teljesíti a pályát, és nem a pályatervezô
elképzelése alapján!!!
(Folytatás a következô számban)
Kővári Endre
Vissza a Tájoló 2003/3 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!