Az ITE megalakulása
A Szent Imre Gimnázium és a Rákócziánum megszunt
cserkészeibôl, akik szerettek túrázni és barlangot
járni ,és a hozzájuk tartozó baráti körökbôl
összeállt egy 14-20 évesekbôl álló csapat,
amely Ifjú Turisták Egyesülete néven lett bejelentve.
A barlangászoknak kedvenc helye a Solymári Ördöglyuk
lett. A kôfejtô gondnok Pluchar bácsitól béreltünk
egy fészert, ahol a barlangász cuccot ott lehetett hagyni és
öltözködni lehetett.
Ezen a bázison kezdtünk megismerkedni a barlanggal, amelyet Ementáli
sajtnak neveztünk. Nagyon különbözött a már
ismert hasadék barlangoktól (Mátyás-hegyi, Ferenc-hegyi)
és még ismeretlen volt sok része, volt még mit felfedezni!
Ez így is volt, elsô eredményünk a"fehér"
termen túli nagyterem felfedezése, amelyet ITE teremnek neveztünk
el (a szakosztály megörökítése érdekében).
Így az 1948-53-as években egyre elterjedtebb lett a természetjáró
(terep) versenyzés. Ezekbôl az ITE gazdagon kivette a részét.
A Sport Hivatal az 50-es évek elején (49 végén?)
feloszlatta az ITE-t. Egyik társunk Oplatka Gabi édesapja lehetôvé
tette számunkra az élelmiszeripari szakszervezet Kinizsi természetjáró
szakosztály megalakítását. Szakosztályvezetô
Takács András lett.
Megjegyzés: ugyanez a "gárda" természetesen az
évek alatt megfiatalodva a következô változásokon
ment át: Petôfi VIII. ker. Bástya, VIII. Helyiipar Csatornázási
Muvek, HTE Katona György osztálya (a korán meghalt Katona
György barátunk emlékére) BHSC, F. .Kertészeti
V., MMG, OSC. Ezek közül a Kinizsi óta jelenleg is versenyez
Weress Kálmán (TIPO) és versenyzett e sorok írója
2001. V. 23-ig.
Íme a névsor (mindenféle címek: dr., Dr., Prof.
nélkül): Bádonyi Géza, Berhidai Géza (+), Dunai
Sándor, Csiky Gergely (+), Dékány Csaba, Dékány
Sándor, Farkas György, Holly Ferenc (USA), Holly Sándor (USA),
Holly István, Katona György (+), Krasznai István, Knausz
László., Michalik Imre (CAN), Pintér István, Oplatka
Gábor (Svájc), Sárvári István, Strohoffer
Zoltán (+, CAN), Strohoffer József (+), Schauer Gyula, Weress
Kálmán.
A barlang feltérképezése
A két igény, versenyzés és barlangászás
adta az ötletet, csinálni kellene egy barlang versenyt, amely egyforma
esélyt biztosít minden résztvevônek.
Ehhez egy alaptérkép kellett. Idézet Jellinek János:
A Solymári barlang (útvonalak részletes leírásával),
1936, Duna Nyomda, Budapest. Miután az 1914-ben Kmetty és Szucs
Pál mérései alapján készült térkép
elavult, és a Sebôk Károly jelenlegi (1938-ban) csak hosszabb
idôt vesznek igénybe, inkább csak részletes leírásra
hagyatkozott, kiemelve ebben Schönviszky László segítségét.
Ezek szerint alaptérképünk egy 1938 (?)-as, vagy az 1914-es
térkép volt.
A verseny után a Kinizsi térképrôl, Rado O. 1954-ben
megjelent térképérôl és a Spartacus 1962-es
térképérôl tudok. Azután a barlang verseny
"szakág" kimúlt?
Elôször az ITE termet és a hozzávezetô járatokat
vittük fel a térképre, ezek alapján a felsô
járatok térképezése után találtunk
egy eltömôdött kürtôt, amelyben és a mellékjáratokban
sok gyökeret találtunk, vastagokat is (és élôket),
ez azt bizonyította, hogy közel van a felszín.
Igyekeztünk minél több járatot felfedezni, néha
a vak járatokat is, és ezt rávinni a térképre,
valamint az ismert járatokból is sokat felvenni. Ez Bézárd
tájolóval, zsinórral és karbid lámpával
történt (ez kb. 15-20 cm-rôl már elhúzza a mágneses
szelencét, néha a karbidlámpa a nyílásnál
nagyobb volt!
Ellenôrzésre ismert körjáratokat térképeztünk
és nagy volt az öröm, hogy ezek a rajzon is találkoztak.
(folytatjuk)
Dr. Krasznai István
Vissza a Tájoló 2003/3 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!