A Hosszútávú Bajnokságra készülve,
sokszor gondoltam rá, hogy miért van az, hogy magyar tájfutó
versenyeken a szenior korosztályokban, és kifejezetten a nôknél,
a pályahosszak sokkal rövidebbek, mint Angliában. Ez nemcsak
azért feltunô, mert magam a szenior korosztályba tartozom,
hanem azért, mert az összehasonlítás pont fordítva
van a fiatalabbaknál.
A tavalyi Hosszútávú Bajnokságon az N50-es pálya
5 km hosszú volt. Itt, dél Angliában még egy "normál"
kategóriás versenyen is, vagy egy színkódos versenyen,
ahol zöldet futok rendszerint, minimum 5 km a pályám, kivéve,
ha nagyon sok a szint, akkor 4,5 km körül van. Az angol szabályzat
meghatározza a várt gyôztes idejét (ugyanúgy,
mint a magyar szabályzat), és ebbôl következik, hogy
a precedens alapján milyen távú pályákat
tuznek ki. A tél folyamán én majdnem minden hétvégén
versenyeztem, és csak nagyon ritkán futottam kevesebbet, mint
5 km-t. Azok a versenyek inkább edzô versenyek, park versenyek,
vagy rövid távú versenyek voltak.
Valahogy nem hiszem, hogy az átlag versenyzô fittebb lenne Angliában,
mint Magyarországon, bár az is igaz, hogy a pályahosszakat,
nem az átlag, hanem a gyôztes ideje befolyásolja. Talán
itt van a különbség. Ki tudja?
Ezek, a már úgy is elég hosszú, szenior pálya
méretek, még hosszabbak a Bajnokságokon és a kiemelt
"Országos" versenyeken, ahol a szerezhetô rangszám
pontok 5%-al magasabbak, mint a normál rangsoroló versenyeken.
Ezen kívül, ez még szintén érvényes
a legnagyobb angliai nemzetközi versenyen, az évente Húsvétkor
rendezésre kerülô JK-n.
Mivel angol klubom, a Mole Valley Oreinteering Club, idén februárban
rendezte az év elsô ilyen kiemelt versenyét, mellékelem
a térképet (lásd a másik oldalon!), az N55-ös
pályát, és az általam választott útvonalat.
Kivéve a 7-es és 8-as pont között történt
5-6 perces hibát, elégedett voltam a teljesítményemmel.
A pálya adatok a következôk: 5,32 km, 260 m szint. 29-en voltunk
a kategóriában, a gyôztes ideje 63.18 volt, én második
lettem 71.50-nel. Az egyetlen vigasztalás azért a 8 percért,
amit kaptam, az volt, hogy a 8-as pontnál megejtett 6 perces hiba nélkül
is csak második lettem volna.
Visszatérve az eredeti dilemmámra: miért olyan rövidek
a magyar nôi szenior pályák? Ismerve versenyzôtársaim
zömét, a többjük versenyez más futó sportokban
is, sokan kerékpároznak, maraton-t futnak, triatlonoznak, így
a felkészüléssel nem lehet baj. Talán a magyar pályakituzôk
kicsit konzervatívak, vagy a szabályok nem foglalkoznak érdemileg
a szeniorok pályáival?
Kíváncsi vagyok, hogy mások mit gondolnak errôl.
Legalább szenior társaim véleménye érdekelne,
mert ha mindenki teljesen megelégedett a pálya adatokkal, akkor
jobb ha megtartom véleményemet magamnak.
Grant Julianna
Vissza a Tájoló 2003/3 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!