Nehéz vitatkozni azokkal, akik valami különös élvezetet
találnak abban, hogy tájékozódási versenyen
tegyék próbára magukat, fizikai vagy akár szellemi
teljesítő képességük határait kutatva.
Vannak, akik a munkás hétköznapok után alig várják
a hétvégi versenyt, hogy a megéljék a pontfogás
örömét, küzdjenek a másodpercekért.
A rajtláz izgalma és a versenyzés önkívületi
perceinek élménye a célba érkezés után
gyorsan elillanhat. Azonban szerencsére ott marad kezünkben a versenytérkép,
hogy a kusza szintvonal redők, a pókhálószerű
síkrajz vagy éppen a sárga - zöld árnyalatú
növényzeti foltok tanulmányozása révén
további élményekkel ajándékozzon meg. Segítse
előhívni a tudatalattiból a nagy rohanás minél
több mozzanatát, megkönnyítse felidézni kapkodó
döntéseink mozgató rugóit, hogy végre azt is
észrevegyük, amit a kellő időben esetleg elvétettünk.
A térkép nemcsak "elengedhetetlen" sportszer a versenyző
kezében, ami nélkül kár a rajtból kifutni,
hanem az eredményes tájékozódási technikát
is érzékenyen befolyásoló olyan adottság,
körülmény, amit nem lehet eleget tanulmányozni a verseny
előtt és elemezni a verseny után.
A térkép, a terepről alkotott kép, egyfajta, ugyan
műszaki szemléletben készülő, de mégiscsak
műalkotás, amelynek már a látványa lehet élmény,
gyűjtése pedig szenvedély.
Térkép nélkül (egyelőre) nincs tájfutó verseny, sőt a térkép frissessége, mérete, részletessége, stb., meghatározza, de legalább is jócskán befolyásolja a verseny sikerét. A tájékozódási verseny lényege, hogy (viszonylag) ismeretlen terepen zajlik, ezért mindig új terepről kell térképet készíteni, vagy a hosszasabban pihentetett terep régi térképét kell újra helyesbíteni. A térképhelyesbítés ezért a komolyabb versenyek rendezésének elkerülhetetlen, továbbá rendkívül időigényes és költséges része. Ami kényszer a versenyt rendezőnek, az egyben vállalkozási, kereseti lehetőség a hozzáértőknek.
Skandináviában már a '70-es években megjelentek
a tájfutó térképeket készítő
vállalkozások, a terepi helyszínelőtől kezdve
a rajzoló, a nyomdai, a légifényképező és
azt kiértékelő szolgáltatásokkal bezárólag.
A megrendelésre dolgozó térképhelyesbítő
annyi időt tölt a terepen, amennyit megfizetnek. Profizmusa abban
áll, hogy a térkép "egyenletes" lesz, azaz minden
tereprész az árszínvonalnak megfelelő mértékben
van kidolgozva. A profi térkép nem olcsó. Egy skandináv
klub Ft-ban számítva évente 20-30 milliót is költhet
versenyének térképére. A térképkészítés
legkritikusabb eleme a terepi munka, nemcsak a számunkra igen magasnak
tűnő nyugat-európai bérek miatt, hanem mert egyszerűen
nincs rá elég vállalkozó. Ezért várják
tárt karokkal a közép-kelet európai vándor-helyesbítőket,
még azokban az országokban is, ahol nálunk százszor
jobban tisztelik a munkavállalási és adóügyi
előírásokat.
Profi térkép, a fentiek miatt is, leginkább nagy tömegversenyekre,
nemzetközi bajnokságokra készül.
Profi térképnél van jobb is! Mégpedig a megszállott
amatőrök által készített térkép!
Az "amatőr" minősítés alatt itt ne a "hozzá
nem értő"-t tessék gondolni, hanem egy igencsak hozzáértő
tájfutót. A lelkes amatőr lehet egy élversenyzőnek
készülő fiatal, aki számára a térképhelyesbítés
olyan "technikai edzés", amely a versenyterep finom részleteinek
megismerését és a térképpel való jobb
azonosulást jelenti. Ilyen nem hivatásos helyesbítő
lehet kiöregedő, lábfájós veterán is,
akinek több örömet okoz az egész napos térképezés,
mint félórás versenyzés egy gyerek pályán.
Az amatőr helyesbítő, szemben a "profi"-val,
dolgozhat elhivatottságból, presztízsből, vagy csak
úgy, mert élvezi csinálni, mert rabja egy terepnek, egyszóval
mert ez a hobbija.
Versenyzéssel és edzésekkel eltöltött hosszú
évek után magam is állíthatom, hogy a tájékozódási
élmény, a helyzetazonosítás öröme és
az alkotási vágy kielégítése legteljesebben
a térképhelyesbítés során valósítható
meg. A térképhelyesbítés élményt és
önmegvalósítást jelenthet.
A tájékozódási verseny a szó szoros értelmében
véve is csak "futó kapcsolatot" tesz lehetővé
a versenyző és a terep között. A rendszeres túrázó
ismerheti jól az erdő növény- és állatvilágát,
de számára a tereprészletek közül jóformán
csak a forrás, a barlang és a kilátó létezik.
Egyedül a térképhelyesbítő az, aki ura az egész
terepnek, aki minden tenyérnyi részletet ismer, aki minden változásról
tud.
Bárki, aki szívesen tájékozódik, lehet jó
helyesbítő, ha megismeri és követi a térkép
készítés főbb szabályait, amelyeket az alábbiakban
próbálok összefoglalni. Persze ma már nélkülözhetetlenek
bizonyos drágább eszközök: mint a prizmás tájoló
vagy a lézeres távmérő, de ezek akár kölcsönözhetőek
is. A legfontosabb a vállalkozó kedv és az aprólékos
munkához nélkülözhetetlen türelem. A hosszú
gyakorlatot helyettesítheti az odafigyelés, a pontosság.
A tájfutó térkép készítésének főbb szabályai
1. A térkép tárgyiasult tudás. Tudásodnak
megfelelő feladatot, terepet válassz!
2. Minél jobb az alaptérkép, annál könnyebb
a terepi munka. Kutasd fel és használd a lehető legpontosabb
alaptérképet, beleértve a legújabb ortofotó
térképeket.
3. A pontosság érdekében legyél igényes az
alkalmazott eszközök megválasztásában, alkalmazásában:
mind a helyazonosításnál, az irányszög és
a távolság mérésénél, mind a rajzolásnál.
4. Határozd meg a mágneses északot és szerkeszd
az alaptérképre a rajzi illesztést szolgáló,
tájolt négyzethálózattal együtt. Őrizd
meg a földrajzi koordinátákat is, hogy a GPS felmérés
pontjait is fel tudd szerkeszteni.
5. Mérésekkel ellenőrizd, hogy az alaptérkép
mely pontjait, vonalait lehet a leendő tájfutó térkép
alaphálózatának tekinteni. Ehhez poligonáld fel
a főbb utakat, a tereprészek határvonalait. Az alaphálózati
méréseket mindaddig ismételd meg, amíg egy-egy alapvonal
hibája, hosszához viszonyítva, 1 %-on belüli pontosságú
nem lesz.
6. A térképhelyesbítést az alaphálózaton
belüli vonalak felmérésével, az alappontok sűrítésével
kezd. A részhálózaton belüli mérésekhez
az alap- és segédpontokat jelöld meg magadnak. Végezz
rendszeresen keresztirányú ellenőrző méréseket,
hogy mindenütt 5 méteren belüli pontosságot érj
el.
7. Minden objektumot irány és távolság szerint mérj
be. A bemért tereptárgyat karnyújtásnyira közelítsd
meg és úgy minősítsd. Ellenőrzés nélkül
ne vedd át az alaptérkép egyetlen részletét
sem.
8. A térképhelyesbítés nem öncélú
mutatvány, alkalmazd az érvényes jelkulcsot, egységes
szemléletben, az egész térképen.
9. A domborzat javításához poligonáld fel a gerinceket
és völgyeket. Nagy figyelemmel és mértéktartással
módosítsd az alaptérkép szintvonalait. Az ehhez
szükséges szakértelmet, kellő gyakorlat hiányában,
nagy precizitással lehet helyettesíteni. Magasságmérő
használatánál különös gondossággal
járj el, gyakran és több irányból ellenőrizz
és korrigálj. A légnyomásmérésen alapuló
műszerek csak megfelelő időjárás esetén
használhatóak.
10. A térkép jó olvashatósága érdekében
törekedj a finom részletek egyszerű, kifejező, világos
rajzi megjelenítésére és a térképolvasást
zavaró lényegtelen tartalom mellőzésére.
Ne a pályakitűző, hanem a versenyző szemével
lásd a terepet.
A térkép "készítés" szóhasználat
talán túlzónak, kissé nagyképűnek hangzik.
Sokkal gyakoribb csak térkép "helyesbítés"-ről
beszélni. Vannak, akik helyesbítésnek tekintik, ha egy
korábban készült tájfutó térképre
még rátesznek pár utat, egy csomó gödröt
és átszíneznek néhány nyiladék kockát.
Eközben a szétvágott, felnagyított, majd ismét
összerakott térképen, olyan csavarodások, torzulások
jöhetnek létre, hogy esetleg még az észak vonal sem
stimmel, a további helyesbítés pedig lehetetlen. Ahogy
a régi túrabakancsot sem lehet többször újra
talpaltatni, a régi tájfutó térképet sem
lehet akárhányszor újra helyesbíteni. Új
alapról, új felméréssel újra kell készíteni.
Az elmúlt 10-15 év olyan követelmény szintet és
szemléleti változásokat hozott ezen a téren, hogy
már nem elég csak "leporolni" a régi darabokat.
Térkép "helyesbítés" alatt a korábbinál
aktuálisabb, pontosabb és a mai szemléletnek megfelelő
térkép készítését kell érteni!
A tájékozódási versenyzés története a térképhelyesbítés története is. Az egyik legkedveltebb versenyterep, a Kőhányás és Kápolna-puszta közötti terület térképének fejlődése jól szemlélteti mindezt.
1. A háború előtti "Kirándulók térképe" sorozatban megjelent 50 ezres turista térképek fotózott kivágatai évtizedekig szolgáltak tájékozódási versenyek térképeként. Jellemzőjük volt az elavult síkrajz és a nagyvonalú domborzat. A terep markáns pontját sejtető 408 m-es háromszögelési pont egyetlen későbbi térképen sem azonosítható, környezetében a szintvonalrajz teljesen hibás.
2. Nagy áttörésnek számított az 1966-os Nov. 7 térkép. Fő értéke az új, már elfogadható szintvonalrajz, amelyet lopott katonai térképről másoltak át. A helyesbítés egy-egy feltűnő tereprészlet (irtás, nagy sziklafal, stb.) jelzésére szorítkozik.
3. A hazai térképhelyesbítés virágkora a 10 ezres méretarányú, 2,5 méteres (sík vidéken 1 m) alapszintközű állami alaptérképek legális felhasználásával kezdődött meg. Az 1976-os Nov. 7 térképen már megjelenik a futhatóság és a részletes sziklarajz ábrázolása. A helyesbítő a síkrajzi részleteket a tökéletesnek tűnő domborzatrajzra illesztve helyezi el. A verseny térkép 25 ezres 5 m-es szintközzel, vagyis csak minden második szintvonalat rajzoltak meg.
4. Az 1983-as magyarországi VB rendezés nagy lökést adott a térképkészítéshez is. A Vértes is VB edző terep. Ez az időszak egyben Sőtér János helyesbítői fénykora, ontja a térképeket. Bátran nyúl bele a hibátlannak hitt domborzatrajzba, aprólékosabbá válik a sziklarajz, megjelennek az "egyéb" objektumot jelentő karikák és x-ek, hogy még a farakás se maradjon le a térképről.
5. Az 1996-97-es Őszi Spartacus Kupa térképét már OCAD programmal rajzolták, viszont a főbb vonalak a régiek. Változott a növényzet, a sziklarajz pedig egyenesen megbolondult.
6. A 2001-2002-es Spartacus Kupa térképei 10 ezres állami alaptérképről, teljesen új felméréssel készültek, prizmás tájoló, lézeres távmérő és Silva magasságmérő segítségével. Nincs rajta semmi meghökkentő új részlet, szinte "üres" elődeihez képest. Eltűntek a térdig se érő sziklák, gödrök, a túlhangsúlyozott domborzati részletek. Viszont minden 5 méteren belül a helyén van, a szintvonalrajz is minden eddiginél közelebb van a valósághoz.
Ahhoz, hogy legyen tájékozódási verseny, a térképhelyesbítés egy újra és újra megoldandó feladat, de egyben különleges élmény. Próbáld meg Te is!
/bozán/
Vissza a Tájoló 2003/2 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!