Már a szótárban is több jelentése van ennek a kifejezésnek. A tájékozódási futó sportban is több értelemben használjuk. Legáltalánosabb értelme sokunknak: gyermekek csoportja, akikből majd évtizedek múlva, szenior versenyzők lesznek, sok szép élménnyel a hátuk mögött. Vannak, akik az utánpótlás kifejezés hallatán fiatal élsportolók nemzeti színekbe öltözött csoportját érti, akik országunk hírnevét nemzetközi versenyeken öregbítik.
minden újonnan a sportágba belép sportoló ebbe a körbe tartozik, bármilyen korú is.
Legkevesebben gondolják azt az utánpótlásra vonatkoztatva,
hogy minden újonnan a sportágba belép sportoló ebbe
a körbe tartozik, bármilyen korú is. A fogalmak nem pontos
értelmezése sok félreértést szül, amikor
különféle fórumokon viták alakulnak ki az "utánpótlás"
kapcsán. Vizsgáljuk meg itt a 10-től 20 éves korig
az utánpótlás számszerű adatait.
Korfa 2003
Az éves rajtengedély adatbázisból minden évben
korfát generálhatunk, az értékek látszólag
megnyugtatóak. A sportolók nagyobb tömege tartozik a 10-től
20 éves korosztályba, kevés 10 év alatti, és
csökkenő értékeket mutat az idősebb korosztályok
sora.
Magyar tájfutók életkor szerinti megoszlása 1994-ben
és 2003-ban
A tisztán látás érdekében más adatokat
is kell vizsgálni, mégpedig a lemorzsolódók listáját.
Ez a lista tartalmazza azok adatait, akik egyik évről a másikra
már nem újítják meg rajtengedélyüket.
A 10 és 20 év közötti korú versenyzők
összlétszáma a lemorzsolódással és az
utánpótlást érintő jelentősebb ráfordítások
A grafikon megértéséhez fel kell tüntetnünk a
létszámot meghatározó sportpolitikai változásokat,
a nyilvántartási módszerek módosulásait,
ill. a sportág erőfeszítéseit, amik a létszámnövelés
érdekében megtett lépéseket mutatják. Természetesen
más eszközök is segítik az utánpótlást,
de ezeket nagyon nehéz számszerűsíteni, gondolok
itt a Wesselényi Alapítványra és más pályázati
lehetőségekre.
Az adatok folyamatos létszámcsökkenést mutatnak
Az adatok folyamatos létszámcsökkenést mutatnak,
a jelentős erőfeszítések ellenére. Tisztában
kell lennünk, az adatokat jelentősen befolyásoló más
tényezőkkel is, mint például azzal, hogy az elmúlt
10 évben kétharmadára csökkent a vizsgált életkorban
lévő népesség összlétszáma.
Az országos sportvezetés szétválasztotta néhány
éve az "élsportot" és a "tömegsportot".
Más formában támogatja mindkettőt, de együtt
nem. Lásd: sportolói igazolvány, pontos szétválasztása
a versenyeknek, résztvevőknek, nevezési, részvételi
díj különböző elszámolása a kétféle
típusú versenyen stb.
Sportágunk - természetesen - a versenysport besorolást
választotta, az összes előnnyel és hátránnyal
egyetemben.
Az átalakulóban lévő tájékozódási
futó sportág jelenleg a versenyszakosztályoktól
a családi szerveződésekig sokféle formában
működik, különböző érdekekkel. Sokan
szeretnék a versenysport kötöttségeitől mentesen
élvezni a lehetőségeket, de ezek nélkül nem
lehet. Szerencsére a tájékozódási futás
még így is elég sok szinten űzhető.
A létszámcsökkenés egyik oka lehet, hogy a helyi versenyzési
lehetőségek köre nagyon beszűkült. Vidéken
a szétszórtság és a versenyrendszer nem támogatja
a helyi rendezvények megtartását. Sok megyében nem
rendezik meg a megyei bajnokságokat, mert az Országos Bajnokságok
nyíltak, nincs értelme (?) plusz egy versenyt rendezni. A második
vonal versenyzési lehetőségei csökkennek ezzel - félve
jegyzem meg - lehet, hogy nincs is csak első vonal.
Az utánpótlás versenyeztetése ezért is ró
magas költségeket a klubokra, családokra. Az edzőket
ez a rendszer korai szelektálásra készteti, a családok
többsége is gondolkodóba esik a magas (főleg utazási)
költségeken. A magas lemorzsolódási aránynak
van egy eddig nem vizsgált hatása is. Gondoljuk csak végig,
egy "hagyományos"-nak mondható megszoksz vagy megszöksz
elvet alkalmazó klub évente termelhet 10-20-30 olyan embert is,
aki a keserű tapasztalatok után nemigen mond jót a tájékozódási
futásról.
nem áll rendelkezésre megfelelő, apró lépésekkel bejárható út
Egy tájékozódási futással foglalkozni akaró kezdőnek, legyen az felnőtt vagy gyermek, nem áll rendelkezésre megfelelő, apró lépésekkel bejárható út. Egy népszerűsítő rendezvény és a rangsoroló verseny között egyszerre olyan óriási lépcsőt kellene átlépni, ami csak keveseknek sikerülhet.
aki ebben a versenyrendszerben, ilyen körülmények között tájékozódási futással akar foglalkozni, az megteheti és bizonyára meg is teszi.
A létszámokat és az eddigi erőfeszítéseket
tekintve talán nem túlzás az a kijelentés, hogy
aki ebben a versenyrendszerben, ilyen körülmények között
tájékozódási futással akar foglalkozni, az
megteheti és bizonyára meg is teszi.
Minden olyan program, amely a meglévő verseny-struktúrára
szervezi az utánpótlást, nagyon alacsony hatásfokkal
működhet.
Az utánpótlás-műhelyek támogatása,
eredményességi juttatás, bajnokságokon való
részvétel segítése, nevezésidíj-csökkentés
lényeges létszámnövekedést nem generálhat,
mert csak az egész rendszer kis részén változtat.
A tájékozódási futásban résztvevők létszáma nem csak a sok médiamegjelenésen, VIP-rendezvényen áll vagy bukik.
Az elmúlt idények jelentős versenyeiről több csatornán is láthattunk összefoglalókat, ezek hatása a létszám emelkedésére nem kimutatható. Nagy szükség van ezekre is, de egy - akár országosan szervezett - helyi népszerűsítő és versenystruktúra nélkül nem sokat ér. Hiába visznek le egy gyermeket edzésre - egy kedvező műsor hatására - amikor kiderül, hogy a legközelebbi verseny 100 km távolságra, 5000 Ft-ra, kétnapos rendezvényen lesz, sokan megriadnak, joggal.
Miért is lényeges a létszám?
Azok, akik családosan, minden hétvégét versenyzéssel töltve évek óta életformaszeren foglalkoznak a tájékozódási futással, nem sokat törődnek azzal, mennyi versenyző van. Az "úgynevezett" élsporttal foglalkozó kluboknak nem érdekük a nagy létszám: sok sportoló sok költség. A bajnoki pontokat nem a nagy létszámra osztogatják, a legponterősebb egyesületek sportolói létszáma nem kifejezetten magas (kivétel a KTK). Végül is, 20 indulónál is van bajnoki 1-6 helyezett, a létszámot vigyék a "tömegsport" klubok. A válogatott működéséhez kategóriánként a 3-4 legjobbat könny kiválogatni, ha az aspiránsok száma nem is túl magas.
... sok sportoló sok költség.
Ezekből a nézőpontokból talán nem is olyan fontos, hogy a magyar tájékozódási futásban sok résztvevő legyen.
A meglévő forrásokat kevesek között is el lehet osztani.
Épp a megszerezhető források mértékével van a baj. Egyre nyilvánvalóbb, csak az "adakozó államra" nem számíthatunk. Minden költségre a tagok (versenyzők, klubok, szövetségek) teremtik el a forrásokat. Egyszerűen kell a "tömeg".
Több tag, több forrás.
Nagyobb társadalmi támogatottságra kell szert tennünk,
mert nagyobb létszámmal hatékonyabb az érdekérvényesít
képességünk.
Nem lehet csak a válogatottat, az eredményeket, a bajnokságokat,
a rangsorolókat, a bemutató rendezvényeket, az utánpótláscsoportokat,
a népszerűsítőket külön-külön
vagy kis részekre bontva kezelni. Az előrelépéshez
tisztázni kell céljainkat, amit csak a tájékozódási
futó társadalom egyetértésével lehet kijelölni.
... hogyan lehetne egy átfogó programot indítani ...
Az igazi vitáknak nem is arról kellene szólniuk, szükség van-e egy elit parkversenysorozatra, inkább arról, hogy hogyan lehetne egy átfogó programot indítani valós gondjaink megoldására.
Veres Imre