Szezon végi rangsorolók


Eger Nagydíj
Kellemes városi parkversennyel kezdődött az idei Eger Nagydíj. A versenyterep egy része az egri Belváros volt, míg a pályák vége az Érsekkert hatalmas fái között tekergett. A városban sétáló turisták most közelről láthatták, milyen is egy tájfutó verseny, mi pedig majdnem azt hittük, hogy Velencében vagyunk. Azt hiszem ez a nap osztatlan sikert aratott a résztvevők között, szemben a másnapi versennyel, ahol a terep már nem mindenkinek tetszett. A meredek oldalak, a markáns domborzati formák, a helyenként karmolós aljnövényzet nem minden versenyzőben hagyott kellemes emlékeket. Én leginkább azt hiányoltam, hogy a viszonylag rövid pálya nem érintette a terep legszebb, részletgazdag részét. Egyébként az utóbbi években megszokott gördülékeny rendezés jellemezte a kétnapos versenyt.

Őszi Spartacus Kupa
Az év utolsó nagy versenye a szokás szerint sok versenyzőt, sok külföldit vonzott a Vértes színpompás erdeibe. A Cél megközelítése a hosszú, helyenként sáros földúton a nagyobb járműveknek már a verseny előtt nehézséget okozott, bár a Vérteskozma felé vezető aszfaltút megnyitása enyhítette a helyzetet. Az első napi kellemes, enyhe időt másnap eső és hideg szél váltotta fel, ami a rendezők és versenyzők dolgát egyaránt nehezítette. Ebben az időben a "0" idő változó elcsúsztatása nem volt jól átgondolt lépés, sokan bosszankodtak miatta. A pályák többsége színvonalas volt, de a rövidebb pályák nem mindenütt használták ki a terep adta lehetőségeket. A verseny "körítése" a szokásos volt, de a mobil illemhelyek kevésnek bizonyultak és lajtos kocsit is hiába kerestünk.

Szöveg: S.A.



Vissza a Tájoló 2003/10 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!